Túlélte a Titanic katasztrófáját, amputálni akarták a lábait, majd olimpiai bajnok lett

Richard Norris Williams amerikai szülők gyermekeként született Svájcban 1891. január 29-én. Amikor 12 éves lett, az édesapja megtanította teniszezni. Hamar kiderült, hogy nagy tehetsége van a sportághoz: 1911-ben megnyerte a svájci teniszbajnokságot. A következő évben az édesapja és ő úgy döntöttek, az Egyesült Államokba költöznek, hogy Richard a Harvardon tanulhasson és amerikai teniszversenyeken indulhasson.

A Titanic első osztályára vettek jegyet. Miután az óceánjáró 1912. április 14-én nem sokkal éjfél előtt jéghegynek ütközött, Williamsék azonnal elhagyták a kabinjukat és a fedélzetre menekültek. Útközben találkoztak a legénység egyik tagjával, aki egy pánikrohamot kapott próbált kiszabadítani a kabinjából. Williams segített betörni a kabin ajtaját, mire a tiszt meglepő módon közölte vele, hogy feljelenti a süllyedő gőzöst gyártó White Star Line hajótársaságnál, mert rongálta a járművet. (Ez az abszurd szituáció ihlette James Cameron 11 Oscar-díjat nyert Titanic című filmjének egyik jelenetét.)

Williams és az édesapja nem akartak mentőcsónakba szállni – feltehetően azért, mert eleget akartak tenni a Titanic kapitánya, John Smith kérésének, miszerint a nők és a gyerekek üljenek be először a csónakokba. A hajó süllyedése közben Williamsék a jéghideg vízbe ugrottak és úszni kezdtek. Az egyik pillanatban egy ledőlő kémény eltalálta az édesapát, aki azonnal életét vesztette, ezek után Williams egy fadarabba kapaszkodva várta, hogy valaki megmentse.

„Lerúgtam a cipőmet, de a kabátomból nem tudtam kibújni, közben pedig próbáltam egyre messzebbre úszni. Aztán visszafordultam a hajó felé, és hihetetlen látvány tárult elém. A fara egyre magasabbra emelkedett, ha eldőlt volna, biztosan agyonüt. Ehelyett elkezdett süllyedni, nem szívott maga felé, nem volt hangja, egyszer csak eltűnt”

– idézte fel a megrázó perceket emlékirataiban Williams, amelyből szemelvények a Nemzeti Sport 2012. április 15-én megjelent számában olvashatók.

Williamset hosszú várakozás után felvette egy olyan mentőcsónak, amelyik félig tele volt vízzel, így a férfinek továbbra is fagyoskodnia kellett, amíg a Titanic elsüllyedése után két órával a helyszínre érkező Carpathia meg nem mentette a többi túlélővel együtt. A gőzös fedélzetén az egyik hajóorvos (lehet, hogy a magyar Lengyel Árpád) a fiatal férfi mindkét lábának azonnali amputálását javasolta, mert a megítélése szerint súlyos fagyási sérüléseket szenvedett. Williams azonban hallani sem akart erről:

„Szükségem lesz még ezekre a lábakra”

– közölte az orvossal.

Forrás: Alamy Stock Photo

Williams úgy gondolta, a mozgás mindenképpen segít majd helyrehozni a lábait.

„A fedélzeten mászkáltam. Éjszaka kétóránként felkeltem, hogy sétáljak”

– emlékezett vissza.

Miután a katasztrófát követően újrakezdte az életét az Egyesült Államokban, a lábai a csodával határos módon helyrejöttek és elkezdett újra teniszezni. A sok munka meg is hozta a gyümölcsét: még a katasztrófa évében Williams bajnoki címet nyert vegyes párosban, majd férfi egyéniben is két elsőséget szerzett. 1920-ban az ikonikus wimbledoni teniszverseny férfi páros bajnoki címét is megszerezte, pályafutására a koronát pedig az 1924-es párizsi olimpiai játékokon szerzett aranyérmével tette fel, amit vegyes párosban szerzett Hazel Wightman társaként. Az olimpia után még kétszer is nyert bajnoki címet férfi párosban, majd 1934-ben úgy döntött, leteszi a teniszütőt. A civil életben is boldogult, sikeres bankár lett belőle. 1968. június 2-án hunyt el tüdőtágulásban.

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo