Új utakon az Olympique Marseille

Az Olympique Marseille a hónap elején közölte, hogy a csapatot az elmúlt közel másfél idényben irányító Jorge Sampaoli közös megegyezéssel távozott a klubtól. Utódjaként a vezetőedzői posztra a karrierje eddigi legnagyobb kihívására készülő Igor Tudort nevezték ki.

A szokásos másfél év

A 63 esztendős argentin edző 2021 februárjában André Villas-Boas helyét vette át az OM-nél. Sampaoli az első idényben az ötödik helyre kormányozta a csapatot a francia bajnokságban, majd az első teljes marseille-i szezonjában az előkelő második helyen végzett a Paris Saint-Germain mögött és elődöntős volt a Konferencia-ligában. Tulajdonképpen a lehetőségekhez mérten kihozta a maximumot a csapatból.

Ennek ellenére a heves vérmérsékletéről ismert szakember a klub vezetésével nem találta meg a közös hangot, így egy évvel a szerződése lejárta előtt vette a sátorfáját. Irányítása alatt a dél-franciaországi egylet 67 mérkőzésből 36-ot nyert meg 17 döntetlen és 14 vereség mellett. Tulajdonképpen nem érheti őt szemrehányás az eredményei miatt, a PSG megelőzése, de talán még a megszorítása is, irreális elvásás lett volna. Ráadásul Sampaoli a temperamentumából fakadóan egy-egy hevesebb rangadó alkalmával a játékvezetőkkel vagy az ellenfél játékosaival, edzőivel is kész volt ölre menni csapata igazáért.

1996 óta íródó profi edzői karrierje során a Marseille mindössze a második európai állomása volt (korábban a Sevilla FC mestere volt), de abban nem lógott ki a sorból, hogy a többséghez hasonlóan itt is egy-másfél éven belül véget ért a szerepvállalása. Sampaoli egyedül a chilei válogatott szövetségi kapitányaként tudott hosszabb időt eltölteni, mely posztot 2012 decemberétől 2016 januárjáig töltötte be. Éppen ezt követően próbálkozott Andalúziában, de az a kaland sem tartott tovább egy évnél, mint ahogyan utána az argentin válogatott élén, valamint a brazil Santosnál és Atlético Mineirónál sem tudott megállapodni.

Esetében már mindenképpen tendenciáról beszélhetünk, hogy szinte sehol nem képes a hosszabb együttműködésre, amely lehet, hogy bizonyos esetekben az aktuális munkaadó hibája, de leginkább Sampaoli magatartásának köszönhető. Talán legközelebb érdemes lenne ismét majd egy kisebb, kevésbé rivaldafényben lévő nemzeti válogatottnál próbálkoznia – a világbajnokságról lemaradó Peru éppen szövetségi kapitányt keres.

A 2015-ös Copa América siker ünneplése során. (Fotó: Getty Images)

Bizonyítási lehetőség előtt

A Juventus egykori 55-szörös horvát válogatott védekező középpályása 2013 óta dolgozik edzőként. Igor Tudor először az általa aktív játékosként is erősített Hajduk Split mestere volt hazájában, majd a görög PAOK, illetve a török Karabükspor és Galatasaray kispadján tűnt fel. 2018-ban került először Olaszországba, és két rövid időszakot töltött az Udinesénél. 2020-ban visszatért a Hajdukhoz, de nyolc hónap után távozott, mivel Andrea Pirlo segédedzője lett a Juventusnál. (Utólag sokan úgy gondolják, hogy jobban járt volna a torinói gárda, ha ő lett volna a vezetőedző.) Tavaly szeptembertől az elmúlt idény végeztéig a Hellas Veronát irányította.

Sampaolihoz hasonlóan ő sem híve a hosszabb munkaviszonyoknak, az első spliti időszaka tartott legtovább, de az sem érte el a kétéves időtartamot. A korábbi sikertelen próbálkozásokat követően a Serie A 2021–2022-es idényében a Veronát a mezőny rokonszenves, feltörekvő kiscsapatává tette, amely a nagyokat is meg tudta tréfálni. Az elmúlt kiírás során a Hellas legyőzte az AS Romát, a Laziót, a Juventust és az Atalantát is, miközben Tudor egy masszív, egységes csapatot hozott létre. Idény közben többször is tüskés megjegyzéseket tett a sajtóban, mondván, hogy az eredményeik ellenére kevés tiszteletet kapnak.

Általános meglepetésre az idény végén távozott, mivel a klubvezetéssel való véleménykülönbségek miatt nem kívánta folytatni a megkezdett munkát. Az igazsághoz hozzátartozhat, hogy Tudor minden bizonnyal úgy számolt, hogy valamelyik nagyobb olasz csapat állást fog biztosítani számára. Az Atalantáról sokáig pletykáltak, végül azonban Serie A-s kispad nélkül maradt, és a Marseille megkeresésére mondott igent.

Tudor eddig még nem irányíthatott élcsapatot topligában, az Olympique vezetőedzőjeként azonban jó eséllyel bajnoki dobogóért küzdhet és a Bajnokok Ligájában is kipróbálhatja magát. Mindez persze kétélű dolog: a nagy kiugrási lehetőség mellett az elvárások is nagyobbak, így bukni is nagyobbat lehet. Akár az egész későbbi karrierje szempontjából is vízválasztó lehet a 44 éves tréner számára, hogy miként sikerül majd a marseille-i kaland. Tudor habitusát ismerve számíthatunk rá, hogy nem lesz hosszú, ám ettől még lehet sikeres. Ha pedig ez történik, akkor simán vezethet majd felfelé a további útja, ellenkező esetben legfeljebb visszamegy ismét egy olasz középcsapathoz.

Edzés Veronában (Fotó: Getty Images)

Reményteli nyár

A Marseille nagy reményekkel készül rá, hogy két év után újra a Bajnokok Ligájában szerepelhet, és szeretné felülmúlni a 2020–2021-es teljesítményét, amikor csoportutolsóként búcsúzott. Több eddig kölcsönben szereplő játékos végleg az övék lett, mint például Pau López kapus, Mattéo Guendouzi, Cengiz Ünder vagy Arkadiusz Milik, miközben ismét elbúcsúztak az utóbbi időben már csak cserekapusként foglalkoztatott klublegenda Steve Mandandától, de távozott a szerb szélső Nemanja Radonjics, valamint a saját nevelésű védekező középpályás Boubacar Kamara és a hátvéd Lucas Perrin is. Eközben új erősítésként szerezték meg a másodosztályú Le Havre fiatal, hórihorgas védőjét, Isaak Tourét, az RC Lens együtteséből a francia válogatottba is meghívót kapó Jonathan Clausst, valamint az FC Portótól szerződése lejártával távozó Chancel Mbembát, aki ugyancsak a védelemhez csatlakozott. Minden bizonnyal a támadó szekcióba szándékoznak még erősíteni, több csatár iránt is érdeklődnek, és az sem zárható ki, hogy az új tréner is bedob még egy-egy nevet a vezetőség felé korábbi, olasz tapasztalatai alapján.

Az Olympique Marseille lehetőségei korlátozottak, de a klubvezetés elvárásai biztosan magasak lesznek a következő idényben is. Igor Tudor a szélsőségek embere, így bizonyára a kiugró siker és a hatalmas blama lehetősége egyaránt benne van a mostani szerepvállalásában, esetében talán a középútra mutatkozik a legkisebb esély.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: IMAGO/PA Images