Tévéhajigálással végződött a leglassabb dartsmeccs

Annak érdekében, hogy bizonyos sportágak ne fulladjanak örökre unalomba, a szabályalkotók idővel rákényszerültek, hogy megszabják, mennyi idő van egy támadás, akció, szerva végrehajtására. Azóta létezik kézimeccseken passzív játék, birkózásban intés, teniszben pedig szervaidő.

Emiatt a játékosok időnként szándékosan egymás idegeire mennek a dobásokat megszakító sűrű ivással, vagy épp a dobásokat megelőző, véget nem érő koncentrációs gyakorlattal. Mindez a lélektani hadviselés része a pódiumon.

Soha nem fogjuk megtudni, hogy vajon (a nagyobb tévés versenyeket figyelembe véve) a világ valaha volt leglassabb dartsjátékosaként jegyzett Terry Down szántszándékkal kívánta őrületbe kergetni ellenfeleit, vagy tényleg percekig kellett összpontosítania egy-egy jó dobáshoz. Az angol játékosnak egyetlen magas szinten jegyzett trófeája, címe sincsen, ám szürreális technikájával világhírnévre tett szert a dartsban – riválisaiban pedig izzó gyűlöletet ébresztett.

Legemlékezetesebbre sikeredett „előadása” talán az 1985-ös BDO Blackthorn Masters volt, melyről szerencsére felvétel is fennmaradt. A mozgóképsorokon azt látjuk, hogy a selejtezőből érkező Down odalép a táblához, és 34 másodperc kell neki ahhoz, hogy eldobja a három nyilat. Összevetésként: a legváltozatosabb technikával dobáló éljátékosok átlagosan 6-12 másodperc alatt „szabadulnak meg” a nyilaiktól egy kör alatt.

Nincs megbízható adat, hogy ez volt-e a valaha volt leggyorsabb maximumdobás, de nagy eséllyel ez volt.

Az 1985-ös Blackthorn Masters nyolcaddöntője lassított felvétel ehhez képest: a szpíker is nehezen tér magához, hát még az ellenfél, Jocky Wilson. A devoni vágóhídon dolgozó Down, nincs rá jobb szó, felőrölte a skót idegeit. Wilson, a várakozás közben még rá is gyújtott, ez akkoriban még megengedett volt. Néha-néha hitetlenkedve megrázta a fejét, de ennél többet nem tehetett, hiszen Down nem követett el szabálytalanságot.

A meccs vége nem lehetett más, a WDF-világbajnok Wilson teljesen elvesztette a fonalat, és 2-0-ra kikapott, Down jutott a legjobb nyolc közé. Győztes dupláját követően Wilson a világ legrövidebb kézfogását bemutatva, legbelül őrjöngve viharzott le a pódiumról.

Az 1980-as évek egyik legjobb dartsosa, John Lowe The Art of Darts című önéletrajzában a mérkőzésre, és annak utótörténetére is kitért. Emlékei szerint volt, hogy Down két percen keresztül dobott, Wilson pedig ezen felbőszülve leszólt a közönségnek, hogy adjanak már fel egy széket, hadd üljön le ő is, mert ez kibírhatatlan. A meccs után pedig elszakadt nála a cérna.

„A játékosoknak fenntartott szobába rohant, és a következő 20 percben mindenkinek az arcába vágott egy szitkot, aki a közelébe került. Aztán egyszer csak megjelent az ajtóban Terry. Egyenesen odasétált Jockhoz, és elnézést kért, amiért lassan dobott. Végül hatalmas puszit nyomott az arcára. >>Mi a f..szt csinálsz<< – szakadt ki Jockból. – Előbb megversz, aztán rám akarod ragasztani az AIDS-et?<< Emlékezetes éjszaka volt, melynek végén Jocky fogta a hotelszobájában található tévét, és dühében behajította a gardróbba.”

Wilson ezután még több Masters-versenyt is nyert, Terry Down viszont eltűnt a sportágból.

Természetesen nem Down az egyetlen, aki képtelenül lassú dobásaival felháborodást keltett: a maiak közül például Benjamin „The Snail” Dersch okoz időnként rémisztő pillanatokat, vagy inkább órákat. Bár ő kevésbé ismert, és ha van kedve, normális sebességgel is képes jól játszani.

Kiemelt fotó: Give Me Sports