Tottenham-Liverpool: erre VAR-junk gombot!

Amikor már azt gondolnánk, mindent láttunk a futballban, nincs olyan játékvezetői hiba, amelyre ne találnánk precedenst, jön a Darren England–Dan Cook kettős a londoni VAR-központból, és újraírja a tévedések vígjátékát. Liverpooli, no meg az egyetemes labdarúgás szempontjából inkább tragédia az, ami a Tottenham Hotspur–Liverpool FC csúcsrangadón az első félidőben, Luis Díaz elvett góljánál történt, de ezt is meg kellett élnünk. Pedig láttunk már egy s mást a VAR néhány éves angliai működésében.

2022. szeptember 3-án a Stamford Bridge-en a West Ham United utolsó pillanatokbeli, egyenlítést érő gólját vették el a VAR közbeszólása miatt, a Stockley Parkban ülők úgy vélték ugyanis, Jarrod Bowen szabálytalankodott a kimozduló Édouard Mendyvel szemben. Pedig dehogy. De tessék, mindenki döntse el maga.

Ugyanezen a napon egy ennél is nagyobb hibát követtek el a videószobában helyet foglalók, amikor a Newcastle United gólját érvénytelenítették (illetve ezt ajánlották a játékvezetőnek), azzal a felkiáltással, hogy Joe Willock szabálytalankodott a Crystal Palace kapusával, Vicente Guaitával szemben. Holott a lassításból tökéletesen látszik, Tyrick Mitchell löki rá Willockot saját kapusára, ezért ütközik a két futballista. Azaz legfeljebb tizenegyes, de semmiképp sem szabadrúgás kifelé. Az elvett góllal maradt a 0–0.

Egy hónappal később az Alekszandar Mitroviccsal kakaskodó Douglas Luizt állította ki fejelésért a VAR sugallatára Michael Oliver, noha a felvételekből jól látszik, a szerb provokál, ő erőszakoskodik, majd eljátssza a nagyhalált.

Idén februárban a hétvégi abszurdumhoz méltó rövidzárlatról tanúskodva a VAR-bíró, John Brooks a brightoni Pervis Estupinán góljánál rossz helyre húzta be a vonalat, nem a gólvonalhoz legközelebb helyezkedő védőhöz, s így elvette a Brighton gólját a történelmi rivális Crystal Palace-szal szemben. A vége 1–1.

Az idei szezon is egy ordas hibával rajtolt: André Onana a nyitófordulóban az Manchester United–Wolverhampton Wanderers bajnoki ráadásában felöklelte Sasa Kalajdzicot, a VAR-ozó Jonathan Moss nem látott kivetnivalót az esetben. A United 1–0-ra győzött.

De ahogy az utóbbi, néhány más felsorolt eset is szubjektív döntés eredménye, s a szubjektumot soha nem lehet kitörölni a futballból, értelemszerűen mindig jelen lesz, hanem a rosszul behúzott vonal, vagy a hétvégi skandalum szimplán hanyagságból, slendriánságból, megengedhetetlen figyelmetlenségből fakadt.

Mert mi történt a Spurs–Liverpool meccsen? Miután Díaz gólját követően az asszisztens lest intett, a VAR-szoba is hamar ellenőrzésbe fogott. Alig 40 másodperccel az ítélet után jelezték is, a vizsgálat megtörtént, minden rendben. Merthogy a VAR-szobában ülők azt gondolták, a játékvezető gólt ítélt, és nekik a gól érvényességét kell ellenőrizni. És csak annyit szóltak, „Check complete”. A vizsgálat befejeződött, rendben vagyunk. Jogosnak tűnő felvetés, hogy nézhették be ennyire mind a ketten? Az is, hogy miből állt volna hozzátenni, „A vizsgálat befejeződött, a gól érvényes”. Mert ugye akkor hamar kiderült volna, valami nem stimmel.

A VAR-szoba kettőse a negyedik játékvezető Michael Oliverrel egyetemben 48 órával korábban egyébként még az Egyesült Arab Emírségekben működött közre egy helyi bajnokin, ami felveti a kérdést, akkor is ilyen figyelmetlen a duó/trió, ha tökéletesen kipihent? Szabad-e az amúgy profi játékvezetőket túlterhelni? Vagy semmi köze ennek a meccset befolyásoló hibának a nyilván jövedelmező közel-keleti úthoz? Anélkül is megtörtént volna? Egymillióból az egyszer megesik az ilyen? Nem tudhatjuk.

Azt viszont igen, hogy a legeslegnagyobb hibát azzal követte el a kettős, hogy miután észlelte, a bíró nem adta meg a gólt, és a játék szabadrúgással folytatódik, nem utasította határozottan Simon Hooper játékvezetőt arra, szakítsa meg a játékot, és ítéljen utólag is gólt. Mindegy, hogy a szabály erre ad-e módot vagy sem, a játék szelleme ezt követelte volna meg, és mindenki (játékos, edző, szurkoló) elfogadta volna. (Lesz most mindenesetre idejük rágódni rajta, minthogy a történtek miatt a Liverpooltól elnézést kérő játékvezetői testület elmeszelte VAR-ozó kollégáit.)

Ez ugyanis az az eset, amelyikben nem lehet hibázni. Pillanatnyi figyelmetlenségből sem. Egész egyszerűen tilos. Mert a leshelyzet a futball kevés objektív vetületének az egyike. Ilyenkor pedig a játék tisztasága kérdőjeleződik meg. Az pedig megbocsáthatatlan bűn.

Ahogy azt Ange Postecoglou a szokásos higgadtságával és intelligenciájával megjegyezte az összecsapást követő sajtótájékoztatón, azt senki se várja, hogy a VAR és a technikai újítások megjelenésével megszűnnek a hibák. Elvégre a futball nem fekete és fehér, számos esetben kell szubjektíven dönteni, ami ezután is vitára ad majd okot. És ebben igaza is van. Csakhogy eddig volt legalább egy olyan szegmens, amelyikről azt lehetett gondolni, abban nem lehet hiba, hogy az tárgyszerű, fekete-fehér. Ez ugye a les. Nos, ezt sikerült most kompromittálni.

Az persze nem segíti a játékvezetők kedvezőbb megítélését, ha az egyértelmű eseteket is megkérdőjelezzük, ahogyan azt Jürgen Klopp tette Curtis Jones piros lapjánál. Mert nem az a kérdés, szabálytalankodni akart-e az angol középpályás – urambocsá! –, sérülést okozni, naná, hogy nem akart, hanem hogy amit tett, ahogy odalépett, amilyen erővel, előre, talppal, az sérülésveszélyes-e. És bizony a mozdulat egyértelműen az volt. Hajszálon múlt, hogy nem tört el Yves Bissouma szárkapocscsontja (vagy bokája).

Ezzel együtt is, a vereséget saját bevallása szerint is rendre nagyon rosszul viselő Klopp rendkívül higgadtan értékelte a történteket, talán mert ő maga is tudta, a futball már csak olyan, hogy egyszer ad, másszor elvesz (még ha az ilyen drámai pillanatokban ez aligha vigasztaló). A Liverpool is volt ugyanis kedvezményezettje hibás bírói döntéseknek, hogy ne menjünk annyira messze, idén januárban a Brighton ellen Fabinho kaphatott volna könnyen piros lapot, amikor Evan Ferguson bokáját rúgta szét. A tinicsatárt le kellett vinni, szerencséjére megúszta a nagyobb bajt.

Ezúttal a liverpooliakon csattant az ostor, de Jones esetéért, még inkább Diogo Jota két sárga lapjáért azért kár, mert egy újabb PL-klasszikustól fosztott meg minket a két kiállítás. Egy hatalmasnak induló, és a közönséget 70 percig valóban csodás futballélménnyel megajándékozó mérkőzés vált egyoldalúvá, ami jócskán elvett a meccs élvezeti értékéből. Az utolsó pillanatbeli Joel Matip-öngól, a két kiállítás, leginkább pedig a(z addig) példátlanul benézett liverpooli találat miatt így is az örökké emlékezetes kategóriába soroltatott a szombat esti Spurs–Liverpool, de egészen más módon is odakerülhetett volna.