Tévéből a kispadra: a Gabriel-hatás egyszeri és megismételhetetlennek tűnik

Adott egy portugál rádiós-televíziós műsorvezető, aki éveken át a Szerencsekerék vagy a Legyen ön is milliomos országosan ismert arcaként tűnik fel a képernyőn, majd egy hajtűkanyarral egy amatőr, ám feltörekvő klubhoz kerül másodedzőnek. A folytatás focitörténeti kiadványokba való. Ami biztos: az FC Arouca hét év alatt öt osztályt lépett fel, és még az Európa-, illetve a Konferencia-liga selejtezőjéig is eljutott.

null


Idehaza az is ritkaság számba megy, amikor volt élvonalbeli sportolók „beköltöznek” a televízió stúdióba, nemhogy fordítva. Curtis, avagy Széki Attila, az Újpest korábbi csatára befutott rapper és kereskedelmi tévés celeb lett sportkarrierje után. Ugyanezt az utat járta be Kabát Péter, igaz, ő sokkal mélyebb nyomot hagyott maga után a profi futballban, magyar válogatott, bolgár bajnok, Magyar Kupa-győztes, és az év legjobb játékosa is volt a bajnokságban. A tavaly elhunyt Berki Krisztián az FTC-nek volt igazolt kapusa, négy NB I-es meccsen védett a Siófokban és a Diósgyőrben, mielőtt tévés celebnek állt. A magyar edzők viszont nem sorjáznak a valóságshow-k világában.


Portugáliában viszont van egy férfi, aki előbb szerzett országos ismertséget televíziós személyiségként, mint trénerként: Jorge Gabrielnek hívják.


A lisszaboni születésű Gabriel gimibe járt, amikor már gyermekeknek szóló rádióműsort vezetett az RDP Antena 1-en. Több adónál is kipróbálta magát, később eligazolt a bőséges zenei kínálatot nyújtó Rádio Comercialhoz, itt kapott először lehetőséget, hogy sporttal foglalkozzon. Ugyanezt folytatta a TSF-nél majd 1992-ben fejest ugrott a tévés világba: felvették a frissen indult Sociedade Independente de Comunicacao (SIC) televízió sportrovatához. Érdeklődése széles körű volt, kipróbálta a Portugál Katolikus Egyetem filozófia képzését, de végül nem szerzett diplomát, maradt a tévés szakmában.


autoKép leírás(Forrás: Millonaire)



A sport, azon belül a futball azonban továbbra is közel állt a szívéhez: Owners of the Game néven kapott műsort, ahol a labdarúgásról tehetett fel kérdéseket a versenyzőknek egy vetélkedőben. Kijutott az olimpiára is, Atlantából napi kétszer jelentkezett be tudósítani, majd megkapta a portugál Szerencsekerék műsorvezetését. A Big Show SIC tévés karrierje talán igazi csúcspontja, Portugália egyik kiemelkedően nézett vetélkedőjének lett a házigazdája. Később, a portugál köztévénél vezette a Legyen ön is milliomost, a Soccerstars című, focistának készülő ifjoncokat bemutató műsort, és mellette elkezdett cikkeket írni a Record című lapba. A nyilvánosság számára mindig is ismert volt szurkolói identitása: Jorge a lisszaboni Sporting CP szerelmese.


(Jorge Gabriel itt épp a Szerencsekerékben vigyorog)


Ám idővel már nem elégítették ki a sportos műsorok, cikkek, tudósítások, beiratkozott az edzőképzésre, 2006 nyarán megszerezte az alacsonyabb minősítésű edzői diplomát (Level 2), és munkához látott egy amatőr kiscsapatnál, a Porto vonzáskörzetében fekvő FC Aroucánál. Másodedzőként kezdett dolgozni Rui Correia mellett a 22 000 lakosú kisváros csapatánál. A tévés celebként, országos hírű műsorvezetőként ismert férfi 36 évesen tulajdonképpen belevághatott abba a munkába, amire évtizedek óta vágyott. Ő kacifántosabban fogalmazta meg mindezt.


„Ez egy lappangó függőség nálam, amit többnyire el tudok tenni a fiókba” – mondta 2013-ban a Diário de Notíciasnak adott interjúban.



Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!



Gabriel nem titkolta tévés ismertségének jelentőségét a munka kezdetén.


„Túlzás nélkül állíthatom, hogy a média befolyása miatt az FC Arouca nem csak országos, de nemzetközi szinten is ismertté vált amiatt, hogy ide kerültem. Sokan rajtam keresztül ismerték meg a csapat nevét”


– nyilatkozta tíz éve a Lusa hírügynökségnek.


A klub felívelő időszakában csatlakozott a sárga-kékekhez: abban az évben adták át a ráncfelvarráson átesett stadiont. A 2006–2007-es szezonban, amikor a Gabriel–Rui Correira páros dolgozott az Aroucánál, a csapat egészen meggyőző fölénnyel nyerte meg az Aveiro I bajnokságát: 34 mérkőzésen 25-ször győzött, mindössze háromszor kapott ki, a gólkülönbsége 67–18 volt. Lendületben maradtak, a III Divisaót is megnyerték újoncként, akkor már Jorge Gabriel volt a vezetőedző.


Vonjunk párhuzamot, és képzeljük magunk elé, hogy Klausmann Viktor, Friderikusz Sándor vagy épp Csiszár Jenő hirtelen rádöbben 17 évvel ezelőtt, hogy ő valójában a pálya szélén szeretne csodát tenni. Leül a Kiskőrös vagy a Dunaföldvár kispadjára, és egyre-másra éri el jó eredményeket, s végül azon kapja magát, hogy őt bízzák meg a csapat irányításával. Szürreális fantáziálás, nem igaz? Pedig Gabriellel éppen ezt történt.


2007 júliusa és 2008 februárja között vezette a csapatot, ám „szakmai problémák” miatt hamar távozott, a források alapján nem lehet pontosan kideríteni, mi hibádzott.


A weboldalán fellelhető feljegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a felkészülés bizonyos szakaszaiban gyermeteg, amatőr hibákat vélt felfedezni, de ez nem lehet az egyedüli ok a távozásra. Valószínűleg arról lehet szó, hogy az edzői szakmában nem lelte meg a hivatását, az mindvégig a televíziós munka maradt. Azonban akad figyelemre méltó bejegyzés is a memoárjában: a teljesen amatőr alapon szerveződő Aroucánál a pénteki edzésen a reakcióidőt fejlesztették és a párharcokat gyakorolta a csapat, majd elvonult, és videóelemzéssel (!) készült vasárnapi ellenfele ellen. Rögzítsük: a magyar focipiramissal összevetve az idő tájt ez egy megye I-es csapat volt.


Gabriel távozása nem vetett gátat a csapat fejlődésének, két év alatt másodszor is osztályt váltott, és 2008-ban már a harmadosztályban kezdte az idényt. Ez a klub történetének egyedülálló időszaka volt. Az 1951-ben alapított FC Arouca első 57 évét a regionális bajnokságokban töltötte, 2008 előtt a negyedik vonal volt számára a legmagasabb szint.


„A klub akkor már önmaga révén kezdett emelkedni, az én személyem ismertsége már teljesen másodlagos volt” – mondta később a volt tréner utolsó ottani idényéről.


A csapat 2010-ben a harmadosztályt is megnyerte, a 2012–2013-as idényben pedig mindenki legnagyobb ámulatára feljutott az élvonalba, sőt, abban a kiírásban az országos kupában is a legjobb nyolc közé került.




Az Arouca hét év alatt (2006–2013) az ötödik vonalból az élvonalig száguldott, ez egészen ritka menetelés.


Persze, ahogy korábban, tisztán portugál születésű játékosokkal ez már nem ment volna, akadt a keretben szenegáli, szerb, brazil, elefántcsontparti légiós és több honosított futballista a volt portugál gyarmatokról.


Az önkormányzatnak új feladata támadt, újjá kellett varázsolnia az első osztályban támasztott feltételek szerint a tulajdonában lévő, 5600 férőhelyes Estádio Municipalt.


A 2016–2017-es szezonban már a nemzetközi kupahangulatba is belekóstolhatott a kiscsapat és szurkolótábora: az Európa-liga selejtezőjében a holland Heracles Almelót búcsúztatta két döntetlennel, majd a rájátszásban az Olympiakosz állította meg.


Aztán viszont újra a harmadik vonalig süllyedt az Arouca, majd 2020-tól számított két éven belül megint a legjobbak között játszott, és azóta is a Liga Portugal tagja. Az előző szezonbeli ötödik helye Konferencia-liga selejtezőt jelentett, ahol az elődöntőben a norvég SK Brann 4–3-as összesítéssel múlta felül.


Az FC Arouca jelenleg is az egyik legkisebb költségvetéssel dolgozik a Liga Portugalban, a fizetési rangsorban hátulról a harmadik. Mára hétre csökkent a portugál játékosok száma a keretben. A klubnak nincs komoly utánpótlásnevelő bázisa: egyetlen saját nevelésű futballista sincs az első csapatnál.


Az egyesület jelenleg rettenetes formát mutat, kiesett a ligakupából és a tabella utolsó helyét foglalja el egy győzelemmel, három döntetlennel és hét vereséggel.


autoKép leírás(Forrás :Diário de Noticias)



A ma 55 éves Jorge Gabriel 2008-as távozása után visszatért az RTP-hez – valójában edzői karrierje idején is vállalt munkát a köztévénél – és bőszen gyártotta a kulturális, illetve szórakoztató, időnként sportos műsorokat. „Nem jelentem ki, hogy soha nem fogok visszatérni a futballba, de nincs rá sok esély” – mondta még egy 2013-as interjúban.


Úgy tűnik, emlékezetes szerepvállalása egyszeri csoda marad.


Kiemelt fotó: Sabado