Théo Hernandez óriásit mentett, Diogo Costa kapuját még tizenegyesekből sem sikerült bevenni

Tedesco elrejtette a belga válogatott erősségeit

A Franciaország–Belgium nyolcaddöntőben két olyan csapat találkozott, amely finoman szólva sem kápráztatta el eddig a futball szerelmeseit. Mindkét együttes két-két gólt szerzett és egyet-egyet kapott, azaz takaréklángon égve jutott el a kieséses szakaszba. A franciák átlagban kidolgozott meccsenkénti 16 helyzete és a kiváló labdarúgóik sora még a minimális hatékonyságuk ellenére is többet ígért, mint Domenico Tedesco alakulatának a csoportmérkőzéseken látott, sok sebből vérző teljesítménye.

A találkozótól pedig meg is kaptuk, amire számítani lehetett: francia fölény volt a jellemző magasabb labdabirtoklással és kísérletező kedvvel (köszönhetően az egy-egy poszton meglévő minőségi különbségnek), ám a kapuk csak a legritkább esetben forogtak veszélyben. A minimális kockázatvállalás pedig összesen két-két kaput eltaláló lövést eredményezett – annyi különbséggel, hogy a gallok ezt 19, míg északi szomszédjaik öt kísérletből hozták össze. A kontrára berendezkedő Belgiumnak 0,23-as xG-t sikerült összehoznia a 90 perc alatt, azaz igazából nem sok esélyt adtak maguknak a gólszerzésre. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy egy ilyen minőségű keretből sikerült-e kihoznia mindent a kapitánynak ezen a tornán...?

Jan Vertonghen történelmet írt, ám ennek biztosan nem örül

A mérkőzést végül a hajrában Randal Kolo Muani lövése döntötte el, amely Jan Vertonghen térdén megpattant és irányt változtatott, így a 37 éves és 68 napos védő a legidősebb játékos lett az Eb-k történetében, aki öngólt szerzett. Mivel ez a gól az első Európa-bajnoki öngól is a belga futballtörténelemben, így olyan pillanatokat élt meg a nagyszerű pályafutást maga mögött tudó középső védő, amelyet azért szívesen kihagyott volna az életéből.

N’Golo Kanté tovább írja a saját rekordját

Ami egy árulkodó adat a nyolcaddöntővel kapcsolatosan, hogy a mérkőzés legjobbjának a franciák jobbhátvédjét, Jules Koundét választották, akinek volt öt helyzetkialakítása, hat passza a támadóharmadba és öt megnyert párharca is. Ezzel tehát a meccs legjobbja lehetett a barcelonai hátvéd, azonban ennyire nem volt elkeserítő a helyzet, voltak az övé mellett is remek teljesítmények.

N’Golo Kanté ismét nagyot alakított, a 95 százalékos passzhatékonysága, a támadóharmadba küldött 11 passza, illetve az, hogy az összes szerelési kísérlete sikerült, a legjobban teljesítők közé emelte. 

Mégis a legtöbbet talán azt emlegetik vele kapcsolatban, ami tényleg elképesztő: immár 19 találkozó óta veretlen a francia válogatott, amikor ő a pályán volt világ- és Európa-bajnoki mérkőzésen. Senkinek sincs ilyen hosszú sorozata a világon.

Tchouaméni, Saliba és Théo Hernandez is kimagaslóan teljesített

A középpályán Aurélien Tchouaméni is imponáló mutatókkal és teljesítménnyel zárt, ám a védelemből is ki kell emelni Koundé mellett további futballistákat. A William Saliba által irányított négyes eddig csak egy gólt kapott a tornán 387 perc játékidő alatt, ez a legjobb adat ezen a téren. Az Arsenal sztárvédőjének 66 passzából 64 is saját csapattárshoz érkezett, ez 97 százalékos mutató, e mellett minden csele, minden hosszú indítása és szerelési kísérlete sikeresnek bizonyult és a földön is csak egyetlen párharcot veszített el.

Nálunk a legjobb mégis Théo Hernandez, az AC Milan 26 éves szárnyvédője lett. Amellett, hogy az egész bal oldalt bejátszó, fáradhatatlan játékos tökéletesen találta meg a harmóniát a támadások segítése és a biztonság, a területek lezárása között, 99 százalékos passzhatékonysággal zárt, 77 átadásából 76 sikeres volt és a legfontosabb: a mérkőzés végéhez közeledve egy olyan helyzetben mentett utolsó pillanatos, tűpontos becsúszásával, amely a belga támadóstatisztikákba így nem kerülhetett be, ám a legnagyobb helyzete és gólszerzési lehetősége volt Kevin de Bruynééknek. 

Vereség nélkül, szép emlékeket hagyva távozik Szlovénia

Az esti Portugália–Szlovénia összecsapást mindenki sokkal inkább egyértelműnek gondolta a két csapat között érzékelni vélt tudáskülönbség miatt. Kivéve a szlovén válogatottat. És bár végül búcsúzott, Matjaz Kek csapata két rúgott és két kapott góllal, vereség nélkül távozik Németországból. Pedig csak néhány centiméter választotta el őket a torna eddigi legnagyobb meglepetésétől.

Teljesen felborult a pálya Frankfurtban, de nem is várt más forgatókönyvet egyetlen futballkedvelő sem. A végig 70 százaléknál magasabban lévő portugál labdabirtoklási fölény azonban nagy helyzetekben nem tudott megmutatkozni. A rendes játékidő ugyanúgy négy kaput eltaláló lövést hozott, mint az előző találkozón, azonban itt nem osztoztak igazságosan a felek, Portugália neve mellett szerepelt a hármas szám.

A 13 luzitán kísérletből összevarázsolt 0,91-es xG-mutató azt sejtette, hogy nem igazán sikerült nagy helyzetet kialakítani a rendkívül magabiztos, a határozott testbeszédével a csapatát irányító Jan Oblak kapuja előtt.

A hosszabbításban mindkét csapatnak megvolt a lehetősége

A kétszer 15 perces hosszabbítás hozta az igazi izgalmakat. Mindkét csapat meg akarta nyerni a találkozót, harminc perc alatt szinte megduplázták a kilencven perces támadóstatisztikáik adatait. Cristiano Ronaldo tizenegyest hibázott, Benjamin Sesko pedig egy ajtó-ablak helyzetet hagyott ki, pedig már csak Diogo Costával nézett farkasszemet. A portugál szupersztár egyébként sorozatban a nyolcadik fellépésén maradt gól nélkül nagy tornákon. Az idei Eb-n eddig tőle látott húsz kísérlet a legmagasabb a mezőnyben, kilenc a kapura is irányult ezek közül, azonban a gólszerzés még büntetőből sem sikerült eddig neki.

Diogo Costa történelmi védésekkel juttatta tovább Portugáliát

Bár Joao Palhinha remek teljesítményt nyújtott, a 120 perc alatt 17 párharcot is megnyert, volt tíz labdavisszaszerzése és több átlagon felüli mutatója is, a show-t mégis a kapusok vitték el. Jan Oblak megjelenése és magabiztossága az egész tornán alapköve volt a szlovén veretlenségnek és sikerességnek, ezúttal pedig Ronaldo büntetőjének hárításával (no meg a rendes játékidőben egy igencsak életerős, igaz, középre tartó szabadrúgásának, illetve a 89. percben egy közeli lövésének a hárításával) tartotta meg a reményt a tizenegyesrúgásokig.

Diogo Costa pedig a 115. percben a torna egyik legnagyobb helyzeténél spárgázott kiváló ütemben, védte Sesko ziccerét, ezzel kijavítva Pepe óriási hibáját, az utolsó emberként eladott labdát.

A Porto 24 éves kapusa a tizenegyes-párbajban hárította az első három szlovén lövést, így ő az első kapus az Eb-k történetében, aki háromszor is védeni tudott a „szétlövés” során, ráadásul úgy, hogy a mérkőzésen sem tudták bevenni a kapuját. Ő lett a kieséses szakasz harmadik játéknapjának a legjobbja.