Törvényszerű a második évben a gyengébb helyezés?

Egy bajnokság során mindig valamiféle elvárt helyezést kapcsolunk az egyes csapatokhoz. Az újoncok esetében ez általában a táblázat alsó része, amit ha felülteljesítenek, akkor már vizionáljuk is a jövőbeli visszaesést. De igazunk van ekkor?

Valamennyire biztosan, hiszen egy nem várt, jó helyezést gyakran követhet gyengébb szezon. Nem kockáztatunk ezzel sokat, de érdekes módon más, kiugró eredményt mutató csapatnál nem vesszük elő ezt a kijelentést. Egy több éve élvonalbeli gárdánál kevésbé jellemző, hogy ilyen jóslatokba bocsátkoznánk. Például a Debrecen esetében a második idény bronzérmét követően – lám-lám, ők előre léptek a kritikus szezonban – senki sem hangoztatta, hogy ebben a bajnokságban jöhet a visszaesés, holott erre szintúgy megvan az esély.

Ráadásul ott van az a hatás, hogy arra emlékszünk leginkább, amikor bejött a jóslatunk. Valószínűleg mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy találkozó eredményét a mérkőzés lejátszása előtt pontosan eltaláltuk. Ilyenkor döngethetjük a mellünket, hogy mennyire átlátjuk az eseményeket. Ellenkező esetben viszont már nem emlékeztetünk senkit a tévedésünkre. Ezen állítás népszerűségéhez is hozzájárulhat ez. Amikor bejön, akkor igazolva látjuk, amikor nem, akkor ritka kivételnek tekintjük. Persze a kijelentés mögött vannak tényleges tapasztalatok is.

Előfordul, hogy egy újonc csapat, amely önbizalommal érkezik a magasabb osztályba, egy sikeres rajtot követően olyan lendületbe kerül, amely a tabella élmezőnyébe repíti. Ezt a lendületet, azonban már nem könnyű átmenteni a második idényre, különösen akkor, ha még egy nemzetközi szereplés is társul hozzá. De még ekkor sem egyértelmű, hogy a gárda visszaesésre van ítélve, hiszen lehetnek olyan egyéb tényezők (pénzügyi helyzet, átigazolások), amik fokozottabban hatnak a csapat szereplésére, és amik akkor is negatívan befolyásolnák az eredményességét, ha az első idényt nem a felsőházban, hanem épphogy csak bennmaradó pozícióban zárta volna.

Mit mondanak a számok?

Próbáljuk meg objektíven vizsgálni az állítás valóságtartalmát. Megnézve a 2010 óta lejátszott bajnokságok újoncainak szereplését az angol, a német, az olasz és a spanyol bajnokságban, valamint a hazai élvonalban. Az együttesek első három szezonját hasonlítottam össze, hogy hogyan változott a helyezésük.

Ahogyan a diagramon is látható, eléggé vegyes a kép. Németországban egyértelműen nehéz a dolguk a feljutóknak a második Bundesliga-szezonjukban. A németeken kívül az olaszoknál figyelhető meg az állítást alátámasztó tendencia. Ott az együttesek egyharmada javít, kétharmada ront az első évének helyezéséhez képest. Ezzel szemben Angliában, Spanyolországban és nálunk nincs ilyen kimutatható irány. A plusz-mínusz egyes eltérés itt hibahatáron belülinek számít, gyakorlatilag a három bajnokság ugyanazt a mintát követi. Ugyanannyi csapat javít korábbi pozícióján, mint amennyi ront, így nem mondhatjuk, hogy erre egy örök igazságot alapozhatnánk. Az öt bajnokságból tehát kettő igazolja, három viszont cáfolja a vizsgált kijelentésünket. De hogyan folytatódik a csapatok mozgása a harmadik idényre?

A harmadik szezonban bekövetkezett változások már nagyobb szélsőségeket mutatnak. Angliában a feljutó csapatoknak a harmadik évük a nehezebb (lásd Leeds United), míg Olaszországban, aki nem esett ki rögtön vagy a második évben, az jó eséllyel ezt most teszi meg. A spanyoloknál szinte semmi sem változik, ellenben a németeknél és nálunk ekkor jön a jó világ. Aki az első két évet kibírta az első osztályban, az jó eséllyel most javíthat helyzetén. Összességében is ezúttal sokkal kiegyensúlyozottabb a mérleg.

Milyen az élet egy bravúros szereplés után?

Eddig az összes újoncot vizsgáltuk, de szorítkozzunk most csak azokra a klubokra, amelyek az első idényükben kiemelkedőek voltak.

Angliában három csapat volt, amely egy számjegyű helyezést tudott elérni újonc évében. A Wolverhampton Wanderers hetedik helyezését a második szezonra is megtartotta, míg a Sheffield United és a Leeds United a kilencedik helyről jelentősen rontott, előbbi ki is esett. Németországban az RB Leipzig volt a legjobb feljutó, hiszen ezüstérmet szerzett, de ezt nem volt képes megtartani, második idényében a hatodik helyen zárt. Azt hiszem ezt a „gyengélkedést” más klubnál is örömmel elfogadnák. A lipcseieken kívül öt csapat volt még közel hasonlóan sikeres – jellemzően hatodik és kilencedik pozíció között – az első évben, de mind visszaestek, ketten egyenesen a másodosztályba. A spanyoloknál négy együttes volt érdekelt, a Villarreal egymás után kétszer volt hatodik, a Getafe egy nyolcadik helyet javított ötödikre, míg a Deportivo Alaves (9. és 14.) és a Granada (7. és 9.) hátrébb zárt a tabellán, de nem jelentősen. Olaszországban egyetlen klub volt, amely első évében egy számjegyű helyezést tudott elérni. A Hellas Verona 2019–2020-ban kilencedik lett, majd a második évében tizedik, harmadszorra újra kilencedik. Azt gondolom, hogy esetében nyugodtan mondhatjuk azt, hogy nem hatott különösebben a második szezon átka.

Magyarországon a csapatok száma miatt a felsőházi helyezést tekintettem kiugró eredménynek. Ebben az esetben az MTK negyedikről a kilencedikre, a PAFC a hatodikról a hetedikre történő visszacsúszása kerül így említésre. Ezekből a példákból kiindulva már sokkal inkább igazoltnak látszik az állítás. Javítani csak egy gárda tudott, ellenben kilenc egyértelműen visszaesett. Az összkép azonban itt is vegyes, sokkal inkább befolyásoló tényező az adott bajnokság. A spanyoloknál például egyáltalán nem létezik ilyen tendencia, szemben a németekkel, ahol viszont kifejezetten erős.

Mire számíthat a Kecskemét?

Valószínűleg gyengébb helyezésre. Javítani a Ferencváros miatt nem fognak tudni, ellenben kihívókból nincs hiány. Az előző bajnokság felülteljesítése részben a Fehérvár és a Puskás Akadémia visszaesésének is volt köszönhető, ám utóbbi csapat most újra megcélozza az ezüstöt, amelyet így nem lesz könnyű megvédeni, még akkor sem, ha a kecskemétiek folytatják az előző bajnokságban mutatott jó teljesítményt.