Thomas Christiansen és Panama kihasználja a kínálkozó esélyt

A dániai születésű Thomas Christiansen akadémiai szinten odahaza pallérozódott, majd az FC Barcelonában debütált (1993–96), bár kölcsönben megfordult a Sporting Gijónban, az Osasunában és a Racing Santanderben is. Ezt követően a Real Oviedo (1996–97), a Villarreal (1997–99) és a Terrassa (1999) csapatait erősítette az Ibériai-félszigeten. A 21. században vágott neki a kalandozásnak, megfordult görög Panioniosz (2000) és a dán Herfölge (2000) csapatában, majd Németországban fejezte be pályafutását miután a Bochum (2001–2003) és a Hannover (2003–2006) együttesét is erősítette.

Christiansen 2006-ban sérülések miatt visszavonult az aktív futballtól, majd hosszú ideig nem kívánt az edzői pályára lépni, mert úgy gondolta, hogy szüksége van egy kis időre, hogy elfogadja a sorsát. Csupán 2013-ban tért vissza a futballpálya mellé, amikor Luis Milla segítője lett az Al-Dzsazira csaptánál. Fél év után a mestert menesztették, hősünk pedig Cipruson talált magának állást vezetőedzőként. Az AEK Larnaca (2014–2016) alkalmazta, ahol remekül indította be karrierjét. Ezután az APOEL Nicosia edzője volt, amelyet egyetlen idényében (2016–17) bajnoki címig vezetett, ráadásul a klub történetében először jutottak túl a csoportkörön az Európa Ligában. Aztán nem tudtak megegyezni a folytatásról, ezért lecsapott a lehetőségre a Leeds United (2017–18), csakhogy ez rossz döntésnek bizonyult mindkét fél részéről. Végül 2019-ben az akkor belga másodosztályú Royale Union Saint-Gilloise (2019–20) csapatát is irányította, de ott sem tudott maradandót alkotni.

A tomboló koronavírus ellenére 2020 nyarán megkapta a panamai válogatott irányítását. A célkitűzés a 2022-es világbajnokságra való kijutás volt. Az első selejtezőkörben favorithoz méltóan könnyedén nyerték meg a D-csoportot Barbados, Dominikai Köztársaság, Anguilla és a Dominikai Közösség előtt. A második fordulóban Curaçao ellen hoztak le sikerrel egy párharcot, ezzel kivívták a helyüket a nyolccsapatos végső megmérettetésen.

Jött a 2021-es Arany-kupa, ahová több meghatározó játékos sem utazott el, ami nagyban meghatározta a csapat játékát. A Christiansen szemében elsődlegesnek tartott védekezés alappillérei, mint Andrés Andrade (LASK Linz) és Michael Murillo (RSC Anderlecht), illetve a veterán védekező középpályás, Aníbal Godoy (Nashville SC) egyaránt kihagyták a tornát, ezzel pedig eldőlt, hogy a szokásostól teljesen eltérő csapat fog pályára lépni. A csoportkörben három meccsen 8–7-es gólkülönbséggel zártak Katar és Honduras mögött, Grenadát megelőzve.

Szeptemberben megkezdődött a selejtezők harmadik köre, ahol egész bíztatóan alakultak a dolgok Costa Rica és Mexikó ellen egy-egy pont, valamit győzelem Jamaica ellen. Az októberi meccsek már felemásra sikeredtek, mert Salvador egyetlen hazai sikerét éppen a panamaiak ellen érte el, de az Egyesült Állomok elleni siker egy kicsit javított az összképen, a Kanada elleni vereséggel pedig az ellenfél formájának ismeretében reálisan lehetett számolni. Novemberben Honduras és Salvador ellen összejött a két kötelező három pont, így nagyon reménytelinek tűnt a helyzet, mert két pontra voltak az első kanadaiaktól, egyre az amerikaiaktól és azonos ponttal álltak a mexikóiakkal.

A január végi, február eleji három összecsapáson azonban csak Jamaica ellen nyertek, s közben Costa Rica és Mexikó is győzni tudott ellenük. Majd márciusban már erősen veszélyben volt a kijutás, mert jött a Honduras elleni hazai döntetlen és az Egyesült Államok elleni vereség. Végül hiába nyertek Kanada ellen, addigra már biztossá vált, hogy az ötödik helyen zárják a selejtezőt, és nem lesznek érdekeltek a folytatásban.

Ennek ellenére 2022 tavaszán a Panamai Labdarúgó Szövetség (FEPAFUT) megerősítette, hogy 2026 nyaráig hosszabbítanak Christiansennel, Manuel Arias elnök pedig hosszasan magyarázta ennek miértjét.

„Thomas elvégezte a munkát, amelyet rábíztunk. Kétségtelen, hogy akadtak olyan mérkőzések, amelyek nem úgy alakultak ahogy reméltük, de arattunk nem várt sikereket is, így összességében nem mondhatjuk azt, hogy ne született volna igazságos eredmény. Nem érdemeltük ki a világbajnoki részvételt, de fiatal játékosok debütálhattak a nemzeti csapatban, ráadásul a rutinos labdarúgók is nagyon jó véleménnyel vannak az edzőről. Vele tervezzük a folytatást, és haladunk tovább a megkezdett úton.”

Noha kényszerből is történt, hogy 26 játékos mutatkozhatott be csak a világbajnoki selejtezők húsz összecsapása alatt a nemzeti együttesben, az kétségtelen, hogy többnyire a húszas éveik elején járó labdarúgók kapták meg az esélyt. Ez mindenképpen pozitív benyomást tett a szövetségre, amely ekkor már tisztában volt azzal, hogy a 2026-os világbajnokság lehet a nagy esély. Nemcsak a létszámnövelés, de három helyi rivális „kiesése” a selejtezős küzdelmekből hatalmas lehetőséget kínál majd Panama válogatottjának, hogy 2018 után második alkalommal is kvalifikáljanak.

A Nemzetek Ligája volt soron, ahol 5. kiemeltként várták az A-divíziót. A sorsoláskor szerencsések voltak, mert Costa Rica és Martinique mellé kerültek. A két hazai siker jól mutatott, ám az idegenbeli pontvesztés a Fort-de-France városában tett kirándulás során csaknem biztossá tette, hogy márciusban csak egy győzelemmel lehet bejutni a négyes döntőbe, ráadásul a favorit otthonában.

Ez vezetett sikerre Costa Ricában, viszont épp ez lett az oka annak, hogy a június minitornán nem tudtak gólt rúgni sem Kanada, sem Mexikó ellen, így negyedik helyen zártak.

Következett a nemrég befejeződött Arany-kupa, ahol a három korábbi győztes mindegyike pihentetések és átalakulások miatt elég vegyes kerettel érkezett a tornára, így felcsillant a remény a panamaiak előtt a jó szereplésére. A Nemzetek Ligájához hasonlóan Costa Rica és Martinique ezúttal is az ellenfelek között volt: Mindkét csapatot legyőzték, majd ezután belefért egy döntetlen is Salvador ellen a csoportelsőség megszerzéséhez. A nyolc közt Katart lesimázták, majd az elődöntőben az Egyesült Állomok ellen egy gól nélküli kilencven perc után majdnem sikerült lezárni az elődöntőt a hosszabbításban, de végül tizenegyespárbajban vívták ki az ország történek harmadik finálés részvételi jogát. A döntőben azonban ezúttal sem tudtak gólt szerezni, így Mexikó egy találattal jobbnak bizonyult, mint Christiansen legénysége.

Ez lehet ugyanis az a bizonyos nagy esély számukra, hogy ismét kijussanak egy világbajnokságra, ráadásul miután a létszám megnő, így még egy szép eredmény elérése is reális cél lehet. Azzal, hogy az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó együttesen rendezik meg a tornát, így a három kiadó hely egyik legfőbb esélyeseként pályázhatnak, de még utána is akad két interkontinentális pótselejtezős lehetőség.

Christiansen nem tudta megváltani a világot Panamában, de talán ez nem is volt elvárható tőle. Hároméves időszakát sikeresebb és kevésbé örömteli időszakok is jellemezték, de egyre inkább negyedik erővé lép elő a „Los Canaleros” a CONCACAF berkein belül. Ez nagyon szép teljesítmény, mert míg a riválisok továbbra is ragaszkodnak a rutinos játékosokhoz a zeniten jóval túl is, addig a panamai csapat korban igencsak jól áll és szép évek várhat rá.

Kiemelt fotó: The Coaches Voice