Tokió 2020: Már Hend Zaza jelenléte is reményt és győzelmet jelent

Tokió 2020: Már Hend Zaza jelenléte is reményt és győzelmet jelent

2021. júl. 24.

Hend Zaza már azelőtt történelmet írt, hogy odaállt a pingpongasztalhoz. Tizenkét évesen ugyanis a játékok történetének ötödik legfiatalabb versenyzője. A szíriai polgárháborúban felnőtt, s mostoha körülmények között készülő sportoló már a jelenlétével is erőt adhat másoknak.


 


Jordánia fővárosában, Ammanban február 26-án, délután fél hatkor a tokiói olimpia asztalitenisz-versenyének nyugat-ázsiai selejtezőjének fináléjában, az egyes számú asztalnál különleges mérkőzést rendeztek. Az egyik oldalon egy rutinos, 42 éves libanoni hölgy, Mariana Sahakian, míg a másikon egy mindössze 11 éves lány állt: Hend Zaza.


A fiatal szíriai játékos rögtön elhúzott 2:0-ra (11:4, 11:9), de csakhogy ne legyen annyira egyszerű a helyzete, a nála majdnem négyszer annyira idős ellenfele három szettet nyert egymás után (11:7, 11:5, 11:8), a hatodik és hetedik (11:4, 11:7) szett azonban ismét Zazáé lett. Ezzel pedig a 2009. januárt 1-jén született, nagy barna szemű kislány olyat tett, amit addig senki:


az első szíriai asztaliteniszező, aki önerőből, a selejtezőtornán keresztül jutott ki az ötkarikás játékokra. (Korábban honfitársa, Heba Allejji ugyanis 2016-ban, Rio de Janeiróban a NOB meghívására vett részt.)


De persze ez nem minden. A játékok történetében Hend Zaza az ötödik legfiatalabb induló, és összességében az ötödik legfiatalabb résztvevő a modern olimpiákat tekintve. (A rekordot az 1896-os athéni olimpián szereplő tízéves görög tornász, Dimitrios Loundras tartja.)


 



„Ez egy ajándék a hazámnak, Szíriának, a szüleimnek és minden barátomnak” – mondta könnyes szemekkel a fináléját követően.




 



 




 


Élete a háború


Még egyszer rögzítsük a tényt: Hend Zaza 2009. január 1-jén született, Hamában. Nem sokkal azelőtt, hogy Szíriában kitört volna a polgárháború. A háború, amely visszafordíthatatlanul megváltoztatta az ország lakóinak életét. A félelem, a fájdalom, a menekülés, a túlélés a hétköznapok szerves részeivé váltak. Ugyanúgy, ahogy a romokban heverő életek és városok.


Az ötéves kora óta asztaliteszező Zaza számára a játék az öröm és a remény forrásaként szolgál. Tehetsége és elhivatottsága hamar megmutatkozott, már egészen korán idősebb játékosokkal gyakorolt, s előfordult, hogy többen az asztala köré gyűltek, nézni, ahogy játszik. Hétéves korában, bátyjával Katarban felnőtt versenyen vett részt, jelenleg pedig minden korosztályban szíriai bajnoknak vallhatja magát: kadétként, juniorként és a felnőttek között is. 


A Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség (ITTF) egyik szakértője, Eve Jeler a „World Hopes Week and Challenge” nevű versenyen szúrta ki magának Zazát.


 



„Ritkán látni valakit az ő korában ilyen örömmel és intenzitással edzeni. Soha nem sétált, hanem futott az elgurult labda után. Persze még a technikáján még bőven van mit javítani, de az elszántsága, rugalmassága, a győzni akarása azt sugallja, sikerekkel teli jövő vár rá” – fogalmazott.



 


A tizenkét éves lány mindezt annak ellenére érte el, hogy a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség beszámolója szerint nem épp megfelelő körülmények között gyakorol: hetente hatszor, napi három órában öreg asztalon játszva, betonpadlón állva üti a labdát. És mivel gyakran előfordulnak az épületben áramkimaradások, van, hogy napközben, 40 fok körüli hőmérsékletben kell edzenie. A háború miatt pedig az utazás korlátozottan lehetséges. Amióta elkezdett pingpongozni, csak két-három alkalma volt arra, hogy külföldön játsszon mérkőzéseket. Ráadásul az elmúlt több mint egy évben a koronavírus-járvány miatt korlátozások is hátráltatták.


Ilyen élet- és felkészülési körülményekkel kísérve kezdte meg szereplését a 12 éves Hend Zaza Tokyóban az osztrák Jia Liu ellen, és szenvedett vereséget a női egyes selejtezőjében: a kínai származású, osztrák színekben versenyző ellenfele 4-0-al múlta felül az ifjú szíriait.


A helyzet azonban az, hogy a fiatal lány már a jelenlétével is reményt és győzelmet szimbolizálja.


Kiemelt fotó: Lucipost.com

Szerző

Havasi Zsolt

Havasi Zsolt

Havasi Zsolt

Több éve foglalkozom újságírással. Ismerem az online és a nyomtatott sajtó sajátosságait, alapvetéseit. Érdekel a labdarúgás, a pszichológia, az ember és a lélek. De rájöttem, minél többet olvasok ezen témákról, annál kevesebbet tudok. Amikor épp nem a futballról írok, akkor a kutyával rohangálok egy akadályokkal nehezített pályán.