Trófeát elsőre? Simán! – Játékosokból lett edzők, akik első idényükben tüstént sikert arattak
Nem minden futballistából lesz edző, és pláne nem lesz minden jó labdarúgóból sikeres tréner, sőt – ahogyan közepes képességű, vagy csak alacsonyabb osztályokig jutó játékosok közül is kerülnek ki kiváló mesterek szép számmal. Mostani gyűjtésünk főszereplői azonban szinte kivétel nélkül klasszisok voltak a pályán, és az oldalvonal mellett is bizonyítottak, a nemzetközi labdarúgás különböző szintjein és színpadjain. Ráadásul már rögtön a legelső évükben.
Egy átlagos karriert a legmagasabb nívón kezdeni szinte lehetetlen (kivételek persze akadnak), a hagyományos polgári munkakörökben, az államigazgatásban, a tudományos életben, avagy a rendészeti szerveknél és az üzleti szférában is különböző dinamikájú fejlődési íveket leírva lehet előrefelé lépdelni. A sportban és azon belül a futballban ez persze máshogy néz ki, a játékosok esetében a berobbanás rendre egészen fiatal korban megtörténik, és az edzőknél sincsen semmilyen elméleti akadálya annak, hogy azonnal trófeákat nyerjenek. A gyakorlatban persze szerencsés körülmények sokasága is szükségeltetik ehhez (stabil gazdasági háttér, versenyképes játékosállomány, profi szakmai stáb stb.), de az edző hozzáadott értéke legalább ilyen fontos, gyakran a többi feltétel hiányosságait is képes kompenzálni, vagy csak egyszerűen szárnyakat adni az addig is minden más, a sikerhez elengedhetetlen fundamentummal rendelkező csapatnak. Fontos kitétel, hogy az alábbi névsor nem a játékosokból lett edzők szakmai értékelése és rangsorolása, csupán csak csokorba szedtük a pályafutásuk második felvonását a csúcson kezdő, a sportáguk mindkét frontján bizonyító klasszisokat. Mert elsőre győzelmet aratni – bármiről is legyen szó – mindenképpen elismerésre méltó!
Sir Kenny Dalglish – First Division & FA-kupa (1985–86)
A skót gólvágó az egész brit labdarúgás egyik legmeghatározóbb alakja, a Liverpool történetének pedig talán legnagyobb ikonja. Dalglish 1985-ben a Heysel-tragédiát követően 34 évesen lett a vörösök játékos-edzője, Joe Fagan lemondása után. Irányításával a Mersey-partiak az 1985–86-os bajnokság megnyerése mellett az FA-kupa serleget is elhódították, ami a klub történetének első klasszikus duplázása volt. A skót hat éven át dirigálta a Poolt, további két bajnoki címet és egy FA-kupát is nyert még a csapattal. Később nem kis szenzációt keltve a Blackburn Roverst is a Premier League csúcsára repítette (1994–95), és az Anfiled Roadra is visszatért még (2011–2012), akkor egy FA- és Ligakupa duplával öregbítette szeretett klubja hírnevét.
(Forrás: The Globe and Mail)Johan Cruyff – Holland Kupa (1985–86)
A háromszoros aranylabdás holland zseni az egész egyetemes labdarúgás egyik legnagyobb alakja, hazája legfényesebb futballcsillaga. Az Ajax Amszterdam színeiben játékosként nyolc bajnokságot és három BEK-et nyert – többek között. Edzői pályáját is legfőbb sikerei színhelyén kezdte, az Ajax dirigenseként az 1985–86-os idényben, és bár az Eredivisie élén a fővárosiak +85-ös gólkülönbsége dacára a PSV Eindhoven zárt, a Holland Kupát Cruyffék nyerték, ahogy a következő évben is – bár az az idény a KEK-trófea miatt maradt igazán emlékezetes. Később nyolc éven át irányította a Barcelonát (1988–1996), a katalánokat négy ízben vezette a bajnoki címig, a KEK-et és a Blaugrana történetének első BEK-serlegét is megnyerte velük.
Sam Allardyce – League of Ireland First Division (1991–92)
Az angol hátvéd 578 mérkőzésen lépett pályára 21 évet felölelő karrierje során, Angliában javarészt a másod- és harmadosztályban szerepelt (négy az élvonalban töltött szezon mellett), de egy-egy esztendőt játszott az Észak-amerikai Ligában (NASL) és az ír második vonalban is. Big Sam némileg kollázsunk kakukktojása, hiszen játékosként és edzőként is neki vannak a legszerényebb eredményei, ugyanakkor az egyik legismertebb és legtapasztaltabb angol edző.
A rendkívül ígéretesen indult edzői pálya azonban ezután egyetlen trófeát tartogatott a számára: méghozzá a Notts Countyval elért negyedosztályú bajnoki címet, 1998 tavaszán. A 68 éves Big Sam összesen 13 klub kispadján ült, több mint 1000 mérkőzésen vezényelt a pálya széléről. 2016 nyarán az angol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett, de csupán egyetlen meccs adatott meg neki a nemzeti csapat élén, miután a The Daily Telegraph tényfeltáró cikksorozatának első részében korrupcióval vádolták, közös megegyezéssel távozott a háromoroszlánosok éléről. 67 napig vallhatta magát szövetségi kapitánynak, ez természetesen negatív angliai rekord.
Josep Guardiola – LaLiga, Királykupa, Bajnokok Ligája (2008–09)
Pep Guardiola 11 évet húzott lett a Barcelona középpályáján robotolva, mindent megnyert a csapattal, ami igazán számít. Egy évvel a visszavonulása után, 2007-ben a katalánok B-csapatának edzője lett, majd 2008 nyarán Frank Rijkaardot váltotta a nagycsapat élén. Rögtön kisebb nagytakarítást végzett, nem tartott igényt sem Ronaldinho sem Deco szolgálataira, előbbi Gianluca Zambrottával egyetemben az AC Milan kötelékébe került, míg a portugál a Chelseabe igazolt. Még Samuel Eto’o-t is elkergette volna, de a kameruni csatár az odaadó edzésmunkájával végül elnyerte a bizalmát, így maradhatott.
A Barcelona volt az ötödik olyan európai (és az első spanyol) klub, amely triplázni tudott. Guardiola 2012-ig vezette a katalán kirakatcsapatot, négy éve alatt három bajnokságot, két-két BL-t, Királykupát, Európai szuperkupát, és klubvilágbajnokságot, valamint három Spanyol-szuperkupát nyert – a klub aranykorát élte akkoriban.
2013 és 2016 között a Bayern Münchent gardírozta a katalán mester, mindhárom évében a Bundesliga élén végzett a bajorokkal. 2016 óta a Manchester City menedzsere, irányításával az égszínkékek a PL egyeduralkodói lettek. Hét év alatt ötször nyerték meg a világ legerősebb bajnokságát, idén júniusban pedig a Bajnokok Ligája is összejött nekik végre, az addigra már bezsebelt bajnoki cím és FA-kupa mellé, így Pep másodszor is triplázott – egyedüliként az edzők között.
(Forrás: CBC)Ole Gunnar Solksjaer – Eliteserien (2010–11)
A norvég futball egyik leghíresebb egyénisége több mint egy évtizeden át erősítette a Manchester United együttesét, melynek színeiben 235 találkozón összesen 91 gólt szerzett az angol iparvárosban. Ki ne tudná, hogy az 1999-es Bayern elleni BL döntő drámai fordulatot tartogató végjátékában ő lőtte a győztes gólt Oliver Kahn hálójába. A Babarcú gyilkos, miután szögre akasztotta a stoplist, három évig a United tartalékcsapatát edzette. 2011-ben korábbi csapata, a norvég első osztályú Molde trénere lett, és azonnal bajnoki győzelemre vezette a gárdát. A következő idényben megvédték a címüket és a Norvég Kupát is a magasba emelhették. De ennek immár tíz éve, Solksjaer azóta edzőként egyetlen trófeát sem tudott nyerni. Pedig 2018 és 2021 között legfőbb sikerei színhelyén, az Old Traffordon dolgozhatott, ahol utolsó évében, a 2020–21-es idényben jutott a legmesszebbre a vörös ördögökkel: az Európa-liga fináléjában Unai Emery Villarrealja egy végletekig kiélezett büntetőpárbajban múlta csak felül a Premier League-ben is a második helyen végző Unitedot.
Zinedine Zidane – Bajnokok Ligája (2015–16)
A franciák világ- és Európa-bajnok aranylabdás legendája minden idők egyik legjobb labdarúgója volt – és az oldalvonal mellett sem vesztegette az idejét. Miután 2013-tól egy évet utolsó klubja, a Real Madrid pályaedzőjeként tevékenykedett Carlo Ancelotti szárnyai alatt, majd újabb kettőt a királyiak B-csapatát gardírozva, 2016 januárjában Rafa Benítez utódja lett a „Blancók” élén – csaknem tíz évvel azután, hogy utoljára magára öltötte az ötös számú madridi mezt. Zizou a Bajnokok Ligája elhódításával kezdett a spanyol fővárosban, amelyet sorozatban háromszor nyert meg a királyi gárda mestereként.
Tíz hónap múlva aztán újfent ő ült a Santiago Bernabéu kispadján… Második ciklusában (2019 és 2021 között) egy LaLiga-győzelmet és egy Spanyol szuperkupát tudott felmutatni. Miután a 2020–21-es idényben trófeák nélkül maradt a Real, másodszor is lemondott. Soha nem edzősködött máshol.
(Forrás: Bloomberg)Mikel Arteta – FA-kupa (2019–20)
A spanyol középpályás 13 évet húzott le a Premier League-ben, az Everton és az Arsenal játékosaként összesen 272 mérkőzésen lépett pályára, amelyek során 41 gólig jutott. 2016-ban vonult vissza, és Londonból rögtön Manchesterbe tette át a székhelyét, ahol három évig Pep Guardiola segítője volt a Citynél. 2019 decemberében lett az Arsenal menedzsere, és bár a bajnoki nyolcadik helyezés az ágyúsok legrosszabb eredménye volt 25 év után, az FA-kupát Arteta csapata nyerte 2020-ban, a városi rivális Chelsea felett aratott 2–1-es győzelmének köszönhetően. A spanyol tréner azóta „mindössze” két Community Shield-trófeát szállított az Emirates Stadionba, viszont úgy tűnik, személyében lelték meg Arsene Wenger méltó utódját. Az Arsenal a legutóbbi kiírásban már ezüstérmes volt a PL-ben (hét év óta először végzett a dobogón), így nemcsak az angol élvonal topcsapatai közé tért vissza, hanem a BL-be is, ami a fanatikusok számára minden bizonnyal többet ér, mint mondjuk egy hazai kupasiker.
Dejan Sztankovics – Szerb Szuper Liga (2019–20)
A sokoldalú szerb középpályás nagyszerű labdarúgó volt, 368 Serie A mérkőzésen lépett pályára a Lazio és az Inter színeiben, 103-szoros válogatott, a milánóiakkal BL-t, korábban a rómaiakkal KEK-et is nyert, sokszoros olasz bajnok és kupagyőztes. Első edzői állomáshelyén, a Crvena zvezdánál rögtön a debütáló idényében bajnok lett, és a következő két idény végén is a Szuperliga élén végzett a belgrádi csapat. 2021-ben és 2022-ben a Szerb Kupát is elhódították. Mivel azonban a BL-főtábla egyszer sem jött össze Sztankovicsnak, 2022 nyarán lemondott. Rövidre zárt önkéntes száműzetése után a Serie A alján kullogó, ezer sebből vérző Sampdoria mestere lett, de Olaszországban nem tudott csodát tenni: a Blucerchiati története legrosszabb szereplése után, 19 ponttal, a bajnokság legkevesebb rúgott és legtöbbet kapott góljával csont nélkül esett ki az olasz élvonalból. Sztankovicsot egy hete nevezték ki a Ferencváros élére, így edzői pályafutásának harmadik fejezetét közvetlen közelről figyelhetjük majd.
(Forrás: L'Équipe)Martín Demichelis – Primera División (2023)
A világbajnoki ezüstérmes argentin középhátvéd három topligában is bizonyított – a Bayern München, a Málaga és a Manchester City csapataiban szerepelt a legtöbbet. Játékoskarrierje az andalúziai együttesben zárult, és az edzői is ott vette kezdetét, visszavonulása után rögvest Míchel mester segítője lett 2017 májusában Malagában. 2019-ben visszatért Münchenbe, ahol előbb a bajorok U19-es, majd később a második számú csapatát dirigálta. 2022 novemberében hazatért Argentínába és a River Plate trénere lett – a nyolc évig regnáló Marcelo Gallardót váltotta, aki meglehetősen eredményes volt, összesen 11 trófeát nyert a milliomosokkal. De Demichelis is szépen bekezdett, egyből megnyerte a bajnokságot, méghozzá imponáló magabiztossággal, 11 pont különbséggel, a legtöbb szerzett és a második legkevesebb kapott góllal. Egyetlen idényből persze elhamarkodott volna messzemenő következtetéseket levonni, de Demichelis edzői filozófiáját megismerve és a Rivernél érvényesülni látszó koncepciózus építkezést látva annyit bátran kijelenthetünk, edzőként is sokra viheti még az argentin.