Újabb kiugró szezon feljutás nélkül, vagy ez most több lesz annál?

Kasztília-La Mancha Spanyolország középső-keleti felében található, a történelmi Új-Kasztília területén helyezkedik el. Hatalmas területű térség ez, az ország harmadik legnagyobbja, ám a népességet tekintve mindössze csak a kilencedik. A legnagyobb városa, Albacete csak a 39. a spanyol városok rangsorában, majd Talavera de la Reina következik (71.). A futballban ez tökéletesen kirajzolódik, ugyanis a másodosztályban újoncként szerepel az Albacete Balompié, míg a harmadik vonal 1. csoportjában a CF Talavera, azután pedig a negyedik ligában az UD Socuéllamos és a CD Guadalajara, a többi La Mancha-i klubot pedig ennél is alacsonyabb szinten találjuk meg.

Albacetében már a 19. századból is őriznek feljegyzéseket a sportágról, hogy a városban lévő gőzmozdonygyár angol tulajdonosa, John Hulse időről időre megszervezte a dolgozókból álló csapatát egy-egy amatőr mérkőzésre. A ma ismert futballklub 1940-ben jött létre, akkor még Albacete Foot-ball Association néven, amit később „spanyolosítottak”, s így lett Albacete Balompié.

A klub a kilencvenes évekig többnyire csak az alacsonyabb ligákban szerepelt, 1989-ben kinevezték Benito Floro Sanzot vezetőedzőnek, akivel a harmadosztály megnyerése után a második vonalban is aranyérmes lett csapat, és így összejött a történelmi élvonalba jutás. A sikeredzőnek ez egy kinevezést ért a Real Madrid élére, míg az Albacete megkezdhette a nagy kalandját. Floro Sanz két év után visszatért, az együttes pedig közben stabilan helyt állt a legmagasabb osztályban is. Végül 1996-ban estek ki, a következő években a másodosztályban szerepeltek, majd 2003-ban ismét feljutottak, de ekkor csak két szezont maradtak a LaLigában.

A 2010-2011-es idény végén búcsúztak a Segundától is, majd három évbe telt, mire sikerült visszajutniuk, ám két másodosztályú szezon után ismét lecsúsztak a harmadik vonalba a 2015-16-os kiírás végén.

Forrás: transfermarkt.de

2017 júliusában vált hivatalossá, hogy a klub a Skyline International nevű cég tulajdonába kerül, amelynek fő részvényese a venezuelai-libanoni üzletember, Georges David Kabchi Zakia. Ezen a nyáron friss feljutóként épp a második vonalra készült a gárda, Kabchi Zakia pedig egyből meg is növelte négymillió euróval az Albacete tőkéjét. Ezután jött egy átlagos szezon bennmaradással, majd a többségi tulajdonos 2018 októberében újabb egymilliót fektetett a klubba, és a 2018-19-es idényt a negyedik helyen zárták. Minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van, ám mivel a feljutás elmaradt, több meghatározó játékos is távozott, aminek okán visszatértek a kiesés ellen küzdők közé.

A 2020-21-es szezon pocsékul sikerült, tökutolsóként zúgtak ki a harmadosztályba, ám a következő évadban, azaz az előző szezonban, ha nem is bajnokként, de azonnal visszatértek. Most pedig újfent jó szezont futnak, a hatodik, még épp rájátszást érő helyen állnak, és abban bízhatnak, hogy ezúttal másképp alakulnak a dolgok.

A legutóbbi kiugró szezonjukat megvizsgálva látható, hogy több tényező is azt támasztotta alá, hogy ez egy egyszeri alkalom, amit vagy kihasználnak, vagy vissza fognak zuhanni. Luis Miguel Ramis szűk rotációval dolgozott, 15 fő jutott csak el ezer játékpercig, közülük heten kölcsönjátékosok voltak.

Közel sem voltak proaktív csapat, amely kontrollálni szerette volna a meccseket, keveset birtokolták a labdát. Ebből is adódóan kevés labdaérintést hoztak össze az ellenfél tizenhatosán belül, mégis kilenc tizenegyest harcoltak ki, és mindet gólra is váltották. Ez adta a találataik egyhatodát, ami elég magas arány. Az is erre az egyszeri kiugró eredményre utalt, hogy az ő kapusuknak kellett a legtöbb védést bemutatnia az évadban, és Tomeu Nadal klasszis teljesítménye sokat is ért, a 80,4%-os védési hatékonysága a legjobb lett a ligában.

Az évek során a Kabchi Zakia irányította vezetőség sokat tanult, és már nem kölcsönjátékosokra építette fel a keretet, ez pedig óriási különbség a korábbi kiugróan jó szezonnal szemben. Most mindössze három ilyen státuszú futballista van a csapatban, a legtöbbet szereplők közül pedig csak két labdarúgónak jár le a nyáron a szerződése. Ez alapján a mag együtt tartható akkor is, ha nem jönne össze a feljutás.

A számok világában kutakodva azt tapasztalhatjuk, hogy Rubén Albés együttese kevésbé reaktív, mint az előbb említett 2018-2019-es gárda, nem a védekezésre helyezi elsődlegesen a hangsúlyt. Noha az Albacete most is direkt focit játszik, sokkal többször érnek oda az ellenfél kapuja környékére, s az örökérvényű „lövésből lesz a gól” elvet követbe a második legtöbb kísérletük van a ligában. Ugyan ezek nem magas minőségű próbálkozások, de a kaput elég jó hatékonysággal eltalálják, így pedig a legtöbb találatot ők szerezték a másodosztályban. Ezzel szemben a védekezésük csak átlagos, bár a kapott gólok alapján inkább rossznak mondható. Hiába nem engednek sok lövést, azok magasabb minőségűek, így pedig a kevés védeni való ellenére Bernabé Barragán nem tud kellően hatékony lenni a kapuban.

Ami biztató lehet a szezon hátralévő részére és az esetleges play-off-szereplésre nézve, hogy a sorsolásuk kedvező, így megőrizhetik a jelenlegi pozíciójukat. Aztán a rájátszásban idén ők lehetnek az a meglepetéscsapat, amely feljut. Érdekesség, az előző három idényben egyaránt a 6. helyezett vívta ki az élvonalbeli indulás jogát, mindig az az együttes, amelyik inkább támadni akart a kiélezett meccseken is, mert csak abban bízhatott.

Kiemelt kép: Albacete Balompié Twitter