Újabb elképzelés nélküli, ötlettelen játék a Unitedtól, ami kieséssel párosult a BL-ben

Roppant nehéz időket él a Manchester United annak ellenére is, hogy a bajnokságban nem is annyira rosszak az eredmények, mint amilyen a Chelsea elleni meccset leszámítva maga a játék. A 6. helyen állnak, pedig az xG-különbségük csak a 10. helyre predesztinálná őket. A Bajnokok Ligájában kevésbé voltak szerencsések, és ugyan volt, amikor André Onana mentette meg őket, de az Isztambulban kapott három gól közül legalább kettőben vastagon benne volt a kameruni kapus.

A Bayern nem tartalékolt

A holland mesternek továbbra is óriási problémát jelent, hogy kilenc sérült játékosa van, akik közül legalább négyen biztosan a kezdőben kaptak volna szerepet a Bayern ellen, és Jadon Sancho továbbra sem edzhet a kerettel, magatartásbeli problémák miatt. Messze nem a legerősebb kezdőt küldhette ki a pályára, de fontos kiemelni, hogy lényegében mindenki a saját posztján, vagy legalábbis abban a pozícióban játszhatott, amelyben Ten Hag elképzeli. A Bayern München óriási fölénnyel vezette a csoportot már a mérkőzés előtt is, és a csoportelsősége is biztos volt már, ennek ellenére Thomas Tuchel nem tartalékolt a Stuttgart elleni hétvégi bajnoki rangadóra, és a legjobb kezdő tizenegyet jelölte a kezdőbe. Talán az is motiválhatta a német edzőt, hogy az Eintracht Frankfurt elleni 5–1-es vereség után muszáj volt jó eredményt elérni az egyik angol nagycsapat ellen.

Az imént felvázolt okok miatt a Manchester Unitednak kellett támadóbb szellemben fellépnie a találkozón, a Bayernnek a döntetlen sem lett volna tragédia. Ennek megfelelően a United próbált felépített támadásokat vezeti, a Bayern támadói nem helyeztek nyomás az angol védőkre. A Manchester United, ahogyan szinte a teljes szezonban, most is roppant mód szenvedett azzal, hogyan bontsa meg az ellenfél felállt védelmét. Többféle labdakihozatali sémával is megpróbálkozott a United. Amikor 3–2-ben építkeztek, akkor Luke Shaw húzódott fel a bal szélen, Diego Dalot lépett be harmadik belső védőnek – ez neki korántsem ideális szerepkör – a két hatos pedig Szofjan Amrabat és Bruno Fernandes volt. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy Fernandes nem ebben a pozícióban hasznos igazán, hanem a csatár mögötti tízesben, ha ott oszthatja ki a kulcspasszokat. A passzpontossága bőven átlag alatti, mert mindig előrefelé, sokszor akár sorokat átrúgva próbál játszani, ebben pedig benne van a hiba, tegnap 80%-kal passzolt, ami egy hatostól roppant kevés, Rodri stabilan hozza a 94%-ot évek óta ebből a szempontból. Még a társhoz eljutott hosszú labdáiból sem lett helyzet. Scott McTominay sem lett volna jobb opció, hiszen ő nem tudja kapunak háttal átvenni a labdát, és a rövid passzos játékban főleg nem elit szintű játékos, ő remekül érkezik a kapu elé , átveszi és kapura lő. Ezért szerepelhetett támadásban most előrébb, de egy tízestől ennél sokkal többre lenne szükség, hogy működjön egy csapat támadójátéka. Márpedig ezen a mérkőzésen egyáltalán nem működött.

Fotó: Sportimage Ltd / Alamy Stock Photo

A labdakihozatal döcögött, maradtak az ívelgetések a szél felé

Amikor a 3–2-es építkezés nem ment, sokszor Amrabat lépett vissza Raphaël Varane és Harry Maguire közé, ekkor Dalot lépett fel, de ezzel a formációval sem tudták átjátszani a Bayern védelmi vonalait. Sokszor ezekből a céltalan hátul passzolgatásokból az lett, hogy valamelyik hátvéd hosszan felívelte az alapvonal mellé Alejandro Garnachónak vagy Anthonynak, akikre ilyenkor rögtön rárontott három müncheni játékos, és már el is akadt az akció.

A Bayern München középmagas blokkban helyezkedett, a labdaszerzések után próbáltak gyors támadásokat vezetni, és a rendezetlen United védelmet támadták. Márpedig ebből a szempontból is volt mit támadni, hiszen óriási lyukak voltak a középpálya közepén, McTominay sokszor fent maradt, nem zárt vissza Amrabat mellé, Fernandes pedig fellépett Rasmus Höjlund mellé védekezésben. A müncheniek rendre átszaladtak a United középpályáján, Leon Goretzka és Leroy Sané is nagyon élt ebből a szempontból, Joshua Kimmich pedig könnyedén megtalálta a felpasszaival a folyosókat. Nemcsak a középpályán volt hézagos az angolok védekezése, hanem a védelem közepén is.

Fotó: SPP Sport Press Photo. / Alamy Stock Photo

Kane őrzése óriási gondokat okozott a United védelmének

Harry Kane sokat lépett vissza a támadósorból, ezzel általában Varane-t kicsalogatta a védelemből, és a mögötte szabadon maradt területre futott be Kingsley Coman és Jamal Musiala. Ezeket a mozgásokat sem tudták lekövetni az angolok, és ziccerek alakultak ki. A második félidőben Jonny Evanst is rendszerint kirángatták a védelemből Kane-ék, és utána már könnyű dolguk volt a münchenieknek, csak a nagy helyzeteket egy kivételével elpuskázták, emellett pontrúgások után is nagyon veszélyesek voltak. Az 1–0-s vezetés birtokában pedig eldugta a labdát a Bayern.

A Manchester United játékában ezen a mérkőzésen sem volt benne a győzelem, a Bayern teljesen a hazaiakra erőltette az akaratát, és abban a mederben és módon zajlott a mérkőzés, amelyben és ahogyan a bajorok szerették volna. A kontráik ugyanis sokkal veszélyesebbek voltak, mint bármelyik manchesteri akció. A Manchesternek nem ezt a mérkőzést kellett volna megnyernie összességében, hanem a náluk összehasonlíthatatlanul kisebb pénzből gazdálkodó Galatasaray, Köbenhavn párost illett volna legyőzni.

Ten Hag többször is elmondta, hogy szeretne a világ legjobb átmenetcsapata lenni, ezzel szemben éppen átmenetekből alakított ki ziccereket a Bayern.

Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo