Trendek és folyamatok a darts világában

Oszd be az erőd!

A koronavírus-járvány miatt az elmúlt években a bemutatózás háttérbe szorult, illetve a versenynaptár is hézagos és tömbösített volt. Idéntől a dartsélet visszatért a normál kerékvágásba, és minden tervezett verseny le is zajlik időben, jelentős nézősereg előtt. Ez újra előhozta azt a kérdést, hogy egy profi dartsosnak ott kell-e lennie minden tornán.

A válasz egyértelmű nem, de a megoldás ennél azért bonyolultabb. Az első dartsos, aki súlyozva a viadalokat olykor kimaradt egyből-egyből, ki más lett volna, mint Phil Taylor. A „Power” ezen megoldása anyagi többletet jelentett számára, mert hiába emelkedtek rendszeres jelleggel a PDC pénzdíjai, sokáig az angol számára jobban megérte egy-egy bemutató, mint a kisebb eseményeken való részvétel.

A mai top játékosok esetében minden korábbinál sűrűbb naptárról beszélünk már, ahol az állandó játék mentálisan felőrölheti őket az év legfontosabb időszakára. Természetesen a ranglista szempontjából a nem-ranglistás versenyektől a legkönnyebb a visszalépés, míg pénzügyi oldalról a Pro Tour-tornák egy részét érdemes kihagyni, de amíg az először említett megméretések stabil, biztos bevétellel és televíziós jelenléttel szolgálnak (ez utóbbi pedig a szponzoroknak lehet imponáló), addig a kis versenyeken való indulás segíthet egy negatív spirálból kikerülnie a versenyzőnek.

Jelenleg a legjobb dartsosok inkább a Players Championship-fordulókat használják fel a pihenésre. Rendszerint az év első tornáin ott vannak a mezőnyben, ahol szereznek annyi pénzt, hogy az végi Players Championship Finals szereplésük ne legyen veszélyben, de utána a szezon előrehaladtával egyre kisebb lesz a hangsúly a PC-ken, de Peter Wright már azt is bedobta, hogy a következő esztendőkben lehetséges, hogy kihagyja a tavaszi European Tour hétvégéket a Premier League-siker érdekében. Az energiaspórolás szempontjából már egyik verseny sincs biztonságban, miután a World Series of Darts Finals selejtezőjét 28 profi hagyta ki, olyan sztárokkal az élen, mint Nathan Aspinall, Luke Humphries vagy Rob Cross.

Elsők között utolsónak lenni vagy a többiek között elsőnek?

A Tour-kártya még mindig „Szent Grálként” van kezelve, de 2022-ben ennek hiányában sem kell senkinek pánikba esnie, sőt ha valaki nem tudja azonnal felvenni a profik ritmusát, kifizetődőbb, ha nincs is neki. Amennyiben valaki könnyűnek találtatik a Q-Schoolon, még mindig ott van bizonyítási lehetőségnek a Challenge Tour, ahonnan jó szerepléssel nem csak profivá lehet válni, hanem a korábban taglalt hiányzások miatt a ranglistán elöl állók rendre lehetőséghez jutnak a Players Championshipeken. A helyi, regionális vagy Associated Member (ők azok a Q Schoolon sikertelenül próbálkozó versenyzők, akik az előző két kategóriába nem tartoznak) kvalifikációkról szabad az útjuk a European Tourra is. Ezen kívül a területi alapon szerveződő lehetőségek is határtalanok (PDC Nordic and Baltic, German Superleague, UKDA stb.), a WDF-tornákon is szabad számukra a szereplés és az idős játékosoknak ott a World Seniors Dart, a fiataloknak pedig a Development Tour.

A jó évzárás nem csak azt jelenthetné, hogy Krzysztof Ratajski óta az első lenne, aki profi státusz nélkül bekerül a Top 64-be, hanem hogy a ranglistapontjai is megmaradnának, ami kulcsfontosságú – látva David Evans példáját. Evans honfitársához hasonlóan dominált a nem profik között, de friss Tour-kártyásként a nulláról kellett indulnia, és így a nehéz sorsolás, illetve a zárt rendszer (nincs lehetőséged önbizalmat szerezni gyengébb ellenfelek ellen) teljesen szétzilálta az egykori BDO-világbajnoki negyeddöntőst.

(Fotó: Darts News)

Merjél váltani!

Bár a sportszergyártóknak komoly érdeke, hogy a dartsosok minél gyakrabban váltsanak készletet, a legtöbb versenyző esetében ez kimerül egy-egy ráncfelvarrásban, ami csak azért szükségeltetik, hogy a rajongókat újra és újra lehúzhassák. Ebben a tekintetben kimondottan káros, amit Peter Wright csinál. A „Snakebite” mindig is a kísérletezők közé tartozott, hiszen a két világbajnoki címe alkalmával is más és más nyilakat használt, de amikor különböző, a Red Dragonhoz és Winmauhoz tartozó dartsosok készletét használja vagy éppen egy előző évszázadban használatos szettet vesz elő a fiók mélyéről, az már inkább öncélúság, semmint a tökéletesség hajszolása.

Természetesen vannak pozitív példák is, mint amilyen Simon Whitlocké. A korábbi Európa-bajnok ugyan 2018-ra visszaküzdötte magát a top 10-be és a Premier League-be, de kisebb-nagyobb fellángolásokat tekintve egyre lejjebb csúszik a világranglistán, és leginkább a táblagyilkos nyílhegyei szolgáltatják a vele kapcsolatos témát. Közben a „Wizard” az egyik legelkötelezettebb dartsos, aki pusztán a sportág iránti szenvedélyéből adódóan képes bármilyen kis összdíjazású versenyen elindulni, ahol olykor rátalál egy-egy olyan szettre, ami szinteket emel a játékán.

Ian White évekig a Pro Tour-versenyek koronázatlan királya volt és talán az egyetlen versenyző, aki igazán kiugró major teljesítmény nélkül is hosszú időn keresztül a top 10 környékén mozgott. A „Diamond” az év első hónapjaiban a klasszikus, 2016-os Unicornhoz igazolása óta használt nyilaival folytatta a küzdelmet, de a váltás mellett döntött a UK Open után. Az új szettje egy régebbi, Gary Anderson által használt készlet lett, amivel elérte a mélypontot április végén, amikor a 80-as átlagot alig elérve búcsúzott Patrik Gosnak ellen az Austrian Darts Openen. Ekkor még annak a lehetősége is felsejlett, hogy nem csak a World Matchplay-ről és a Grand Prix-ről marad le, hanem a világbajnokságról is. Végül az újabb váltás meghozta a gyümölcsét: az új, neki készült szettel már sikerült annyira feljavulnia, hogy az Ally Pally-ben ott lesz ,és jövőre célba veheti a többi nagy tornát is.

Ez a csökönyösség ad egy nagyon erős korlátot a teljesítményüknek, és ilyen hozzáállással talán sosem tudják meg, hogy mi a legtöbb, amit kihozhatnának a pályafutásukból. Rengeteg dartsos nyomja végig a karrierjét úgy, hogy csak egy kis lépés hiányzik neki egy major sikerhez vagy a világbajnoki címhez.

Kiemelt fotó: Darts News