Topligás szerződéssel vigasztalódhat a hazája válogatottjában jegelt hórihorgas csatár

Elefántcsontpart válogatottja Didier Drogba visszavonulása óta keresi azt a klasszis csatárt, aki képes sikerre vezetni a nemzeti együttest, de egyelőre úgy tűnik, hogy még várniuk kell arra a bizonyos utódra. A most zajló hazai rendezésű kontinensviadalra Jean-Louis Gasset szövetségi kapitány olyan csatárokat hívott be a keretbe, mint a sérüléssel bajlódó Sébastien Haller (Borussia Dortmund), a Szerbiában jól kezdő, majd igencsak szenvedősen teljesítő Jean-Philippe Krasso (Crvena zvezda), a francia élvonalban az ősz végére rotációs szereplővé lecsúszó Oumar Diakité (Stade Reims) és az „új Drogbának” kikiáltott Karim Konaté (RB Salzburg), aki november közepe óta nem találja a góllövőcipőjét.

Ezt a névsort látva akár azt is mondhatjuk, hogy nincs nagy probléma, de az „elefántok” támadósorának teljesítményét látva azért az sem lenne igaz, hogy minden rendben van. És tény az is, hogy nincs ott a keretben minden épkézláb csatár, hiányzik például az ősszel a svájci Servette-nél remeklő Chris Bedia. (A gárda a jelenleg zajló tornán az első mérkőzését 2–0-ra megnyerte Bissau-Guinea ellen, majd 1–0-ra kikapott Nigériától, és az utolsó csoportmérkőzésén Egyenlítői-Guinea ellen játszik.)

A 27 éves labdarúgó, aki már az előző, a 2022-2023-as szezonban is jól szerepel klubcsapatában (23 bajnokin 12 gól), még nem mutatkozhatott be a nemzeti csapatban, csak addig jutott, hogy 2021 nyarán két mérkőzés erejéig a keret tagja lehetett. A mellőzése nehezen magyarázható külső szemlélőként, hiszen az ősz folyamán valósággal berobbant, és a svájci élvonalban, illetve a nemzetközi porondon is bizonyított, minden sorozatot figyelembe véve 29 mérkőzésen 16 gólig és három gólpasszig jutott a svájci élvonal negyedik helyezettjénél. Ha összevetjük mindezt a bevezetőben említett, a tornára kivétel nélkül utazó négyes 2023-24-es szezonbeli teljesítményével, akkor látjuk, kizárólag a számok alapján Bediának is helye lenne a keretben.

Hiába a kiemelkedő forma, a gólerős játék, Bediával ennek ellenére nem számol a válogatott 70 éves francia nemzetiségű szövetségi kapitánya, ez pedig az elefántcsontparti szurkolókat is meglepte:

„És hol van Chris Bedia, a svájci liga legjobb góllövője? Gasset, a végén még teljesen tönkrevágod az elefántcsontparti csapatot, nem igaz?”

„Az egyetlen játékos, akit kerestem, az Chris Bedia volt, de ő még a bővített listán sem szerepel… Ott van ellenben Amad, aki nem játszott meccset ebben a szezonban… Hol itt a logika?”

„Mit alkotott valójában Amad Diallo? Chris Bedia meg nincs ott, ez őrület.”

„Van egy bővített listánk Chris Bedia nélkül, de Pacome Zouzouával. Most akkor vajon kit akarnak átverni…?!”

Végül a szurkolók által említett két futballista, a Manchester United 21 éves tehetsége, az őszt szinte teljes egészében kihagyó Diallo (az ő egyetlen idénybeli fellépése 36 perc játék volt a Nottingham Forest elleni PL-meccsen, december 30-án) és a hazai bajnokságban futballozó, 26 éves Zouzoua is kimaradt a szűkített keretből, a szurkolók aligha nyugodtak meg.

Mi viszont nézzük meg, ki is pontosan a nagy kimaradója a keretnek. Bedia 1996. március 5-én született Abidjanban, ahonnét Franciaországba került és az FC Tours színeiben járta végig az utánpótlás korosztályokat. Ibrahima Kamara meghívta az U17-es válogatott keretébe, amellyel a 2013-as világbajnokságon is járt, majd egy évvel később eljött a bemutatkozás ideje a Ligue 2-ben is. 2015-ben szerepelt az U18-as és az U20-as nemzeti csapatban is, miközben egyre több játékidőt harcolt ki magának a Loire-völgyi alakulatban. Egy évvel később a belga RSC Charleroi figyelt fel a játékára, szerződtették is, ám a számításai nem igazán jöttek be ott. Szerepelt átmenetileg az SV Zulte Waregem, az ESTAC Troyes és az FC Sochaux-Montbéliard színeiben is, mígnem 2022 januárjában jött a Servette FC ajánlata, mely egyfajta mentőöv volt a hórihorgas csatár karrierjében.

A kölcsönben töltött évei közül egyedül a francia másodosztályban töltött 2020-21-es idény érdemel említést, mikor kilenc góllal segítette a keleti határnál fekvő, egykor szebb napokat is megélt sochaux-i csapatot. Ehhez képest az első teljes svájci idényében (2022-23) összesen 12 találatot szorgoskodott össze, amivel a genfiek házi gólkirálya lett, a góljaiknak csaknem negyedét ő jegyezte. A teljesítményével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az együttes ezüstérmes helyen zárjon, erre 1999 óta nem volt példa a klub történetében. Az alapozó számok tükrében már az a szezonja is nagyon jól sikerült, hiszen a kilencven percenkénti 0,53 xG és a 0,7 gól is a legszűkebb elitbe helyezte. És mindezt az ősszel sem adta alább, hiszen 0,49 xG-t és 0,72 gólt átlagol, ráadásul a kapu eltalálási hatékonysága (68,7%) és a kísérletek minősége (0,1 NPxG/Sh) terén is hozza a legutóbbi számait. Ezeknek köszönhetően már a téli szünet előtt elérte a tíz találatot a svájci bajnokságban, vezeti a góllövőlistát, és természetesen a félszezon legjobbjai közé is beválasztották.

A 190 centiméter magas center esetében nem kérdés, hogy a fizikumára épít, a párharcerős játéka a földön és a levegőben is megmutatkozik. Ennek ellenérre a cselezéssel sem áll hadilábon (2,62/90 perc) ráadásul a rávezetések terén is 60% feletti a sikerességi aránya. Ugyan érezhetően a bal lábát használja szívesebben, de jobbal sem ügyetlen, mióta Svájcba igazolt, a góljainak valamivel több mint 20%-át a gyengébbik lábával hozta össze. A védekezés terén még lenne hova fejlődnie, mert René Weiler intenzív letámadásokat alkalmazó taktikájából érezhetően lefelé lóg ki, de azt fel lehet írni pozitívumként, hogy a munkát beleteszi, még ha nem is túl eredményes ilyen tekintetben.

Ezek alapján aligha meglepő, hogy az elmúlt időszakban több topligás együttessel is összeboronálták Bediát. Azt a környezetéből kiszivárogtatott hírek alapján tudni lehetett, hogy egy jobb ajánlat esetén távozni fog, és ez már csak azért sem meglepetés, mert 2024 nyaráig szólt a szerződése. A január ennek fényében a helyi lapokban azzal volt tele, hogy épp melyik angol, német vagy olasz együttes szeretné megszerezni a jó teljesítményt nyújtó csatárt, akit topligás szinten diszkont áron – kétmillió euróért – volt elérhető. A befutó végül az 1. FC Union Berlin lett, amely Sheraldo Becker utódját kereste.

Noha azt nem lehet állítani, hogy Bedia egy az egyben olyan típusú játékos lenne, mint a suriname-i, mert a Real Sociedadhoz igazoló támadó sokoldalúbb, cserébe kevésbé gólérzékeny, viszont azt mindkét futballistáról el lehet mondani, hogy a fizikai adottságait használja. Ebben a szezonban Becker már közel sem tudott annyit segíteni a fővárosiaknak, mint a felülteljesítésekkel teli előző években, így a berlinieknek logikus volt őt elengedni és egy fiatalabb, eredményesebb csatárt szerződtetni, aki hosszú távon Kevin Behrens helyét veheti át.

Kiemelt kép: 1.FC Union Berlin