Tielemanstól Maguire-ig: akiknek menniük kellene

Youri Tielemans (Leicester City)

Mindjárt az első kölcsönfélévében, 2019 tavaszán igazolta, nem feltétlenül rajta múlt, hogy az AS Monacóban képtelen volt kiteljesedni; azon a 13 bajnokin ugyanis, amelyet a Leicester mezében megvívott, rúgott három gólt és adott öt gólpasszt, lövéseitől (31-szer próbálkozott a PL újoncaként) már-már rettegtek az angol élvonal kapusai.

Nem csoda, hogy a klubot birtokló thai tulajdonoscsalád 32 millió fontot sem sajnálva a belga középpályásért megvette, és négy évre magához láncolta az akkor 22 esztendős reménységet. Csakhogy ami az első két és fél szezonban még szerelmetes üzenetekkel, színes virágfüzérekkel körbefont karperecnek tűnt, ma már inkább rablánc. A két és fél évig a legnagyobb klasszisokat idézően futballozó Tielemans – 14 gól és 12 gólpassz a remek, sokmozgásos, nagyszerű labdaszerzésekkel és kulcspasszokkal tarkított futball mellett – a 2022-es naptári évben egy gólt és két gólpasszt tud felmutatni. 21 bajnokin. Az új idény első három mérkőzésén egyet sem.

Az Arsenal ellen a láthatatlan embert játszotta, legutóbb a Southampton ellen pedig már csak a kispadon jutott neki hely. Mert mint a lelátóra szoruló Wesley Fofana kapcsán is, Brendan Rodgers kijelentette, olyan futballistákkal akar csatába indulni, akiknek a gondolatai egyedül a Leicester körül forognak. Tielemansé érezhetően nem. Ő egy ideje már egy BL-szereplőbe vágyna, az más kérdés, miért nem akarnak lecsapni rá a nagy klubok. Mert amíg tavaly joggal sokallhatták az 50 millió fontos árát, idén, egy évvel szerződése lejárta előtt 25-30-ért megkaparintható. Csak hát a látványosan romló teljesítmény eltántoríthatta a vevőket, akik, meglehet, úgy gondolkodnak, jövőre ingyen is elérhető a belga. De hogy kapós lesz-e, az a mostani produkción múlik (már ha az Arsenal nem lép a következő néhány napban). Egy biztos: ha van klub, amelyik alig várja, hogy szeptember 2-a legyen, és megszűnjön a kulcsjátékosait (Fofanát, Tielemansot, James Maddisont, Wilfred Ndidit) övező bizonytalanság, az a Leicester City.

Alex Oxlade-Chamberlain (Liverpool FC)

A liverpooli támadó (középpályás) esete más, mint Tielemansé – a belga nagyobb csapatba vágyik, BL-ben játszana –, az angolt egyedül a több játékperc lehetősége vezérli az esetleges klubváltáskor. Elvégre a Liverpoolnál jobb, trófeákra esélyesebb együttesbe nehéz volna elszerződni, de mit tegyen Oxlade-Chamberlain, ha egyszer nem bízik benne Jürgen Klopp.

Nem most, amikor a hajlítójával bajlódik, akkor sem, ha egészséges. Pedig jó néhány erényét fel lehetne sorolni: robbanékonyságban kevesen veszik fel vele a versenyt, munkabírása ugyancsak példás, technikailag nem tökéletes, de azért elég képzett, rúgótechnikája remek. Az a típus amúgy, aki egy Klopp-csapatba illik, ezért is akarta őt megkaparintani mestere. 2017 nyarán, 35 millió font ellenében meg is kapta, aztán ahhoz képest meglehetősen keveset szerepeltette. Vagy pontosabb úgy fogalmazni, amikor 2018 tavaszán úgy festett, Ox tartósan kivívhatja a helyét a Liverpoolban, az AS Roma elleni BL-elődöntőben súlyos térdsérülést szenvedett.

Az azt követő szezont kihagyta, visszatérése óta pedig egyre inkább a perifériára szorult. Minthogy októberig aligha látjuk viszont a gyepen, a kurrens átigazolási ablakban nem pattoghat, a télen viszont annál inkább el kéne szökdellnie az Anfieldről. Félő, topcsapatba nem fog tudni, de az elitbe vágyók egyikében, a Newcastle Unitedben, az Aston Villában vagy a Leicester Cityben annál inkább elférne.

Oxlade-Chamberlain egy élmezőnybe vágyó csapathoz kerülhet (Forrás: talkSPORT)

Callum Hudson-Odoi (Chelsea FC)

2019 telén egy 35 millió fontos ajánlat is ott hevert már a Chelsea asztalán (előtte egy-két szerényebb összeggel kínálták meg a bajorok a londoniakat), a klubvezetés azonban azt is elutasította. A Bayern München, amelyik akkor hajthatatlannak tűnt, a következő nyáron újabb, valamivel alacsonyabb summával kirukkolva jelentkezett be ismét, a Chelsea kispadjára ültetett Frank Lampard azonban meggyőzte a klub neveltjét, neki a Stamford Bridge-en a helye. Öt évre írt alá Hudson-Odoi, meglehet, már bánja.

Ki tudja persze, hogyan alakul a pályafutása Münchenben, a Chelsea-ben mindenesetre megrekedt. A kérlelhetetlen Thomas Tuchel bár adott neki esélyt, nem feltétlenül tűnt elégedettnek az angol szélső hozzáállásával, küzdőszellemével, mezőnymunkájával, olyannyira nem, hogy egy Southampton elleni mérkőzés után nyilvánosan is kritizálta az addigra már az angol válogatottban is bemutatkozó játékos attitűdjét. Amiért később állítólag bocsánatot kért tőle, a 21 éves, U17-es világbajnok szélső azóta sem vált azonban alapemberré. Hátráltatta súlyos Achilles-ín-sérülés, elhúzódó koronavírus-szövődmény.

„Játszani akarok, amennyit csak lehet”, mondta az idei nyáron, ahhoz viszont úgy fest, mielőbb el kell köszönnie nevelőklubjától. Mert ha az a szupersztár akar lenni, aminek egykor jósolták, valóban futballoznia kell, a lehető legtöbbet. Ahogy egyébként azt korábbi U17-es vb-győztes csapattársai hétről hétre meg is teszik, illetve tették az elmúlt szezonokban. Nem úgy Hudson-Odoi. Ő a maga 3306 bajnoki játékpercével 11. csak – az első Jadon Sancho 9600-nál jár. Connor Gallagher is 9300 felett, Marc Guéhi túl van a 8000-en, Phil Foden az 5200-on. Utóbbi a Manchester Cityben, amelyikbe Jack Grealish-nek sem gyerekjáték bekerülni. Hudson-Odoi mindenesetre egykori válogatottbeli társainak a nyomába eredne, ehhez azonban el kell igazolnia.

Harry Winks (Tottenham Hotspur)

Pedig nagy reményekkel robbant be a Tottenhambe, illetve a Premier League-be, mint II. Harry, aki egy újabb jól sikerült Spurs-nevelt, s akiről az angol válogatott környékén is úgy vélték, személyében meglelték a háromoroszlánosok jövőbeni hatosát.

Csakhogy a benne sokáig rendületlenül bízó Mauricio Pochettinónak 2019 őszén ajtót mutattak, és bár eleinte José Mourinho is számolt vele, idővel egyre hátrébb szorult a rangsorban. Pierre-Emile Höjbjerg, Rodrigo Bentancur, Yves Bissouma, Oliver Skipp és a 19 éves Pape Matar Sarr is előtte sorakozik immár, minthogy pedig Antonio Conte játékrendszerében két belső középpályásnak jut csak hely, legfeljebb a harmadik sornak lehet a tagja.

Ezért is igyekszik Fabio Paratici sportigazgató elpasszolni – az Everton sokáig biztos (kölcsön)vevőnek tűnt. Van persze egy erős érzelmi szál is a történetben, mert nyilván nem lenne könnyű búcsút inteni annak a klubnak, amelyiknek ötéves kora óta a tagja, s amelyiknek hatéves korától a lelátón szurkolt, az élet azonban már csak ilyen kegyetlen. Hogy mi is azok legyünk: Winks nem passzol elég pontosan, nem gondolkodik elég gyorsan, s az a szerelőkészsége sincs meg, mint ami például Bissoumának, így pedig nehéz volna beverekednie magát a Conte-féle középpályára. Néhány középmezőnybeli, vagy a kiesés ellen küzdő együttesnek azonban bőven megfelelne.

James Ward-Prowse (Southampton FC)

Némileg kilóg persze a sorból a Southampton csapatkapitánya, elvégre klubjának vezéréről beszélünk, az egyik legfontosabb tagjáról, garantált hellyel a kezdőben, James Ward-Prowse-nak éppen azért kellene azonban odébbállnia, hogy kiderüljön, egy jelentősebb célokért küzdő együttesben, a futball egy patinásabb színpadán is megállja-e a helyét.

A szabadrúgásairól elhíresült középpályás – csak David Beckham lőtt nála többet a Premier League történetében – passzjátéka is príma, de a strapát is bírja. A 2019–2020-as, valamint a 2020-2021-es szezonban a PL-idény mind a 3420 percét a pályán töltötte, az első olyan játékossá vált ezzel a PL históriájában, aki két egymást követő szezonban is végigjátszotta az összes mérkőzést. Az azért brutál. Megkereste a Tottenham, ajánlatot tett érte az Aston Villa, mégis maradt, pedig ez a transzferidőszak jelenthetné neki az áttörést. Közeledve a 28-hoz legfeljebb még egy nyara maradt feljebb lépni, nem tudni, megragadja-e valaha az esélyt.

Ward-Prowse a feljebb lépés reményében válthatna (Forrás: 90min.com)

Harry Maguire (Manchester United)

Ha van ember, akinek jót tenne a környezetváltozás, az Harry Maguire. És tulajdonképpen a forgatókönyv is kész: a csatárhiánnyal küzdő Manchester United Christian Pulisicre vetett szemet, a belső védő posztján csehül álló Chelsea pedig Maguire-re.

Minthogy az Old Trafford publikuma nem menne a falnak, ha elköszönne a csapatkapitány, adná magát a csereüzlet, csak hát hogy venné az ki magát, ha a Manchester United szívfájdalom nélkül lemondana kapitányáról? Lehet ilyet csinálni? Ha a szurkolókat kérdezzük, simán, ha két héttel ezelőtt Erik ten Hagot, biztosan nem. Az első két forduló Maguire-betlikkel is tarkított két veresége azért némileg módosíthatott a tréneri állásponton, a Liverpool ellen legalábbis kihagyta kapitányát a holland. És ha a rangadó után azt is nyilatkozta, Maguire-re fontos szerep hárul még a szezonban, meglehet, Victor Lindelöf is megelőzi a sorban (Raphael Varane és Lisandro Martínez mellett).

Pedig lehet, jócskán profitálna klubváltásából a 29 éves angol: a védőposzt egy olyan legendás mestere mellett, mint amilyen Thiago Silva, sokkal jobbá válhatna, hát még Thomas Tuchel alaposan kimunkált játékrendszerében. Hogy aztán megvalósul-e a szenzációs csere, nem tudni – a United nem járna mindenesetre rosszul. Gyanítjuk, Maguire se. Csak hát ott van az a fránya PR, ami nem feltétlenül engedi meg a látványos üzlet létrejöttét.

Kiemelt fotó: Getty Images