Továbbra sem a kiszámíthatóságra esküsznek az Udinesénél
Minden elismerést megérdemel, aki követni tudja az Udinesénél történő játékosmozgásokat. Gyakorlatilag évről-évre kicserélődik a csapat kerete, és az edzők is meglehetősen sűrűn váltják egymást, így nem csoda, hogy a gárda játékában is nehéz felfedezni az állandóságot. Jelenleg Andrea Sottilé a forró udinei kispad, de a szezonkezdetet elnézve aligha érdemes arra fogadni, hogy a korábbi középhátvéd a fekete-fehérektől megy nyugdíjba.
Egy sport témájú vetélkedőben a nehezebb kérdések közé tartozna, hogy ki az a játékos az Udinese jelenlegi keretéből, aki a legrégebb óta szolgálja a csapatot – és nem azért, mert olyan sok régi motoros akad a keretben, akik közül nehéz lenne kiválasztani az elsőt.
Összesen három olyan futballistát találunk a gárdában, aki 2021 nyara előtt érkezett: a spanyol Gerard Deulofeu 2021 januárjában jött a Watfordtól, a saját nevelésű Marco Ballarini 2020 nyarán került fel a felnőttek közé, a „győztes” pedig a brazil Walace, aki 2019-ben igazolt Udinébe a Hannovertől.
Követhetetlen jövés-menés
Mindenki más az elmúlt két szezon során került a klubhoz, amely igencsak aktív a transzferpiacon:
Legalább a költségvetés rendben van
Ha szakmailag nem is feltétlenül, de anyagilag jól zárta a nyarat az Udinese, hiszen egyedül Betóért több pénzt kapott, mint amennyit az összes új szerzeményre költött.
A portugál középcsatár játékjogát 25 millió euróért adták el az Evertonnak, amivel a klub történetének ötödik legdrágábban értékesített játékosa lett. Érdekes, hogy a hat legnagyobb összegű eladás fele több mint tíz éve történt: Márcio Amorosóért még 1999-ben fizetett 28 milliót a Parma, Alexis Sánchez 2011-ben lett 26 millió euróért a Barcelona játékosa, Stefano Fiore pedig 2001 nyarán igazolt a Lazióhoz 25 millió euróért. (A klubrekordot egyébként a két éve Rodrigo de Paulért az Atlético Madridtól kapott 35 millió euró jelenti).
Forrás: Getty ImagesAz érkezési oldalon jóval kisebb összegek mozogtak: a Beto helyére igazolt Brennerért a Cincinnati FC-nek kifizetett tízmillió euró több mint amennyibe a többi érkező összesen került. Thomas Kristensenért hárommilliót fizettek a dán Aarhusnak, Keinan Davis 2,3 millió euróért hagyta el az Aston Villát, Etienne Camarát pedig kétmillióért engedte el a Middlesbrough. (Ebben a kategóriában a csúcsot a Rolando Mandragoráért a Juventusnak átutalt húszmillió euró jelenti még 2018-ból.)
A mag megmaradt
Sokan távoztak tehát, de az alapemberek többsége maradt. Csupán három olyan futballista igazolt el, aki ezer percnél többet játszott a Serie A előző kiírásában: Betón kívül a tavaly 28 bajnokin szereplő Rodrigo Becao valamivel több mint nyolcmillió euróért került a Fenerbahcéhoz, a 36 meccsen – igaz, jobbára csereként – bevetett Tolgan Arslan pedig ingyen repülte át a fél világot, hogy Ausztráliában, a Melbourne City-nél folytassa a karrierjét. Ilija Nesztorovszki ugyan 21 meccsen szerepelt a legutóbbi idényben, de csak ötször volt kezdő, és a 2022-23-as szezonban elért két góljával sem győzte meg a szakvezetést, hogy érdemes lenne több lehetőséget adni neki. A 33 éves támadó a másodosztályú Ascolinál próbálja meg felülmúlni a legutóbbi bajnokságban nyújtott teljesítményét.
Rengeteg játékos, kevés hazai futballista
Az Udinese teljes keretét böngészve elmondható, hogy inkább bő, mint erős, hiszen a gárda nem kevesebb, mint harmincöt játékost nevezett a Serie A-ra, ami a legtöbb a mezőnyben.
Márpedig Udinében ez a helyzet, sőt, ha azokat a hazai játékosokat kell felsorolni, akik már pályára is léptek a Serie A jelenlegi kiírásában, még hamarabb végzünk: a valamennyi találkozót végigvédő Marco Silvestrin kívül csupán Lorenzo Luccát láthatták már a pályán a drukkerek – a 23 éves támadó az első négy forduló mindegyikén pályára lépett.
Marco Silvestri (Forrás: www.esportsmag.it)Az ifjú sztárjelölt menne, de nem engedik
Könnyen lehet, hogy játszana Simone Pafundi is, a nyári U20-as világbajnokság egyik nagy felfedezettje azonban még egyetlen percet sem töltött a gyepen. Ennek hivatalosan az Argentínában összeszedett lágyéksérülés az oka, a jólértesült olasz újságírók szerint azonban más (is) áll a háttérben: a tizenhét éves ifjú titán nem hajlandó meghosszabbítani 2025-ben lejáró szerződését, mivel a Napoli nagyon szeretné a soraiban tudni. Az udinei vezetők azonban hallani sem akarnak Pafundi távozásáról, és állítólag azzal is megfenyegették, hogy amíg nem hosszabbít, addig nem szerepelhet a felnőtt csapatban.
Simone Pafundi (Fotó: Aflo Co. Ltd. / Alamy Stock Photo)Az edzők sem maradnak sokáig
Sok játékos tehát van, rend viszont továbbra sincs a klubnál, az öltözőn belüli közel sem ideális hangulat pedig nem könnyíti meg Andrea Sottil vezetőedző dolgát.
A korábbi középhátvéd, aki 1999 és 2003 között az Udinesében futballozott, 2022 nyarán vette át a gárda irányítását, miután az addigi tréner, Gabriele Cioffi önszántából távozott.
Ráadásul jól is indított az élvonalban az újonc szakvezető, hiszen az előző idényben október közepéig remekül futott a szekér, a 3. és a 8. forduló között például hat meccset nyert sorozatban az Udinese, ennek köszönhetően pedig a tabella harmadik helyét is kibérelte egy időre. Nem akármilyen sorozat volt ez, az AS Romát 4–0-ra, az Intert pedig 3–1-re győzték le – egyaránt hazai pályán. Aztán a folytatás már nem volt ennyire fényes, a szezon hátralévő részében összesen nem értek már el ennyi sikert (ötször tudtak győzni, igaz, ebből egy alkalommal az AC Milant csípték el), és végül a 12. helyen zártak.
Így Sottilnak megadatott az, ami keveseknek az utóbbi időben, hogy két egymást követő szezonban is ő ülhet a friuliak kispadján. A városban valóságos legendának számító Francesco Guidolin 2014-es távozása óta eltelt kilenc évben egyébként ő a tizenkettedik vezetőedző az együttesnél, és közülük senki sem érte el sem a száz mérkőzést, sem az ezer napot a kispadon.
Andrea Sottil (Fotó: Sipa USA / Alamy Stock Photo)Meddig maradhat Sottil?
Sottilnak ehhez még 55 találkozót, illetve több mint 530 napot kellene kibírnia, és a szezonkezdés nem arra utal, hogy ez sikerülni fog a 49 éves mesternek: az első négy fordulóban megszerzett három pont még nem számítana tragédiának, de az, hogy 360 perc alatt csupán egyetlen gólra volt képes a csapat, már jóval aggasztóbb.
Igaz, legalább a védelem jól zár – felelhetik az optimisták, hiszen a Juventustól kapott hármason kívül csak egy gólt kapott Silvestri. Ezzel nehéz vitába szállni, de jócskán árnyalja a képet, hogy a három döntetlen az élcsapatnak távolról sem nevezhető Salernitana, Frosinone, Cagliari trió ellen jött össze.
Ha Sottil a következő szezonban is szeretne udinei tréner, az Udinese pedig élvonalbeli csapat lenni, ennél biztosan több kell.
A formajavulást elősegítené, ha felépülnének a sérültjeik: a nagy pénzért igazolt Brenner mellett Gerard Deulofeu, Kingsley Ehizibue és Adam Masina még egyáltalán sem tudott játszani a szezonban, de Enzo Ebossénak és Vivaldónak is csak néhány perc jutott.
Hogy a visszatérésük után velük erősebb lesz-e a csapat, azt nem tudni, mindenesetre a szurkolók ebben bíznak – Andrea Sottilról nem is beszélve.
Kiemelt fotó: Independent Photo Agency Srl / Alamy Stock Photo