Tim Howardnak a sport segített a betegségével való együttélésben
Az anyai ágról magyar felmenőkkel rendelkező egykori 121-szeres amerikai válogatott futballkapus Tourette-szindrómában szenved. Az idegrendszeri betegség úgynevezett tikkelésekkel (önkéntelen mozgás, pislogás, ugrálás, fejrándítás) vagy hangadásokkal (morgás, fütyülés, csettintés a nyelvvel) jár.
Howard először kilencéves korában tapasztalt magán Tourette-szindrómára jellemző tüneteket. A kapus egy interjúban hangsúlyozta, örül neki, hogy ismertsége által támogatni tudja a sorstársait:
„A védéseknek köszönhetően sokan láttak a tévében. Ha tikkelek, rángatózom egyet vagy köhintek, az esetemben egy publikus dolog. Minél többet látnak ilyet az emberek, annál jobban megszokják. Így a Tourette-szindrómásoknak is könnyebb lesz együtt élniük a tünetekkel”
– vallotta.
A Manchester United egykori hálóőre egy olyan kezdeményezés létrejöttében is segített, amely által az érintett 14-18 éves gyerekeket a tünetekkel való együttélésre tanítják. Az amerikai labdarúgás ikonja a Tim Howard Tourette Akadémia elnevezésű programjához a New Jersey-ben működő Tourette Központtal kötött megállapodást.
„Nem tudunk mindig ott lennie ezek mellett a gyerekek mellett. Viszont megtaníthatjuk őket arra, hogyan kezeljék a betegségüket. Mert ezzel igenis együtt lehet élni. Ezért hoztuk létre ezt az akadémiát”
– hangsúlyozta.
Howard egy podcastben arról is beszélt, milyen nehézségeket okozott számára a betegsége gyerekkorában.
„Nehéz volt nyugodtan ülnöm az iskolában, és otthon a szobámban sem tudtam meglenni. Viszont nagyon szerettem kint lenni, ahol azt csinálhattam, amit csak akartam, például focizni”
– emlékezett vissza.
Howard azt is elmondta, a sport – a középiskolában kosárlabdázott is – megadta számára a lehetőséget arra, hogy ne a Tourette-szindróma tüneteivel, hanem a pályán nyújtott teljesítményével hívja fel magára a figyelmet.
„Ha például a szupermarketben vagy az iskolában voltam, a többiek kigúnyoltak vagy megbámultak. De amikor a focipályán voltam, csak azzal foglalkoztak, hogy gólokat lövök. Amikor pedig kosárlabdáztam, csak az érdekelte őket, tudok-e zsákolni. Semmi más nem számított”
– mesélte.
A sportra mentsvárként tekintő Howard a szülei javaslatára végül abbahagyta a kosárlabdázást, és váltott a labdarúgásra – amely akkor még kevésbé volt népszerű a tengerentúlon.
„Nagyon tehetséges sportoló a fiam, ezt ajándékként kapta a jóistentől. Pont azért irányítottuk a foci felé, mert úgy éreztük, hogy ott nagyobb a lehetőség az érvényesülésre, mert kevesebben vannak. Nagyon szerette a kosárlabdát is, de több millió gyerek kosárlabdázik az országban”
– emlékezett vissza egy interjúban az édesanyja.
A sportembernek aztán sikerült bizonyítania, hogy jó döntést hozott: futballkapusként a Manchester Uniteddel FA-kupa- és angol ligakupa-győztes lett, a válogatottal pedig megnyerte az Arany-kupát.
De nemcsak ezeket a sikereket adta neki a labdarúgás, hanem megkönnyítette a betegségével való együttélést is.
„A foci szabadságot adott számomra”
– vallotta.
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
