Thiagus Petrus, a Barcelona brazil sztárja 13 éves koráig nem is tudta, hogy mi az a kézilabda

A védőspecialisták nem feltétlenül a legnagyobb közönségkedvencek, ők találkoznak a legkevesebbet a labdával, a gyerekek ritkán nevezik meg őket a példaképüknek. A másik oldalról nézve a legkellemetlenebb ellenfelek, szurkolói szemmel gyakran kifejezetten antipatikusak az agresszivitásukkal, erőfitogtatásukkal vagy éppen reklamálásukkal egy-egy fault után.

Thiagus Petrus Goncalves dos Santos nem ilyen. Ő brazil. Még a labda nélküli kézilabdázását figyelve is az lehet az érzésünk, valóban játszik. Úgy olvassa a játékot, ahogyan talán senki más, a mosolya tovább erősíti rendkívüli kisugárzását. Így válhatott az egyik legszerethetőbb kézilabdázóvá a szegedi évei alatt, és egyik legemlékezetesebb alakítását 2017 novemberében, a Barcelona legyőzésekor láthattuk tőle. Éppen az egyik nehéz időszakát élte Carlos Pastorral az együttes, a legjobbkor jött a látványos, 31–28-as siker, amelyből a labdalopásai mellett gólokkal is kivette a részét. A kilencgólos Balogh Zsolt mellett a legnagyobb tapsot kapta a közönségtől és a szakmától a régi szegedi csarnok lépcsőházában.

Hamarosan el is vitte a Barcelona, 2018 nyarán magyar bajnokként költözött Katalóniába, azóta kétszer is magasba emelhette a BL-serleget.

Korábban videón, nemrég egy kisebb önéletrajz formájában is mesélt a családjáról és önmagáról a This is me... című sorozatban. Bár Ayrton Senna volt gyerekkorában az első nagy kedvence, számára is a labdarúgás adta meg az alapokat ahhoz, hogy ilyen szinten értsen egy másik, elsőre teljesen különböző labdajátékot, amelyet 13 éves koráig nem is ismert.

„Mint minden brazil kölyök, megőrültem a fociért, imádtam. Mindenhol a futballt láttam magam körül, az utcákon, a nyomornegyedekben, a tengerparton, a híres Copacabanán is fociztak. Mágnesként vonz, a sport pedig mindenkinek benne van a vérében Brazíliában”

– írja.

Egy iskolaváltás kellett hozzá, hogy felfedezze a kézilabdát, új osztálytársai között tanult bele.

„A többség ezt játszotta, valami egészen mást, aminek a szabályait sem ismertem. Őszintén szólva semmit sem tudtam róla. De élveztem az új sportágat, ahol még csak hozzá sem érhettek lábbal a labdához”

 – folytatta.

Bár a sportágat kevesen űzik profiként az országban, kamatozott az elkötelezettsége, szintet tudott lépni, 18 évesen pedig Sao Paulóba, az egyik legnagyobb klubnak számító Pinheiroshoz került. Öt évvel később a spanyol La Rioja következett, majd a Szeged és a Barcelona, vagyis gyönyörűen ívelt felfelé a pályafutása, egészen a csúcsra. A Pánamerikai Játékok egykori legjobb balátlövője az európai klubkézilabda egyik leghatékonyabb védőjátékosa lett.

A művelt családból származó Thiagus Petrus a pályán kívül is magasan képzett ember. Egyik testvére tanár, a másik ügyvéd, ő üzleti menedzsmentet, sportmenedzsmentet, edzőséget tanult, és megértette, hogy nem minél gyorsabban összeszedett minél magasabb fizetésnek kell lennie a fő hajtóerőnek. A nagyobb fizikai és létbiztonságot, magasabb életszínvonalat biztosító európai létet persze vonzónak tartja, élvezi Barcelona földrajzi adottságait, de a tanulás és a fejlődés vágya vitte feljebb és feljebb. Mindenekelőtt neki köszönhető, hogy Brazíliában a Barca futballmeccsei mellett a kézimeccseinek is van nézettsége.

Kiemelt kép: Thiagus Petrus Facebook