„Több játékosom van, aki favelában él, vagy ott élt”
A Braga korábbi videóelemzője, Pap Marcelo a Sao Pauló-i Juventus 20 éven aluli csapatának vezetőedzője tavaly nyár óta. A klub 10 éven belül hat osztályt szeretne előrelépni, ehhez európai múlttal bíró edzőket igazolt, mert összetett játékosokat akar nevelni. A jelenleg zajló szezonvégi tornán a legnagyobb klubok, köztük a Benfica scoutjai is ott vannak. A portugál-magyar edző csapata játékfelfogása, víziója mellett arról is beszélt, a favelában felnőtt játékosai milyen áldozatot képesek meghozni azért, hogy jelen legyenek az edzéseken.
Sao Paulóban az 1950-es évek végén Guttmann Béla dolgozott közmegelégedésre. A városban ma is van egy futballklub, amely magyar edzőt szerződtetett a közelmúltban: a Sao Pauló-i állami bajnokság másodosztályában játszó Clube Atlético Juventus. Az U20-as csapatot 2025 augusztusa óta a Funchalban született, magyar szülőkkel rendelkező Pap Marcelo készíti fel, és november óta személyesen ő edzi.
Edzette a Belenenses U14-es csapatát, dolgozott Budapesten a Barcelona akadémiáján, majd a Borussia Dortmundhoz kötődő UDSE csapatánál. 2024 nyaráig az SC Braga második csapatának videóelemzője volt, ám középtávon vezetőedzői ambíciói vannak. Több kontinensről is keresték csapatok, a Sao Pauló-i Juventus metodológiai vezetőnek hívta, de az első körös interjú után a klubnál úgy látták, a tapasztalata és a tudása alapján felkérik a 20 éven aluliak vezetőedzői posztjára. Hogy tapasztalatot gyűjtsön, a Zalaegerszeg jelenlegi vezetőedzőjével, Nuno Campossal is beszélgetett, aki a Flamengo U20-as csapatánál dolgozott.
A bordó mezes Juve
A brazíliai környezetet hamar megszokta, az akcentus sem új számára, mert a korábbi brazil elnök, a börtönbüntetését töltő Jair Bolsonaro idején megnőtt a Portugáliába kivándorló brazilok száma. Mint mondja, az a kerület, ahol lakik, olasz hagyományokkal bír, a második világháború után sok olasz bevándorló érkezett ide. A klub alapítója, a brazil-olasz származású Cotonificio Rodolfo Crespi Torinóból tért haza az 1920-as években. Az egyesület először az ő nevét viselte, aztán a torinói évekre tekintettel felvette a Juventus nevet. Ám Crespi fia a városi ellenfél Torino szurkolója volt, ezért a csapat színe bordó lett.
„A környéken nincs sok bevándorló, biztonságos a hely, de annyira azért nem érdemes mobillal a kézben járkálni az utcán, mert ha nem vigyázol, néha egy-egy motoros vagy biciklis kikapja a kezedből.”
Hogy mi csábította el a portugál-magyar edzőt Bragától több ezer kilométerre egy olyan városba, ahol még sohasem járt?
„Az ambíciók. A klubnak új befektetője van – ő is Olaszországban élt sokáig. Épp most újítják fel a pályánkat, és új vízió mentén építkeznek.
A cél, hogy a felnőtt csapat, amely az országos szinteket nézve jelenleg a hatodosztályban játszik, 10 éven belül az első osztályban legyen.
Mellbevágó volt, amikor ezt közölték az interjún, nagyon tetszett, hogy ilyen nagyratörő tervekkel vágnak neki a munkának. Brazíliában, így Sao Paulóban is látják, hogy az már régóta nem elég, hogy technikailag képzett legyen egy játékos. A mentális, illetve a taktikai képzésre is nagyobb hangsúlyt akarnak helyezni, a cél tehát, hogy sokrétűbb, ezáltal eladhatóbb legyen a hagyományos brazil tehetség. Európában sok klubnál olajozottan működik a magas színvonalú, összetett képzés, ezért a Juventushoz velem együtt más szakembert is szerződtettek, akiknek van európai tapasztalata. Nálunk egy olyan spanyol-chilei szakember lett a metodológiai vezető, aki korábban az Atlético Madridnál dolgozott.”
Jelzésértékű, hogy az U20-as csapatnál Pap Marcelo mellett két segédedző, egy erőnléti edző, egy fiziológus, egy dietetikus, egy pszichológus dolgozik, illetve két elemző csak ezért a korosztályért felel.
Szétszakadnak a vonalak
A csapat futballfelfogást is váltott: korábban alacsony blokkban védekezett, a kontrákra épített, ám a vezetőség azt akarja, hogy a játékosok magasabban indítsák a letámadást, és többet birtokolják a labdát. Ez a cél a felnőtt csapatnál is, ehhez választották az első csapat vezetőedzőjét és Pap Marcelót is.
„Az interjúnkig 9 meccsen eddig egyszer kaptunk ki. Pozíciós játékot játszunk, kontrollált támadójátékkal. Masszív blokkban szeretünk védekezni, de ez itt Brazíliában nem egyszerű, szétszakadnak néha a vonalak, emiatt sokat futnak a futballisták – néha feleslegesen. Talán ez a legnagyobb különbség a portugál és a brazil foci között. Itt egy-egy látványos cselt, megmozdulást imádnak a nézők, belehajszolják ebbe a stílusba a játékosokat, akikkel emiatt nehezebb strukturált futballt játszani. Előfordul, hogy vagy kevés játékossal támadnak le vagy emberfogást alkalmaznak. Mi magasan akarunk letámadni, hogy hamar labdát szerezzünk. Szintén különbség, hogy forróbb a hangulat a pályán is, sokszor személyeskedőbbek egymással a labdarúgók, ami szítja a feszültséget. Itt leginkább 4-2-3-1-es alakzatban játszanak a csapatok, mi is ezt a felállást választottuk.
Érdekesség, hogy a 10-es játékos szerepe itt még erőteljes, míg Európában lassan kihal ez a poszt.”
A Sao Pauló-i U20-as liga mezőnye három csoportból és 48 csapatból áll, de áprilisig nincsenek bajnoki meccsek, extrém hosszú a szünet. Ebben az időszakban zajlik a Copinha, amely egy szezonvégi torna, január elején indul. 23-24 nap alatt 9 mérkőzést lejátszanak a csapatok, a Juventus U20 a beszélgetésünk idején 1 győzelemmel és 2 döntetlennel továbbjutott a kieséses körbe.
„Nagyjából 4000 néző volt a meccsünkön, YouTube-on több mint 150 ezren nézték meg eddig felvételről. Itt még a hatodosztályú csapat U20-as mérkőzése iránt is ekkora az érdeklődés, ez más világ. A Copinha egy játékospiac, sok futballistát itt fedeznek fel a scoutok. Nagycsapatok scoutjai is megjelennek a mérkőzéseken, a Benfica és a Braga játékosmegfigyelőjét is láttam most. Van kit nézniük, rengeteg a fiatal, tehetséges játékos: a mi keretünkben van 2010-es születésű játékos, és több 2009-es is.”
Pap Marcelo maga is folyamatosan jegyzetel, elárulta, mióta a Juventusnál dolgozik, 150-200 csapatot nézett meg novemberig és 150 játékos neve került be az adatbázisába – eddig.
Nyomorból a pályára
A sokszor szakadéknyi társadalmi különbségek miatt nem mindig egyszerű megérteni a fiatal futballisták viselkedését, de az edző az elfogadásban és az empátiában hisz. Másképp nem is tudná kezelni a játékosait.
„Több játékosom van, aki favelában él, vagy ott élt. Őket máshogyan kell nevelni. Náluk akár már az is kihívás lehet, hogy időben érkezzenek edzésre, és komolyan vegyék, amit csinálnak.
Beszélgetni kell velük például arról is, hogy miért fontos megfürdeni edzés után. Van, aki ezt azért nem teszi meg, mert nem érne oda az órájára.
Van egy játékosom, akinek a példáján keresztül talán érzékeltetni tudom, milyen itt a focihoz való hozzáállás. Neki este 11-ig órája van, többnyire fél 12-re ér haza. Ám ahhoz, hogy a szabályzatunk szerint reggel 7-re az edzőközpontban legyen, és 9-re készen álljon az edzésre, hajnali fél 4-kor kell kelnie, másképp nem éri el a buszt, és 25 kilométert kellene gyalogolnia. El lehet képzelni, mennyire kipihent a srác, mégis mindig jön, és kőkeményen edz, nagyszerűek az adatai. Na, ezt hívják akaratnak. Itt Brazíliában nem egyedi ez az elhivatottság, sokan vannak, akik az életüket felteszik, hogy ott legyenek a tréningen, s aztán bekerüljenek a csapatba. Velük csak nagyfokú empátiával, türelemmel lehet eredményt elérni.”
Borítókép: Pap Marcelo-Facebook
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
