Tom Lockyer: visszatérés a halál torkából

A nyolcadik percben jártunk, amikor a Luton Town kapitánya összeesett. Christian Eriksen Európa-bajnoki esetéhez hasonló borzalmas pillanatokat élt át a Wembley majd 90 000-es közönsége, a Luton játékosai és edzői stábja, mindenekelőtt pedig Tom Lockyer családja. A gyors orvosi közbeavatkozás után rögvest kórházba szállították, a Luton pedig igyekezve mindenkit megnyugtatni, mindjárt a PL-be jutásért zajló playoff-meccs után közölte, csapatkapitánya viszonylag hamar magához tért, képes beszélni a körülötte lévőkkel, mindenekelőtt az érte aggódó családtagokkal. Mit magához tért? Lockyer az Instagramra posztolt egy fotót, amelyen kórházi ágyán félmeztelenül, sportszárban és klottgatyában, orvosi tapaszokkal a mellkasán ujjong, a hozzá legközelebb állók gyűrűjében. Éppenséggel volt ok az örömre: egyrészt a Luton Town 31 esztendő után, megjárva közben az ötödosztály poklát, visszakerült az élvonalba, másrészt, s tán ennél is lényegesebb velejáróként, életben maradt 28 esztendős védője.

Lockyer nem fogta fel ennyire drámaian, megköszönve az orvosok gyors segítségét megjegyezte, mindenki másnak biztosan sokkal ijesztőbbek voltak a történtek, mint neki. Merthogy ő jól van. Aztán a számos vizsgálat nyomán kiderült, annyira mégsem. Pitvarfibrillációja, vagyis az egyik leggyakoribb szívritmuszavar miatt meg kellett műteni, de a május 27-i események után tíz nappal a BBC már arról számolhatott be, az operáció jól sikerült, Lockyer zöld utat kapott ahhoz, hogy folytassa futballkarrierjét. Neki speciel nem ültettek be orvosi műszert a testébe, de így is megnyugodott:

„Megoperáltak, az az álláspont, hogy nem kéne hasonlónak még egyszer megtörténnie. Rengeteg vizsgálatot elvégeztek, mindent rendben találtak. Nem tudni az okát, hogy miért történt ez velem. De engedélyt kaptam a folytatásra, én pedig szeretnék is továbblépni, és újra a futballra koncentrálni.”

A klub honlapján azért felidézte a védő, mi az, amire emlékszik a szörnyű pillanatokból:

„Visszafelé futottam, amikor egyszer csak kiment az erő a lábaimból, a testemből. Emlékszem, ahogy elesem, aztán csak az van meg, ahogy a fiziónk, Chris Phillips fölém görnyedve közli, »Locks, le kell jönnöd«. Én persze próbáltam ellenkezni, hogy »nem, már jól vagyok”, mire ő, »nem Locks, ez komoly dolog, elvesztetted az eszméleted, le kell jönnöd«. Akkor döbbentem rá, hogy valami valóban komoly esemény történt, hogy nem folytathatom, és elkezdtem sírni, vigasztalanul. A többieknek biztos rémisztőbb lehetett, mint nekem, mert amint visszanyertem az eszméletemet, jól éreztem magam. Nem éreztem magam veszélyben, és biztos vagyok benne, hogy valójában nem volt ez annyira vészes dolog, mint amilyennek kívülről tűnt.”

Valamivel több, mint fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, bizony épp elég veszélyes, ami Lockyerrel történt. Merthogy az elmúlt hétvégén ismét „élettelenül” zuhant a gyepre a walesi válogatott védő, a Bournemouth elleni bajnoki 59. percében. Nyilván minden Luton-játékost és trénert megrohantak a szörnyű májusi emlékek, de a gyors orvosi közbeavatkozásnak hála ismét arról számolhattak be a klub sajtósai, hogy a kapitány állapota stabil. Ezúttal viszont hirtelen szívmegállást diagnosztizáltak, és szemben a tavaszi rájátszással, ezúttal nem folytatták a mérkőzést a felek. Az orvosi csapat közlése szerint megint csak magához tért addigra, hogy levitték a pályáról, majd kórházba szállították, ahol ismételten tesztek sorát végezték el, és ahol már családja vigasztaló pillantásaival is találkozhatott.

Közel fél órával a drámai esemény után döntött úgy Simon Hooper játékvezető, hogy beszünteti a mérkőzést. A két csapat játékosai, valamint a kisírt szemű lutoni edző, Rob Edwards még kimentek megköszönni a szurkolók támogatását, akkor már túl a kezdeti pánikon, de még mindig aggódva a 29 éves labdarúgóért. És ha az orvosi lapokban közölt kutatások szerint élsportolóknál sokkal gyakoribb is, hogy szabálytalanul ver a szív, a hirtelen szívmegállás más. A British Heart Foundation közlése szerint, ha valakit hirtelen szívmegállás után nem látnak el azonnal, nincs esélye a túlélésre. Ez a kórkép számos futballista vesztét okozta már. 2012 márciusában a Bolton Wanderers középpályása, Fabrice Muamba egy Tottenham Hotspur elleni FA-kupa-mérkőzésen éppenséggel megúszta a végzetesnek tűnő bajt. Nem csodával határos módon, hanem csodával: 78 percig (!) nem vert a szíve, mégis túlélte. 2004-ben a mi Fehér Miklósunk azonban a gyepen lelte halálát, három évvel később a sevillai Antonio Puerta szintén hirtelen szívmegállás következtében hunyt el a Getafe elleni mérkőzésen. 2009-ben az RCD Espanyolban futballozó Dani Jarque szíve az edzésen állt meg, a firenzei Davide Astorit pedig egy bajnokit követően a hotelszobájában találták holtan 2018-ban, a 31 éves védő ugyancsak hirtelen szívmegállás következtében hunyt el.

Tom Lockyer a gyors orvosi beavatkozásnak hála köztünk van. Alighanem azért is, mert hatalmas küzdő. A pályán látjuk, mennyire: a régi idők középhátvédjeit idéző rettenthetetlenséggel veti bele magát minden egyes labdába, megy bele minden egyes párharcba, vívja meg légipárbajait, az a típus, aki a betonfalon is átmenne a győzelemért. És ha azt vesszük, ő már győzött: a Bristol Roversnél töltött harmad-, negyed-, ötödosztályú idények után, a Charlton Athletic és a Luton színeiben eltöltött másodosztályú szezonokat követően eljutott álmai földjére, a Premier League-be. Éppen ezért lehet rendkívül nehéz feladni. Lehet, mégis ezt kell tennie.

Azt persze, hogy a fél év alatt két vele történt, kis híján tragikus esetnek van-e köze egymáshoz, egyelőre nem tudni. Azt igen, hogy hirtelen szívmegállása után beültethető defibrillátor nélkül nem folytathatja a futballt. Lehet, már azzal sem, a pontos diagnózishoz számos vizsgálatot el kell rajta elvégezni, aztán a szívspecialisták döntenek.

Meglehet azonban, két figyelmeztetés után nem kellene a harmadikat megvárni…

Kiemelt kép: Luton Town Football Club Facebook