A világjáró kapus, aki bajnoki címet érő gólt szerzett – Fábián Sándor

Induló sorozatunk az 1920-as, 1930-as évek egykori, ma már alig ismert magyar játékosainak portréját, pályafutását mutatja be. Keveset tudunk arról, milyen volt a korszak „álamatőr”, később „professzionista” futballistáinak élete, mit jelentett a korban „profinak” lenni, milyen lehetőségekkel, illetve a másik oldalon milyen nehézségekkel, problémákkal szembesült egy-egy hivatásos labdarúgónak állt játékos, milyen volt a klubok és a profik kapcsolata, vagy éppen hogyan zajlott a profi futball szövetségi szintű szabályozása. A sorozat első részében egy profi pályafutását külföldön kezdő „világjáró” kapussal, a négyszeres magyar és egyszeres osztrák bajnok Fábián Sándorral ismerkedhetnek meg olvasóink.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A kezdetek

Fábián Sándor 1904. január 21-én született a Pest megyei Mogyoródon. 1919-ben kezdte labdarúgó-pályafutását a 33 FC ifjúsági csapatában, kapus poszton; a nagycsapat kapuját ekkor Zsák Károly védte, Fábián sokat tanult tőle, későbbi visszaemlékezéseiben egyenesen „Zsák tanítványának” nevezte magát. Az 1920–21-es szezont már az MTK ifjúsági csapatában töltötte, és nem váratott magára sokáig a nagycsapatban való bemutatkozása sem: 1921. május 22-én a MAC ellen debütált az élvonalban. A 33-asoknál annak idején Zsák, az MTK-nál az 1920-as évek elején Kropacsek Ferenc, illetve Plattkó Ferenc volt az első számú kapus, a fiatal Fábián így jobbára csak a második csapatban kapott szerepet.

Összesen hat élvonalbeli bajnokin lépett pályára a kék-fehéreknél, de ezzel együtt is négy bajnoki cím részesének mondhatta magát. Ha bajnokikon nem is védett, az MTK európai portyameccsein rendre szóhoz jutott, sőt 1924 tavaszán a Budapest–Tallinn „városközi mérkőzés” magyar keretébe is beválogatták, így nem lehet meglepődni azon, hogy hamarosan külföldi ajánlatot kapott.

 


(X) Piacvezető fogadási kínálat NBI-es mérkőzésekhez! Az Unibeten Immár gólszerzőkre, szögletek számára, lapok számára, de még arra is köthetsz fogadást, hogy melyik játékos kap sárga lapot!


 

Az első állomás: Ausztria

1924-ben a világon harmadikként (Anglia és Skócia után) Ausztria is professzionistává alakította a futballbajnokságát. Fábián az MTK tartalékcsapatából a profiskodást választotta, az év nyarán a Hakoah Wien játékosa lett. Döntését egy évvel később így indokolta egy, a Nemzeti Sportnak írott levelében:

„A két ország futballja közt a nagy különbség a professzionizmus. Szerintem a magyar futball újra régi lenne, ha a professzionizmust bevezetnék. Mert, hogy tudunk futballozni. azt senki a világon el nem vitathatja tőlünk. Hiszen csak el kell olvasni a lapok kritikáit, amit a külföldön élő magyarokról írnak. Sokan hazamennek, de az otthon élőknek a teljesítménye is ezerszeresre nő, ha nem titkon kell a pénzt kérni és kapni, hanem legális úton jutnak hozzá ahhoz a segítséghez, amire szükségük van. A pesti futballisták már régen nem amatőrök, azt mindenki tudja. Miért hát ez a tojástánc a professzionizmus és amatőrizmus között? Jómagam sokkal nagyobb kedvvel, úgy hiszem, sokkal nagyobb sikerrel is játszanék otthon magyar csapatban, a magyar színek diadaláért, a magyar közönség előtt. Mert nem kell félni, ha profi is a játékos, a lelkesedés, a szív, nem vész el soha! Eltökélt szándékom, hogy ha megvalósul a magyar professzionizmus, én is hazatérek!” (Nemzeti Sport, 1925. december 23.)

A Hakoah Wient, a bécsi cionista klubot 1909-ben alapították. 1920-tól szerepelt az osztrák labdarúgás élvonalában, keretében a húszas évek elejétől kezdve után számos magyar futballista is megfordult. Fábián csapattársa lett az egykori ferencvárosi Nemes-Neufeld Sándor, Eisenhoffer József és Schwarz Ernő, továbbá Guttmann Béla és a kispesti Wégner Jakab is.

Fábián azonnal a csapat első számú kapusa lett, a szezon 20 bajnoki mérkőzéséből 19-szer az ő nevével kezdődött a Hakoah összeállítása. „Aranyszériája” itt sem szakadt meg, a Hakoah ugyanis ötödik élvonalbeli szezonjában (egy negyedik, egy második, egy hetedik és egy hatodik hely után) osztrák bajnokként zárt. A kapus számára különösen emlékezetesen alakult a Wiener Sportclub elleni mérkőzés 1925. június 6-án a Hakoah 2-1-re vezetett, amikor is a 74. percben Fábiánt fellökték, a WSC-s Otto Höss pedig kiegyenlített. Fábián súlyosan megsérült, kificamította a vállát, felkötött karral is visszakönyörögte azonban magát a játéktérre. A Hakoah kapujába persze nem mehetett vissza, a balszélső Nemes-Neufeld állt a helyére, így hát a csatársor bal oldalára került. A folytatásra így emlékezett vissza:

 

„És akkor történt a csoda: az utolsó percben (a jegyzőkönyv szerint a 85-ben – KL) egy szögletrúgás átszállt hozzám, a hátvéd elhanyagolt és én a hatos sarkából bombagólt ragasztottam a hálóba! Ezzel a góllal lett bajnok a Hakoah… Ez volt életem egyetlen gólja, amit lőttem, de ez volt legnagyobb élményem is!” (Képes Sportlap, 1948/3. 1948. január 20.)

 

A Hakoah 1926-ban New Yorkban turnézott. A kép jobb szélén látható Fábián Sándor (Forrás: Facebook/SC Hakoah Wien)


 

Magyar különítmény az USA-ban

A Hakoah a következő években már nem tudta megismételni az 1924–25-ös teljesítményét, a hetedik és a kilencedik helyen végzett, majd 1928-ban ki is esett az osztrák élvonalból. A visszaesésben anyagi problémák mellett az is nagy szerepet játszott, hogy egy amerikai turnét követően a csapat legjobbjai az amerikai profiligába szerződtek. Fábián két szezont még az egyre gyengülő bécsieknél töltött, 1927 márciusában beválogatták az uruguayi Penarol ellen pályára lépő Bécs-válogatottba is; a mérkőzésen olyan nevekkel játszhatott együtt, mint Karl Rappan, Joseph Schneider vagy Matthias Sindelar. Az év nyarán azután ő is a tengerentúlra távozott. Először a New York Giants ajánlatát (a kortárs lapértesülés szerint heti 750 dolláros fizetéssel) fogadta el, majd az amerikai futball legendás sportmenedzsere, Nathan Agar csapatához, a Hakoah AllStarshoz igazolt. A hazai sajtóban gyakran nemes egyszerűséggel rablóvezérként aposztrofált futballmenedzser csapatában is komoly magyar játékosállomány gyűlt össze, Fábiánnak egykori bécsi kollégái közül Guttmann Béla, Schwarz Ernő és Eisenhoffer József, valamint Nikolsburger Rezső, Sternberg II László, Grósz II Dezső és Fischer Lajos lett a csapattársa.

Amerikai karrierjének egy súlyos sérülés vetett véget 1929 novemberében. A Hakoah AllStars–New York Giants mérkőzésen Billy Adair, a Giants skót csatára kőkemény belépővel eltörte Fábián lábát; a kapus a kórházban tüdőgyulladást kapott, így sokáig nemhogy futballpályafutása, de még élete is komoly veszélyben forgott. Csak a következő év tavaszán kezdhette el újra az edzéseket; májusban elhagyta az amerikai futballt, és visszaköltözött Budapestre, döntésében alighanem fontos szerepet játszott az is, hogy a kibontakozó gazdasági világválság tönkretette Agart és a teljes amerikai profi labdarúgást. Hazatérése komoly szenzáció volt, a sportlapok hosszas cikkekben írtak a világot járt játékosról. „Hány országban rúgta a labdát, amióta eltávozott Budapestről?” – tette fel neki a kérdést a Sporthírlap riportere.

„A New York-i csapatokkal nem túráztam, viszont a bécsi Hakoah-val megjártam Csehszlovákiát, Lengyelországot, Németországot, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Lettországot, Svájcot, Egyiptomot, Palesztinát és az Egyesült Államokat, ehhez hozzászámítva Ausztriát és Svédországot, Dániát és Spanyolországot, ahol még az MTK-val voltam, összesen tizenhat külföldi államban játszottam” – hangzott a válasz. (Sporthírlap, 1930. november 1.)

 

Vissza Magyarországra

Eredeti képzettségének megfelelően drogistaként helyezkedett el, de nem adta fel futball-terveit sem, így továbbra is folytatta az edzéseket. Miután a Hakoah-val kötött szerződése lejárt, szabadon igazolható játékosként a Budai 11 együtteséhez került. 1930 novemberében lépett pályára ismét a magyar bajnokságban, első mérkőzése nem volt igazán sikeres, az UTE ugyanis 6-0-ra lépte le a budaiakat. Nem maradt sokáig a fekete-fehéreknél, 1931 februárjában a debreceni Bocskaihoz igazolt, a balszerencse azonban ismét utolérte. 1931. április 25-én a Nemzeti elleni mérkőzésen súlyosan megsérült, így kényszerű búcsút kellett vennie a profi labdarúgástól. Bár hivatalosan még szerződés kötötte a Bocskaihoz, az amerikai profiskodása alatt összegyűjtött keresetéből sikeres „polgári” egzisztenciát is teremtett, Budapesten, a Vilmos császár (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky) úton drogériát nyitott.

 

„A kitűnő kapus azok közé a futballisták közé tartozik, akik józanul és takarékosan tudták kihasználni a valamikori futballkonjunktúrát. Úgy szokták emlegetni, mint a legtipikusabb magyar profi játékost. – Pedig higgyék él – magyarázza Fábián –, nem a pénzért játszottam. Szeretem a sportot, szeretem a futballt. Mikor gyerekkoromban hegedűóra helyett a grundra szöktem, eszemágában sem volt, hogy valamikor mint New York futballsztárja fogok pénzhez jutni. Annyi az egész, hogy szerencsés időben voltam jó formában. Akkor a pénzkeresés a jó futball járuléka volt. Nem vehetik rossz néven tőlem, hogy ezt a lehetőséget is megjátszottam. De a futballt – a futballért játszottam és nem másért.” (Sporthírlap, 1932. március 12.)

 

Végül 1932 nyarán térhetett vissza a futballpályára. A Bocskainál ekkor már nem számítottak rá, így amatőrként újra a Budai 11 szolgálatába állt. Két szezont töltött itt, majd immár 31 évesen ismét szabadlistára került. További futball-pályafutásáról nincsenek adataink, de a sporttól nem szakadt el, az 1930-as évek közepétől a Drogista Ifjak Egyesülete választmányi tagjaként tevékenykedett.

A háború alatti életéről sem tudunk semmit, drogériáját mindenesetre egészen 1948-ig megtartotta. Ekkor, kevéssel szülei halálát követően, feleségével együtt elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokba költözött. New York Queens kerületében hunyt el 88 éves korában, 1992. április 18-án.

 

Források:

www.familysearch.org

Képes Sportlap 1940/3. szám.

Nemzeti Sport, Sporthírlap számai

Szegedi Péter: Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig. Bp., 2016. Akadémiai.

Kiemelt fotó: Képes Sportlap 1948/3. szám

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár digitalizált dokumentumait használtuk.

Köszönettel tartozom Pataki Gyulának az életrajzi adatok azonosításában nyújtott segítségéért.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x