Tunéziai vigaszgyőzelem a későn ébredő franciák ellen

Meccsritmus – Ja, ez nem egy délutáni szunyókálás?

Alaposan felforgatta a kezdőjét a francia válogatott, ami még érthető is lett volna a biztos továbbjutás és a szinte biztos csoportgyőzelem tudatában. Csakhogy Didier Deschamps nem egyszerűen pihentette a kulcsembereit, hanem gyakorlatilag a felállással is azt üzente a játékosainak, hogy magasról tegyenek erre a mérkőzésre, csak legyenek rajta gyorsan túl. A tunéziaiak viszont még reménykedtek a csodával határos továbbjutásban, másrészt a szurkolóknak különösen fontos volt a Franciaország elleni győzelem, amit a Marseillaise kifütyülése is jól jelzett.

Ennek megfelelően a tunéziaiak támadóbb felfogásban is kezdték a mérkőzést, mint a korábbiakat, de az első félidőben az apróbb helyzetek és távoli lövések mellett csak egy lesgól jutalmazta erőfeszítéseiket, a túloldalon pedig az egy szem, ám annál ordítóbb lehetőségben Kingsley Coman ügyetlen labdaátvétele és még ügyetlenebb lövése talán azt is jól mutatta, mennyire veszik komolyan a teendőket a franciák.

A szünetben alighanem tájékozódtak az afrikaiak a másik meccs ekkor még kedvező eredményéről is, így aztán a pályára lépve igyekeztek fokozni a tempót a győzelem érdekében. Általában azért zártak még a francia védők előttük, Aissa Laidouni pedig egy lehetőségnél passz helyett az égbe lőtte a labdát éles szögből. Aztán a már lecserélésére váró Wahbi Khazri még villant egyet és Ellyes Skhiri sokadik labdaszerzése után még utolsó energiatartalékjait mozgósítva meglódult a kapu fel, majd Raphael Varane mellett elhúzva a bal alsó sarokba gurított, mielőtt Axel Disasi menteni tudott volna.

A kapott gól után eksztázis tört ki az ezúttal is javarészt tunéziai szurkolókkal megtöltött lelátókon, de csak alig pár percig örülhettek az észak-afrikaiak, hiszen gyorsan jött a hír a csoport párhuzamos meccséről, hogy Ausztrália gólt szerzett. A remények életben tartásához azért kellett a franciák elleni győzelem is, akiknek a kispadján Deschamps ekkor kezdett csak észbe kapni, hogy itt még akár kellemetlen magyarázkodásra is kényszerülhet a meccs után, ha nem csinál valamit.

Szép lassan becserélte legfontosabb támadóit, akik alaposan meg is változtatták a játék képét és a 82. percben meg is született a második félidő első francia lövési kísérlete. A hátralévő időben aztán főként Kylian Mbappé megmozdulása révén adódtak is veszélyes pillanatok a tunéziai kapu előtt, de Aymen Dahmen kapus állt a vártán. A nyolcperces hosszabbítás utolsó percére aztán megérkezett a hír, hogy az ausztrál győzelemmel elszálltak az álmok és rögtön hálóba is talált Antoine Griezmann, melyet azonban jókora spéttel végül a videóasszisztens hívására érvénytelenített a játékvezető – talán nem leshelyzet, hanem a labdát rosszul felfejelő Montassar Talbi kétkezes fellökése miatt.

Magasles – Új francia szikla formálódik

Bármilyen gyalázatos volt is a francia válogatott hányaveti teljesítménye a mai napon, ez a meccs is arra enged következtetni, hogy egy új középhátvéd-fenomént láthattunk a védelme tengelyében. Sokáig Ibrahima Konaté tartotta szinte egyedül a hátán a csapatot, rengetegszer ért oda utolsó emberként a kapu elé tett tunéziai labdákra, mégpedig lenyűgöző magabiztossággal. 11 szerelést mutatott be a meccsen, mégpedig 100%-os hatékonysággal, de volt egy megelőző labdaszerzése és négy felszabadítása is.

Ezek még akkor is figyelemreméltó statisztikák, ha tudjuk, hogy az ellenfél távolról sem a világ leghatékonyabb támadójátékát és letámadását vonultatta fel. Konaté még csak 23 éves, kezdő volt már Ausztrália ellen is, csereként beállt a dánok ellen, de most is bizonyította, hogy akár alapemberként is számíthat rá a csapat akár az élesebb meccsekre.

Ami jó volt – A becsületért is érdemes küzdeni

A tunéziaiak kaptak hideget-meleget hazájukban az Ausztráliától elszenvedett vereség után és tudták, ha a továbbjutáshoz csoda is kellene, a franciák elleni győzelem azért helyreállíthatja valamelyest a renoméjukat. Ennek megfelelő nagy elánnal hajtottak, Skhiri újra elképesztő mennyiséget robotolt össze a középpályán, de Laidouni is helyenként megint a brazil válogatotthoz méltó higgadtsággal bűvészkedett a labdával. A védelemben a tornán most debütáló Nader Ghandri magabiztosan állította meg a hajrában is a francia rohamokat, Dahmen személyében pedig talán megtalálták a régóta várt stabil kapust is.

Hogy mennyire fontos lehet egy ilyen presztízsgyőzelem, az viszont talán a már láthatóan sérüléssel küszködő, amúgy korzikai születésű Khazri utolsó megmozdulásán látszott a legjobban, aki fogát összeszorítva kígyózott a védők között az utolsó lövőhelyzetéig, hogy aztán egy ihletett gurítással szerezze meg harmadik vb-gólját, mellyel immár magasan Tunézia legeredményesebb gólszerzője a világbajnokságokon.

Ami nem volt jó – Féltétmeccs

A már biztosan továbbjutó Franciaországnak nem volt szüksége a meccsre, és bár kikapni nem akart Deschamps, azt sem gondolta komolyan, hogy neki itt még produkálnia kéne valamit, hanem csak gesztusnak képzelte a találkozót. A kapuba például aligha pihentetés céljából került Steve Mandanda, hanem mintegy ajándékmeccset akart biztosítani régi bizalmasának, akárcsak négy éve. A jobbhátvéd pozíciójába Disasit tolta ki, balhátvédnek Eduardo Camavingát állította, akik ha védekezésben olykor meg is oldották a feladatukat, támadásban szinte értékelhetetlenek voltak, miközben Mattéo Guendouzi maga sem értette, mihez kezdjen előretolt szélsőként. Ilyen hozzáállással aztán nem is csoda talán, hogy Coman is élete talán legpocsékabb meccsét produkálta, Jordan Veretout pedig maga kérdőjelezte meg, mit is keres vajon a címvédő vb-keretében.

Egyedül a már méltatott Konaté és a védőkkel derekasanküzdő Randal Kolo Muani nyújtott talán elfogadhatót, de jól megmutatta ez a meccs is, miért probléma, hogy hatalmas tétről dönthetnek olyan találkozók, melyeken igazából csak egyik fél érdekelt, miközben az ausztrálok és a dánok még csúcsra járatott francia válogatottal találkoztak. Ezúttal ennek nem lett nagy jelentősége, de az nem a léha franciákon és az amúgy elismerésreméltóan nagyot küzdő tunéziaiakon múlt.

Kiemelt fotó: Sporting News