Újabb legenda búcsúzik az MLS-től

A Crystal Palace és az Arsenal korábbi legendája, Ian Wright büszke lehet a fiaira. Ameddig Shaun a Premier League-ben és az angol válogatottban tette le a névjegyét, kisöccse, Bradley egy félresikerült angliai karriert követően az Egyesült Államokba ment szerencsét próbálni 2013-ban. Akkor sem ő, sem más nem gondolhatta, hogy jó pár év múlva legendaként távozik.

A Manchester City neveltjeként 2005-ben mutatkozott be a legjobbak között, ahol megkapta az esélyt, de nem tudott megragadni a legfelső szinten. A csatár Southamptonban, Plymouthban és a Charltonnál is termelte a gólokat, de az is igaz, hogy az angol harmadosztályban nagyobb rettegésben tartotta az ellenfelek védőit, mint a Championshipben. Érezhető volt azért, hogy a League One nem az ő szintje, ám ekkor már nehezen tudta magát eladni a magasabb osztályú csapatokhoz, és éppen kapóra jött neki a New York Red Bulls ajánlata.

A mindig is a kiváló utánpótlás-neveléséről híres Red Bull-teamben a többiekhez képest kicsit másfajta utat járt be a New York-i franchise, hiszen Amerikában először a szurkolók szívét kellett megnyernie ahhoz, hogy életképes maradhasson az osztrákok terve. Így fordulhatott elő, hogy amikor az akkor már 28 éves Wright-Phillipset 2013-ban szerződtették az akkor harmadosztályú Brentfordtól, igazán illusztris társaságba került. Többek között olyan játékosokat tudhatott csapattársának, mint Luis Robles, Rafa Márquez, Dax McCarty, a korábbi lyoni csillag, Juninho Pernambucano, és ekkor már Tim Cahill, illetve Thierry Henry is a Red Bullst erősítette.

None

Bár előtte sem volt rossz, Wright-Phillipsszel még jobb lett a New York-i alakulat. Az első fél szezonjában hétszer volt kezdő, és bár csak egyszer talált be, minden alkalommal győztek, és be is jutottak a rájátszásba. Igaz, ott a Houston Dynamo elleni kétmeccses párharcban elvéreztek a bikák.

2014-ben aztán felvette az MLS ritmusát az angol csatár, és egészen elképesztő mennyiséget termelt, 37 meccsen 31-szer volt eredményes (ebből 27-et az alapszakaszban jegyzett), és ezzel nem csak a csapata, hanem az egész liga legjobb góllövője lett. Összehasonlításképpen, az előző, 2013-as évadban Tim Cahill végzett a házi góllövőlista élén 12 góllal.

A következő évben sem futballozott rosszul az angol csatár, bár az előző évhez képest visszafogottabb teljesítményt nyújtott. Csapata mindegyik alapszakasz-mérkőzésén játszott (34), egy kivétellel kezdőként, és ismét csapata házi gólkirálya lett, de ezúttal csak 17-szer talált be. Érmet azonban ezúttal sem tudott nyerni a csapattal. 2013 után ismét megnyerte csapatával a Supporters Shieldet, mint az alapszakasz abszolút bajnoka, aztán a rájátszásban a Columbus Crew volt a végállomás – a konferencia-döntőben, azaz a sorozat elődöntőjében.

Wright-Phillips 2016-ban sem állt le a gólgyártással, a szezon végén versenyben volt az MLS MVP címéért (ezt később a városi riválisnál játszó David Villa kapta), nevezték a liga legjobb 11 játékosa közé, 68 szerzett találatával a legtöbb gólt szerezte az MLS-ben egymást követő három szezon alatt, a 69. góljával pedig franchise-rekordot állított be. Szintén franchise-rekord az általa elért 4 mesterhármas, ahogy a hat meccsen át tartó gólsorozat is. Az alapszakaszt végül 25 góllal zárta, amivel ismét az MLS gólkirálya lett, de hiába a sok egyéni díj és a konferencia-elsőség az alapszakaszban, kisebb meglepetésre a kanadai Montreal Impact kiejtette őket a konferencia elődöntőjében, így ismét üresen maradtak a vitrinek a klubházban.

https://twitter.com/thesoccerdon/status/1502691688678109185

2017-ben épphogy bejutott a New York Red Bulls a rájátszásba – és ebben nagy szerepe volt az angol csatárnak. Bár az MLS gólkirályi címe nem, de a házi gólkirályság ebben az évben is összejött hősünknek a 17 szerzett góljával (ebben az évadban Nikolics Nemanja lett a gólkirály 24 találattal). Egyéb egyéni rekordokból nem volt hiány ekkor sem Wright-Phillipsnek: Robbie Keane mögött a második olyan MLS-játékos lett, aki négy egymást követő szezonban is 15-nél több gólt szerzett; a 110. bajnokiján megszerezte a 70. gólját, amivel a harmadik leggyorsabb gólvágó lett a ligában; illetve elsőként érte el a 100 szerzett gólt a franchise történetében (minden sorozatot figyelembe véve). Ezt az ünnepi találatot a rájátszásban, a Toronto FC elleni konferencia-elődöntőben jegyezte, de hiába, a döntőbe a későbbi bajnok jutott be.

Egy évvel később is még a hátán vitte a csapatot, többek között megszerezte 100. gólját az MLS-ben, amihez 158 bajnoki mérkőzésre volt szüksége, és ezzel is rekordot döntött (a korábbi elsőnek, Taylor Twellmannak 174 bajnokira volt szüksége a százashoz). Érdekesség, hogy ameddig augusztusban, a Chicago Fire ellen szerezte meg a 15. bajnoki gólját, addig a 20.-ra az októberi, San José Earthquakes elleni találkozóig várnia kellett. Talán már mondani sem kell, ezzel ő lett az első játékos az MLS-ben, aki három különböző szezonban is legalább 20 gólig jutott. Hiába volt meg azonban továbbra is a megszokott formája Wright-Phillipsnek és a konferencia alapszakasz-elsőség a Red Bullsnak, a Keleti konferencia döntőjében ismét alulmaradtak – ezúttal is a későbbi győztes, az Atlanta United ellenében.

None

2019-ben aztán elfogyott a Red Bulls és Wright-Phillips közös lendülete. Az osztrák Daniel Royer személyében új „seriff” érkezett a csapathoz, aki 14 góljával a csapat új házi gólkirálya lett, míg az ekkor már 34 éves angol csak két találatig jutott, főleg visszavont szerepének köszönhetően. De még így is 24 alapszakasz-meccsen játszhatott, és lehetett volna ez több is, ha nincs a lágyéksérülése a szezon közepén. Ezek után aztán szabadügynökként került Los Angelesbe, ahol nem kisebb szerepet szántak neki, mint bajnoki címhez segíteni LA legfiatalabb csapatát, az FC-t. A 2020-as, két részre osztott szezonban összesen 21 meccsen szerepelt, és 9 góllal zárt. De a bajnoki cím sem a Los Angeles FC-nek, sem hősünknek nem jött össze; a későbbi döntős Seattle Sounders már a rájátszás első körében kiütötte az LA-t.

Karrierje utolsó állomása az akkori címvédő Columbus Crew volt, ahová 2020 decemberében írt alá. Itt is meghatározó játékosa lett a csapatnak, ugyanakkor már nem ő volt a gólfelelős, hanem inkább a támadások kidolgozásában jeleskedett. Nem is játszott sokszor kezdőként, a 21 alapszakasz-meccséből csak hatszor kapott lehetőséget az első perctől kezdve, végül egy góllal zárt és csapatával a rájátszásba sem jutott be.

David Beckham és Diego Valeri után Bradley Wright-Phillipset is legendaként írják majd be az amerikai labdarúgás történelemkönyvébe. Az MLS-ben 257 mérkőzésen játszott és igazán impozáns mennyiséget termelt, összesen 127 gólt szerzett. A Red Bulls színeiben összesen, minden kiírást figyelembe véve 240 meccsen szerepelt, és 126 gólt szerzett. A bajnoki cím viszont elkerülte, és e miatt talán lehet valamennyi hiányérzete, hiszen igazán közel sosem járt ehhez Amerikában.