„Úgy látszik, tudok motorozni. Néha…” – visszatekintő a Japán GP-re

A hétvége győztese: Jack Miller

A Japán Nagydíjat megelőző hétvége legnagyobb kérdése az volt, hogy milyen időjárás vár majd a mezőnyre, hiszen a Motegi környékén kialakuló tájfun miatt mindenki joggal tartott attól, hogy az egész hétvégét elmossa az eső vagy a vihar. Ez végül nem így történt, bár szombaton óriási eső volt, a pénteki edzéseket borús, de száraz időben, a vasárnapi futamokat pedig verőfényes napsütésben, igazi nyári időjárásban rendezhették meg.

A logisztikai problémák elkerülése végett már hónapokkal ezelőtt előre bejelentette a Dorna, hogy a pénteki nap menetrendje kissé másként alakul: mindhárom kategóriában csak a délutáni programot tartották meg annyi kivétellel, hogy míg a Moto3-as és a Moto2-es gyakorlás maradt 40 perces, addig a királykategória versenyzőire egy 75 perces maratoni szabadedzés várt. Mivel a mezőny három éve járt utoljára Motegiben, eközben pedig a Yamahán kívül az összes gyártó motorja radikális változáson ment keresztül ez időszak alatt, a pénteki gyakorlásnak még nagyobb szerepe volt az adatgyűjtés miatt.

A pénteki gyakorlás végén, ahogyan az a száraz pályás időmérős szimulációknál már-már megszokottá vált idén, két Ducati állt az élen. Azon belül is a két gyári: a hétvége legjobb idejét Miller futotta, mögötte pedig a világbajnoki címért harcoló három versenyző végzett Bagnaia, Quartararo és Aleix Espargaró sorrendben. A pénteki nap után nagyon pozitívan nyilatkozott Miller, és még azt is elmondta, hogy az jelenti közte és a többiek között a különbséget, hogy míg a mezőny jelentős része a pálya öt pontján aktiválja a magasságállító hidraulikát, addig Miller vagy hétszer használja egy körön belül ezt. A pénteki eredményeknek azért is volt nagy jelentősége, mert a szombati eső miatt senki nem tudott javítani a pénteki idején, így végül ez döntött arról, hogy ki menekül meg a Q1 viszontagságaitól.

Szombat délután is mindenki a fellegeket nézte, hiszen az előrejelzések szerint nagyjából 40 milliméter eső volt várható dél és délután három óra között. Meg is érkezett, nem is akárhogy. A Moto3-as edzés ugyan le tudott menni, illetve a Moto2-es Q1-et szintén meg tudták rendezni, ám a Q2 elején akkora volt a pályára zúduló vízmennyiség, hogy a motegi aszfaltcsík motorozásra alkalmatlanná vált, így nagyjából 1 óráig állt a program. Ennek leginkább a MotoGP-sek itták meg a levét, mert így a csúszás miatt törölték az időmérő edzés előtti FP3-at, ami egyben azt is jelentette, hogy a legnagyobbaknak ezúttal nem volt egy plusz edzése a kvalifikáció előtt.

Miller ugyanakkor nem feltétlenül bánta, hogy esős körülmények között kell motorozni, hiszen kifejezetten jó esőmenő versenyző, ugyanakkor az egész kvalifikáció igazi lottó volt – azon múlt szinte minden, hogy ki tud a legvégén még elmenni utolsóként egy gyors körre a folyamatosan javuló pályán. Az ausztrál végül a hetedik helyet szerezte meg, ám a vasárnapi rajtjával nagyon gyorsan feljött a top4-be és onnantól kezdve viszonylag gyorsan átfűzte magát a teljes mezőnyön, az élre állt, majd folyamatosan körről-körre növelte az előnyét az üldözőkkel szemben. Kiegyensúlyozottságát jól mutatja, hogy a második és a huszadik kör között mindössze kétszer ment 1:46-os kört, a harmadik és a 19. kör között egy kört leszámítva végig 45-ös köröket hozott, közben megfutva az egész verseny leggyorsabb körét.

Természetesen a futam után jött a gumiégetés, a shoey, a futam után pedig jött a milleres értékelés is: „Úgy tűnik, mégiscsak tudok motorozni. Néha...”

Miller mostani futamgyőzelme pályafutása negyedik sikere volt, a Ducatival pedig harmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára, így már biztos, hogy nem búcsúzik 2022-es győzelem nélkül a bolognaiaktól a szezon végén.

A hétvége meglepetései: Brad Binder és Jorge Martín

Már Aragónban is nagy meglepetést szolgáltatott a KTM azzal, hogy mindkét gyári versenyzőjük alanyi jogon kvalifikálta magát az időmérő edzés második szakaszába a harmadik szabadedzés végén. Úgy tűnik a spanyolországi bravúr nem csak egyszeri fellángolás volt: Japánban pénteken mind Miguel Oliveira, mind Binder a top10-ben zárt, az esős szombati időmérőn pedig még erre is rátettek egy lapáttal. Oliveira a nyolcadik, míg Binder a harmadik helyet szerezte meg a kvalin – ez volt utóbbi első elsősoros rajthelye a királykategóriás pályafutása során.

Jorge Martín is nagyot villantott a szombati esőben: az ötödik rajthelye abszolút meglepetés ismerve, hogy kis túlzással már két csepp esőtől is teljesen kiesik a ritmusból és hirtelen azt sem tudja, merre van az előre (ld. Assen).

A Sunday Man Binder ki is használta a kiváló rajthelyet és egy jó rajt után az első helyért is csatázott, ám végül Martín mögé került, a pokoli tempót diktáló Millerre pedig neki sem volt ellenszere, így sokáig a harmadik helyen motorozott és csatázott Oliveirával a dobogóért, amit egy pillanatra el is veszített, de aztán sikerült visszaelőznie a portugált, onnantól kezdve pedig leszakította magáról és a saját tempójában motorozhatott. A futamra a mezőnyben mindenki a kemény keverékű abroncsot választotta az első kerékre, a hátsóval kapcsolatban viszont volt szórás bőven:

Hogy mennyire volt rossz döntés nem kemény-kemény választással nekimenni a futamnak, arról Jorge Martínt kell megkérdezni, aki sokáig a senki földjén motorozott a második helyen, ám a futam hajrájára elfogyott a hátsó közepes keverékű abroncsa. Így amikor nagy lendülettel érkezett a még gumitartalékokkal rendelkező Binder, akkor komoly ellenállást már nem tudott tanúsítani.

Ettől függetlenül a spanyol versenyző is elégedetten nyilatkozott a futam végén és úgy tűnik, sikerült rendbe tennie magát azután, hogy a gyári Ducati végül nem őt szerződtette Miller helyére 2023-ra. Binder pedig a szezonnyitó Katari Nagydíj óta először állhatott dobogóra, és osztozhatott először jövő évi csapattársával, a 2023-ban már a gyári KTM színeiben versenyző Millerrel.

A hétvége vesztesei: Francesco Bagnaia és Aleix Espargaró

A vasárnapi rajtsorrend egyik különlegessége az volt, hogy a három (Enea Bastianinit is idevéve négy) világbajnoki aspiráns konkrétan egymás mögül rajtolt a 6., a 9., a 12. és a 15. helyekről. Még el se rajtolt a mezőny, már jött az első dráma. A rajtot a hatodik helyről váró Aleix Espargaró 1-es számú motorján elfelejtették kikapcsolni az üzemanyag-takarékos beállítást, ami korlátozza a motor üzemanyagfogyasztását és fordulatszámát, és ezt maga a pilóta nem is tudja állítani a motoron ülve, hanem csak a mérnökök tudják számítógépről.

Az Aprilia spanyol versenyzője így a felvezető kör végén visszagurult a boxutcába és gyors motorcserét követően a mezőny után eredt. A másik gond az volt, hogy amíg az 1-es motoron elöl kemény, hátul közepes keverékű gumi volt, addig a tartalékmotoron hátul lágy, így gyakorlatilag esélye sem volt Espargarónak bármilyen érdemi felzárkózást produkálni úgy, hogy az utolsó körökben még pontokért is harcolhasson, mert már addigra jelentősen veszített a tapadásból, mire egyáltalán utolérte a mezőnyt. A futamot ugyan befejezte, de pontot nem sikerült szereznie.

Bagnaia elfogadhatatlan szombati esős időmérője után, látva a Ducatik vasárnap délelőtti bemelegítő edzésen mutatott tempóján, bizakodva várhatta a futamot. És mégis: az egész verseny egy merő szenvedés volt. A futam első harmadában látványosan nem tudott mit kezdeni Pol Espargaróval, majd ezzel párhuzamosan Bastianini is megérkezett a nyakára, aki ráadásul ezúttal sem nagyon foglalkozott azzal, hogy márkatársa valós esélyekkel küzd a világbajnoki címért. Egyszerűen képtelen volt működésre bírni a kemény-kemény keveréket és igazán versenyképes tempót menni. A futam utolsó harmadára viszont megjelent a fény az alagút végén, hátha sikerül legalább menteni a menthetőt azzal, hogy legalább a szintén szenvedő világbajnoki éllovas Quartararót megelőzi, és ha minimálisan is, de tovább csökkenti a hátrányát az összetettben.

Miután Bastianinin átverekedte magát, jöhetett a francia, aki Maverick Vinales mögött motorozva kapott némi szélárnyékot az egyenesekben az Apriliától, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy ne essen rá Bagnaia. Aztán jött az utolsó kör, Bagnaia pedig mindent egy lapra tett fel. Az eredmény:

Így a világbajnoki harc szempontjából a hétvége nyertese Quartararo lett, aki így 18 pontos előnnyel fordulhat a szezon utolsó négy futamára. Azt pedig tényleg csak a Tardozzi, Ciabatti, Dall’Igna trió tudja, hogy minek kell még történnie ahhoz, hogy meghozzák a teljesen nyilvánvaló csapatutasítást…

A hétvége visszatérője: Marc Márquez

Aragónban is mutatott már életjeleket Marc Márquez, de összességében egy igen ellentmondásos hétvégét zárt legutóbb a nyolcszoros világbajnok. A hétvégi teljesítményéről viszont ezúttal tényleg csak pozitívan lehet nyilatkozni. Pénteken az FP1 után elmondta, hogy a versenytempója nyilván be fog esni, mert a hosszú etapok végén még fájt a karja és ezúttal nemcsak az izom, hanem maga a csont is. Ez viszont a szombati időmérőn semmilyen szinten sem akadályozta meg abban, hogy kihasználva az esős időjárást és a motorok közti különbségek csökkenését, a mezőny talán legrosszabb motorjával visszatért a pole pozícióba.

Márquez ugyanis három év, egészen pontosan 1071 nap és négy műtét után ismét kvalifikációt nyert, ráadásul tette mindezt Motegiben, ahol szombatig az utolsó pole-ját szerezte még 2019-ben.

A hétvége égése: A Suzukik

A Suzuki 2022-es szezonja egy képen:

Folytatás a következő hétvégén Thaiföldön.

Kiemelt kép: motorsport.com