Tíz érdekesség, amit nem tudtál a Formula–1 világáról

1. A háromszoros holtverseny

Nem egyszer fordult már elő az, hogy a pole pozíció megszerzése csak pár tized vagy század másodpercen múlott, azonban 1997-ben még ennél is szorosabb versengés után alakult ki a rajtsorrend. A szezon utolsó futamán, Jerezben a Williams pilótája, Jacques Villeneuve, a Ferrari-legenda Michael Schumacher és Heinz-Harald Frentzen ezred pontossággal ugyanolyan köridőt (1:21.072) futott. Majdnem Damon Hill is közéjük állt, ő mindössze 0,058 másodperccel volt lassabb. Értelemszerűen a másnapi futamon nem három autó állt az első rajtkockában, hiszen a szabály előírja, hogy ilyen helyzetben azé a pole, aki a legkorábban futotta meg az időt, így ebben a sorrendben indultak a pilóták: Villeneuve, Schumacher, Frentzen. A verseny kiemelt fontosságú volt, hiszen a tét a világbajnoki cím volt a Williams és a Ferrari versenyzői között, amelyből végül Villeneuve került ki győztesen.

2. A látszat néha csal

Ahogy azt a képernyőn láthatjuk, a Formula–1-es csapatok kicsi, összeszokott bandaként mutatkoznak meg, azonban ez közel sem tükrözi a valóságot, hiszen az istállóknál közel 600-an dolgoznak a lehető legjobb eredmény eléréséért. A csapattagok nagy része a színfalak mögött munkálkodik, a csapatok főhadiszállásain, vagy épp a gyárakban, és folyamatosan segítik a helyszínen lévőket a sikeres hétvégék lebonyolításában. És akkor még nem is beszéltünk például a tesztpilótákról, akik a szimulátoron végzett munkával a pályákra guruló autó tökéletes beállításaihoz járulnak hozzá.

3. A többfunkciós kormánykerék

Az évek során felértékelődött a kormánykerék szerepe a kuplung és a váltópedál mellett. Míg az F1 kezdetekor csak az autó irányításának feladatát látta el, ma már 25 gombot helyeznek el rajta, hogy ezzel is megkönnyítsék a pilóták dolgát és gyorsítsák az autót. 1992-ben még csak a járművet helyes íven tartó funkciót teljesített mindössze három gombbal kiegészülve – ezek a gép semleges állapotba helyezésére, az italosüveg aktiválására és a rádiókapcsolat létrehozására szolgáltak. Az áttörés John Barnard nevéhez fűződik, aki Nigel Mansell autójába olyan kormányt tervezett, mely lehetővé tette, hogy a pilóta billenőkapcsolóval sebességet váltson, anélkül, hogy le kéne vennie a kezét a kormányról.

A technika azóta még tovább fejlődött és a jelenlegi kormányon már nagy képernyő tájékoztatja a versenyzőket az aktuális beállításról, a paraméterekről, a köridőkről, a motor fordulatszámáról és még sorolhatnánk hosszasan.

4. Nem kell pályán lenni a futamgyőzelem megszerzéséhez

Versenyt nyerni a boxutcából? Michael Schumacher számára ez sem volt lehetetlen küldetés. Az 1998-as Brit Nagydíjon az élen álló Mika Häkkinen több hibát vétett, így Schumacher át tudta venni a vezetést. A 43. körben azonban a biztonsági autós fázis alatt előzte meg Alexander Wurzot, így kiállásos büntetést szabtak ki rá a versenybírók. A szabály szerint az ezt követő három kör valamelyikében le kell tölteni a büntetést, a Ferrarinak azonban más terve volt erre a futamra. Az utolsó körben álltak ki a boxba, ezzel a hétszeres világbajnok a pitbe hajtva már átszelte a célvonalat, megnyerve a nagydíjat. Természetesen a dobogós ünneplés után a nemzetközi szövetség, az FIA képviselői beidézték Schumachert, hogy felelősségre vonják, azonban a Ferrari egy kiskaput találva ravaszul kimagyarázta a helyzetét, ezzel megúszva a büntetést és bezsebelve a győzelmet.

Michael Schumacher minden idők egyik legfurcsább győzelmét aratta az 1998-as brit versenyen (Forrás: essentiallysports.com)

5. Egy pislogás több időt igényel, mint egy F1-es autó felgyorsulása

A rajtok alkalmával láthatjuk, hogy milyen villámgyors indulásra képesek a Formula–1-es autók. Ha a konkrét számokat nézzük: egy F1-es gép 0-ról 100 mérföld per órára mindössze 4 másodperc alatt gyorsul fel, majd ugyanennyi idő alatt képes visszalassulni 0-ra. Ez óriási erőhatással van a pilótákra, amely esetén a kontrollált légzésszabályozás elengedhetetlen. Éppen ezért a versenyzőknek számos gyakorlaton kell elvégezniük ahhoz, hogy felkészüljenek a G-erő által kifejtett extra terhelésre, nyomásra.

6. A hőmérséklet hatása

Megdöbbentő adat: a féktárcsák 1000 fokra képesek felmelegedni – ez megegyezik a folyékony láva hőmérsékletével – a súrlódás hatására. Ráadásul kiemelten fontos, hogy ezek rendeltetésszerűen működjenek, hiszen a váratlan helyzetekben hirtelen kell lassítani, és előfordult már, hogy a fékek meghibásodása okozott versenybalesetet, veszélyeztetve a pilóta épségét.

A féktárcsák fejlesztésén folyamatosan dolgoznak a szakemberek és olyan határokat lépnek túl, amik például egy évtizede még teljesen elképzelhetetlenek voltak. 2016-ban már azon dolgoztak, hogyan tudnának 1200 lyukat fúrni egy féktárcsába, ezáltal fokozva a levegő általi hűtést, míg pár évvel korábban még csak 100 lyuk volt egy-egy ilyen alkatrészen.

Meglepő lehet elsőre hallani, de az F1-es motort hidegben szinte lehetetlen beindítani, a használathoz elő kell melegíteni, és ezt is teszik a csapatok minden pályára gurulás előtt. A sebességváltónak üzemi hőmérsékleten kell lennie, és ez az egyik fő oka annak, amiért lehetetlen lenne egy F1-es motort egy átlagos gépjárműbe tenni.

A pilóták egy futam alatt átlagosan 3 kilogrammot fogynak és 3 liter víz távozik a szervezetükből, amelynek egyik oka a pilótafülkében uralkodó hőmérséklet. A versenyzőknek általában másfél liter víz áll rendelkezésükre, azonban többször hallhattunk már olyat, hogy jóval kevesebb folyadékkal töltötték fel az üveget, ezzel is az autó teljesítményét növelve. Az olyan pályákon, mint Szingapúr, Brazília és Malajzia, ahol rendkívül magas a páratartalom és általában iszonyú forróság van, különösen nagy megpróbáltatás a pilóták számára a versenyzés, és a hidratálás kiemelt fontossággal bír.

Nem csak a pilóták veszítenek a súlyukból a verseny alatt, hanem a gumiabroncsok is könnyebbek lesznek fél-fél kilogrammal. Ez a nagy sebességű haladásból és a hirtelen fékezésekből eredő kopásból adódik, és a teljesítmény visszaesésével jár együtt. Éppen ezért láthatjuk, hogy annak, aki korábban áll ki a boxba, jobban tapadnak a gumijai, és így könnyebben előzi meg a használtabb abroncsokkal versenyző ellenfeleket.

7. Egy név, három pilóta, három világbajnoki cím

A Hill név nem lehet ismeretlen a F1-et kedvelő és követő rajongók számára, hiszen három ilyen nevű pilótának is sikerült Formula–1-es világbajnoki címet szerezni.

A leghíresebb közülük Graham Hill, ő a korrekorder, senki sem szerzett vb-címet nála idősebb korában. Ő 1968-ban már 39 éves volt, amikor a második trófeáját begyűjtötte (az elsőt 1962-ben szerezte meg). A versenyzés mellett az 1966-os Grand Prix című filmben is szerepet vállalt. 

Fia, Damon Hill 1996-ban szerezte meg a bajnoki címet, így Nico Rosberggel ők ketten vannak olyanok, akiknek az édesapja is világbajnok volt. (Nico 2016-ban ünnepelhetett az év végén, édesapja, Keke pedig a 1982-es sorozat világbajnoka volt). Damon Hill a mai napig aktívan részt vesz az F1 eseményein, számtalanszor láthatjuk a paddock területén, illetve a száguldó cirkusz tévés közvetítései során, illetve a háttérműsorokban.

A harmadik Hill, az amerikai Phil Hill nem rokona Grahamnek és Damonnak. Ő 1961 bajnoka, a sorozat történetének első vb-aranyérmese az Egyesült Államokból, rajta kívül az amerikai pilóták közül csak Mario Andretti ért el hasonló sikert (1978). Phil Hill a legnehezebb, legveszélyesebb pályákon, különösen Spában és a Nürburgringen vezetett a legjobban.

8. Női versenyző a Formula–1-ben

Eléggé szembetűnő, hogy az F1 mezőnyében férfi túlerő dominál, azonban ki kell emelni Lella Lombardit, az egyetlen női pilótát, aki pontszerző helyen tudott végezni a sorozatban – az 1975-ös Spanyol Nagydíjon fél pontot szerzett. Karrierjének kiemelkedő eredménye volt a Formula–3-ban elért világbajnoki második helyezés, valamint az 1970-ben megnyert olasz Formula-bajnoki cím, amelyben az évad során 10 futamból négyet megnyert.

Lella Lombardi az egyetlen női F1-es pilóta, aki pontot szerzett (Forrás: formula1.com)

9. A fizikai határok átlépése

Szürreális belegondolni, hogy egy F1-es autót fejjel lefelé is lehetne vezetni. Igaz, hogy kísérlet még nem történt ezzel kapcsolatban, de az elméleti számítások alapján a megfelelő körülmények között ez igenis megvalósítható! A nagy aerodinamikai leszorító erő lenne a kulcsa a műveletnek, hiszen egy modern F1-es autó 3,5 G-s oldalirányú erő kifejtésére képes, azaz a működése hasonló a repülőgépek aerodinamikájához. Azonban az erősen kérdéses, hogy a folyadékrendszer hogyan funkcionálna az autóban, illetve hogy a pilóták hogyan viselnék az erőhatásokat. Gary Anderson, a Jordan volt technikai főnöke szerint egy F1-es autó nagyjából 193 km/h-val, fejjel lefelé is áthajthatna egy alagúton, hiszen megtartaná a saját súlyát.

10. A Formula-1 versenynaptár ékköve, Monaco

A 2004-es Monacó-i Nagydíj különleges volt a Jaguar számára, mivel az Ocean’s 12 film promóciójának keretében 150 000 font értékű gyémántokat szereltek fel Mark Webber és Christian Klien autóinak orrára, ezzel téve fel a pontot az i-re a különleges festés mellett. Éppen olyan rossz vége lett a „kísérletnek”, mint amilyen őrült és elrugaszkodott ötletnek hangzott elsőre:



A Monacói Nagydíjat sok más különlegesség is övezi, az egyik például a pálya előkészítésével kapcsolatos. A verseny előtt minden csatornafedőt le kell hegeszteni, mivel az autók a nagy leszorító erejükkel képesek lennének kiszippantani a fedeleket. Ez történt Nico Rosberggel 2016-ban, amikor egy fedél fölött száguldott át, és ennek következtében a bal hátsó abroncsa defektes lett, a felrepült tető pedig Jenson Button első szárnyába csapódott – darabokra törte azt, ezzel ki is ejtve a versenyből a brit világbajnokot.

Kiemelt kép: thesportsrush.com