Tokmac Nguen: menni vagy maradni?
A 28 éves kenyai-norvég futballista a negyedik szezonját tapossa Magyarországon, de lehet, hogy ötödik már nem lesz. A kontraktusa a nyáron lejár, ami azt jelenti, hogy júliusban szabadon távozhat, pedig nemrég még általa remélhetett nagy bevételt a Ferencváros vezetése. Távozása nagy veszteség lenne, hiszen a magyar rekordbajnok legújabb kori sikerkorszakának egyik fő letéteményese, aki minden eddigi edzőjénél alapember volt. Az ősz folyamán a szurkolók számon kérték rajta a klub iránti elkötelezettségét, de a szerződése utolsó fél évébe lépve ismét kulcsjátékosa a Bajnokok Ligájába igyekvő klubnak.
A kenyai születésű futballista a norvég Strömsgodset nevelése volt és még a tizennyolcadik születésnapja előtt bemutatkozhatott az Eliteserienben, 2011 augusztusában. Ezután sokáig csak epizódszerepet kapott az első csapatnál, a klub 2013-as bajnoki címéhez mindössze tizenhat játékpercet tudott hozzátenni, így aligha érzi magáénak. Bár egyszer-egyszer a norvég U18-as és U19-es válogatottban is szerepelt, túlzás, hogy országosan ismert futballista lett volna, főként mert jobbára a másodosztályban szerepelt kölcsönben (Mjöndalen, Baerum). Az áttörést a 2016-os év hozta meg számára, amikor egyre többet játszott a Godsetben, 2018 végére pedig alapembere lett a drammeni együttesnek. Ekkor csapott le rá a Ferencváros.
2019 januárjában, mintegy 350 ezer euró fejében csatlakozott a IX. kerületi együtteshez, pedig a szerb és a norvég sajtó szerint a belgrádi Partizan is szívesen látta volna a támadót. Az akkor Szerhij Rebrov irányításával készülő zöld-fehérek ekkoriban kezdték el felépíteni azt a koncepciót, amelynek értelmében télen már a nyári nemzetközi szereplések tükrében igazolnak.
Ne feledjük, ezen a télen csatlakozott a kerethez a georgiai védő, Lasa Dvali, az ukrán szűrő, Ihor Haratin, a brazil karmester, Isael, valamint a felejthető fehérorosz ék, Mikalaj Szihnyevics is.

Tokmac Nguen 2019 januárjában érkezett a Ferencvároshoz (fotó: fradi.hu)
Tokmac általában a Norvégiában megszokott posztján, balszélsőként szerepelt, de alkalmanként, egyes mérkőzések egyes periódusaiban helyet cserélt a jobb oldalon játszó szélsővel, ami azért sem volt gond számára, mert egyébként a jobblábas. Ekkor még csak annyi látszott, hogy egy átlagnál gyorsabb, meglehetősen labdabiztos futballista, aki a magyar bajnokságban nagy segítségére lehet a zöld-fehéreknek. Bemutatkozó idényében 12 mérkőzésen 4 gólig jutott, és bajnokságot nyert a csapattal. A 2019-2020-as idényben megkapta a 10-es mezt, és az ezzel járó felelősséget is, ám úgy tűnt, élni tud vele. A Ludogorec elleni BL-selejtező párosmérkőzésen két góllal és egy gólpasszal vette ki a részét a magasabban taksált ellenfél kiejtéséből, és a máltai Valletta elleni párharcban is betalált. A Dinamo Zagreb ellen ekkor még ő is és a csapat is kevés volt, de a litván Suduva ellen fontos gólt szerzett, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy az FTC az Európa-liga csoportkörében szerepelhessen.
A csoportkörben kanadai pont nélkül zárt, ám ekkoriban egyre inkább a pálya tengelyében szerepeltette őt Rebrov – hol a csatár mögött, hol pedig ékként. A sebessége és a kombinatív játékra való képessége egyértelművé tette, hogy többre képes, mint a szélen való szüntelen futkározás, ráadásul Franck Boli személyében olyan csapattársat kapott, akivel a kezdetektől kiváló összhangba került.
A Ferencváros számára a bajnokság ekkor már játszótér volt, és a fölényesen megnyert bajnoki címből hősünk 8 góllal és 8 gólpasszal vette ki részét.

A magyarországi védők nagyon megszenvednek vele (fotó: nemzetisport.hu)
2020 nyarán ismét a Bajnokok Ligája selejtezőiben kellett helytállnia a csapatnak, ám a koronavírus miatt alaposan megváltoztatott szabályrendszer értelmében egymeccsesek voltak a selejtezők. A svéd bajnok Djurgardent Tokmac két góljával sikerült 2–0-ra legyőzniük a zöld-fehéreknek, majd a Celtic bravúros idegenbeli búcsúztatásakor győztes gólt tudott betenni a norvég támadó a közösbe. A Dinamo Zagreb elleni megméretés során már a második percben gólpasszt adott Lovrencsics Gergőnek, alaposan hozzájárulva a 2–1-es győzelemhez, amivel elérhetővé vált a Molde elleni play-off, az ott elért két döntetlennel pedig 1995 után ismét főtáblára került a klub. Kiváló formáját a csoportkörben is folytatni tudta, pedig nem volt egyszerű dolga a Barcelona, a Juventus és a Dinamo Kijev ellen, de a Camp Nouban például tizenegyest harcolt ki (és piros lapot Gerard Piquének), a Dinamo elleni hazai összecsapáson pedig gólt szerzett. Teljesítményére felfigyeltek külföldön is, 2021 telén a belga Royal Antwerp mutatott érdeklődést a szerződtetése iránt, de a kluboknak nem sikerült időben megegyezniük, így a játékos maradt Magyarországon. Ugyanakkor felfedezték a norvég nemzeti csapatnál is, és szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2021. március 24-én a Gibraltár elleni 3–1-re megnyert Nemzetek Ligája-mérkőzésen be is mutatkozott a felnőtt válogatottban. A bajnokságban ismét egyeduralkodó volt az FTC, a szélső 11 gólig jutott 32 fellépésen, és úgy tűnt, hogy a meghiúsult belgiumi szerződés, valamint Szerhij Rebrov ekkor már ismertté vált nyári távozása visszavetette a játékos lelkesedését.
Az idei szezon előtt Peter Stöger ült le a magyar bajnok kispadjára, azzal a nem kis teherrel a vállán, hogy elődje eredményeit megismételve legalább az egyik európai csoportkörbe vezesse be a Ferencvárost.
Az osztrák szakember kezdetben egyértelműen a pálya közepén, a csatár mögötti pozícióban számított Tokmacra, aki gólt szerzett az FC Prishtina és a Zalgiris elleni selejtezőkön is. A Slavia legyőzéséből tevékenyen, ám gól vagy gólpassz nélkül vette ki a részét, a Young Boys elleni párharcban viszont sérülés miatt nem állhatott a csapat rendelkezésére, a Fradi, pedig mint ismert, ki is esett a BL-ből a csoportkör küszöbén. Az ősszel az egész FTC kereste önmagát, pontosabban Stöger kereste a tökéletes csapatát, és érezhető volt, hogy néhány játékos mintha egy kicsit könnyelmű lenne, legalábbis a korábbi években tapasztaltakhoz képest. Hogy az öltözőben mennyire nincs rend, arról kiváló tanúbizonyságot tett az MTK elleni októberi bajnokin (0–0) látott jelenet, amely során az azóta már a spanyol élvonalbeli Granadát erősítő Myrto Uzuni és Tokmac kis híján ölre ment egymással.

Tokmac Nguen eddig 139 mérkőzésen 39 gólnál és 22 gólpassznál jár a FTC színeiben (fotó: metropol.hu)
A szurkolók ekkoriban már egyáltalán nem voltak megelégedve a légiós formájával és hozzáállásával, ezt pedig a Celtic elleni hazai Európa-liga-mérkőzésen harsány füttyszóval értésére is adták. Tokmacnak – több ferencvárosi játékos mellett – alighanem ez volt magyarországi karrierje leggyengébb időszaka, a télen kinevezett Sztanyiszlav Csercseszov érkezése nagy segítség volt neki is. A szigorú edző hírében álló orosz szakember amellett, hogy visszahozta a rebrovi fegyelmet az öltözőbe, a norvég futballistának is új feladatkört álmodott meg és minden eddiginél mélyebben játszatja őt mostanában. Az ötlet valószínűleg azon alapult, hogy a keret legkreatívabb és legtechnikásabb játékosa minél többet találkozzon a labdával, ami a szakmai előnyök mellett a labdarúgó játékkedvére is pozitív hatással lehet.
Az orosz tréner terve bevált, és noha nincs kötetlen szabadsága a pályán, rég nem látott módon élvezi a játékot, ami egyre nagyobb önbizalommal is párosul. A kezdeti nehézségek után egyre inkább összeáll a Ferencváros, Tokmac pedig az elmúlt két mérkőzésen győztes góllal (Kisvárda) és gólpasszal jelentkezett (Fehérvár), ráadásul egyáltalán nincs ellenére az ősszel a repertoárjából hiányolt visszafutás. A nigériai Anderson Esiti, Aissa Laidouni kettős ugyan megfelelően biztosítja a Fradi középpályáját, mégis gyakran látható, hogy Tokmac akár az ő közelükbe is gyakran visszajár, hogy felvegye a labdát és elkezdhesse szervezni a csapat játékát. A javuló forma és a csapat eredményessége egy újabb – negyedik – bajnoki címhez vezető utat tapos ki jelenleg, de nagy kérdés, hogy mik a játékos tervei, miután júniusban lejár a szerződése.
Huszonnyolc évesen valószínűleg fordulóponthoz ér a karrierje, hiszen minden jel szerint utoljára van lehetősége egy jegyzett nyugati bajnokságba szerződnie, ugyanakkor jelenlegi formájában a Premier League vagy a LaLiga-klubok számára valószínűleg még ingyen sem opció, de egy „másodvonalas” bajnokságban, mint például a belga, a holland vagy a török még nagyszerű igazolás lehet a középmezőnynél erősebb csapatok számára is.
A játékos szereti azt hangoztatni, hogy jól érzi magát Budapesten, de nem valószínű, hogy egy sokadik magyar bajnoki cím különösebben lázba hozza még, ugyanakkor az állandó európai csoportkörös szereplés lehetősége viszont maradásra bírhatja, mert az egyáltalán nem biztos, hogy sok másik csapatnál elérhetné ezt.
Sok függ persze a vezetőség álláspontjától is, és attól, hogy milyen anyagi áldozatot hajlandóak hozni a klub új aranykorának egyik legfényesebb csillagáért. Ahogyan egy évvel ezelőtti cikkünkben már utánajártunk, pótolni nagyon nehéz lenne őt, de valószínűleg megtartani is. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.