Több, mint egy évszázada állnak fenn a svéd sportlövő olimpiai rekordjai
Oscar Swahn a mai napig egyszerre számít a legidősebb sportolónak, aranyérmesnek és érmesnek az olimpiák történetében. Már tinédzserként fény derült a tehetségére, felnőtt korában pedig mesterlövész-egyesület tagja volt, de a nem mindennapi karrierje akkor indult be igazán, amikor mások már csak emlékeikben idézik fel, milyen volt versenysportolóként élni.
A civilben könyvelőként dolgozó sportlövő nevét hatvanéves korában ismerte meg a világ, ekkor érte el ugyanis az első figyelemre méltó eredményeit sportágában, a futószarvaslövésben – amely során a résztvevőknek olyan szarvas alakú céltáblákat kellett eltalálniuk, amelyek tőlük nagyjából 100 méterre mozogtak. (A sportlövészetnek ez az ága már nem szerepel az olimpiai sportágak között, sőt, az emléke is egyre inkább a múlt ködébe vész.) Az 1908-as londoni játékokon Swahn – talán a svéd erdőkben és tanyákon megszerzett vadásztapasztalatának is köszönhetően – az egylövésesek versenyében egyéniben és csapatban is aranyérmet szerzett, a kétlövésesek között pedig a dobogó legalsó fokára állhatott fel. Remek szereplését négy év múlva, a Stockholmban (számára hazai pályán) rendezett ötkarikás játékokon is folytatta, ahol az egylövésesek csapatversenyében újabb olimpiai elsőséget szerzett (ez az első, mai napig is megdöntetlen rekordja), kétlövéses egyéniben pedig – Londonhoz hasonlóan – a harmadik helyen végzett.
Négy év múlva azonban már újra rendeztek olimpiát, a svéd sportlövő pedig ismét indult. Két rekordot is felállított Antwerpenben az ekkor már hetvenkét éves sportember: egyrészt ő lett minden idők legidősebb olimpikonja, másrészt pedig – mivel a kétlövéses csapatversenyben ezüstérmet szerzett – az olimpiák történetének legkorosabb érmese is.
Mindhárom olimpiai szereplésekor a csapattársai között volt a fia, Alfred Swahn is, aki hozzá hasonlóan szintén sikeres sportlövő lett: összesen kilenc olimpiai érmet szerzett.
Oscar Swahn állítólag még az 1924-es párizsi játékokon is szeretett volna indulni, de egy betegség megakadályozta abban, hogy megdöntse az általa felállított csúcsokat, a fia viszont két bronzérmet is szerzett ott. Három évvel később pedig már az égi lőpályákra szólították Oscart. Érmei számát az olimpiákon kívül más nagy tornákon nem gyarapíthatta, mert csak 1929-től rendeztek a sportágában világbajnokságot. Nemcsak a rekordjai és az eredményei, hanem a jellegzetes kinézete miatt (hosszú, ősz szakáll; kalap; fekete kabát) is még sokáig emlékezni fog rá az utókor.
Szerző
