Újabb nyár, újabb kapus a Chelsea-nél
Tovább folytatódik a Chelsea átigazolási mesterterve, amelynek részeként a kapusposzton történő változások egyre érdekesebbek és szövevényesebbek. Az ötödik nyáron az ötödik kapus szerződik a Stamford Bridge-re, de eddig mindenkinek csak egy rövid sikeres időszak jutott. A most megszerzett Filip Jörgensen sem biztos, hogy megtöri a rossz sorozatot, mert bizony az összkép nála sem feltétlenül pozitív.
London nyugati részén a kapuskérdés állandó témát szolgáltat, mióta 2018-ban Thibaut Courtois elhagyta a Chelsea-t a Real Madrid kedvéért. Az azt megelőző években egyértelműen az állandóság jellemezte a posztot, hiszen a belga klasszis előtt Petr Cech is hosszú éveken át jelentett biztos pontot a kapuban. Az elmúlt hat évben azonban annyi minden történt, hogy azt számba venni is nehéz.
Először is 2018-ban megdőlt a kapusposzton szereplők átigazolási rekordja, amikor a Chelsea 80 millió eurót költött Kepa Arrizabalaga megszerzésére. A spanyol nagy reményekkel érkezett az Athletic Bilbaótól, azonban megközelítőleg sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Londoni időszakának legemlékezetesebb pillanatát a 2019-es ligakupa-döntő hozta, mikor összetűzésbe keveredett Maurizio Sarrival, aki le akarta cserélni, de Kepa úgy döntött, hogy neki kell pályán maradnia a tizenegyespárbajra.
Ennek (is) következményeként jött a szenegáli Édouard Mendy (24 millió euróért a Stade Rennes-től), aki eleinte azt mutatta, hogy vele hosszú távon is számolhat a szakvezetés. Kulcsszerepet játszott a Chelsea 2021-es Bajnokok Ligája-győzelmében, ám ezután visszaesett a teljesítménye, folyamatos hibák jellemezték a játékát, így újra kapust kellett keresnie a klubnak.
A londoniak 2022 nyarán megvették az amerikai Gabriel Sloninát, aki azonban a jövőnek szóló befektetésként van kezelve, így előbb maradt az Egyesült Államokban, majd az előző idényt Belgiumban töltötte kölcsönben. 2023 nyarán Mendy eladása miatt egy kapus már nem is volt elégséges, így érkezett Robert Sánchez 23 millió euróért a Brightontól, valamint Djordje Petrovics 16 millióért a New England Revolutiontől. A spanyoltól sokat vártak, de már a szezon elején elvesztette a versenyt a szerbbel szemben, azonban az újabb edzőváltás következtében Petrovics jövője is kérdéses az angol fővárosban.
Enzo Maresca ugyanis egy olyan hálóőrt szeretne a csapatában látni, aki lábbal nagyon biztos, kiemelkedően pontosan passzol, így a nyugat-londoni klub ismét kapust keresett a piacon, és a Villarreal CF 22 éves játékosát, Filip Jörgensent vásárolták meg. A 24,5 millió eurós vételár azt mutatja, hogy a kékek ismét nem kimondottan nagy összeget költöttek a piacon, de nagyon remélik, hogy ez most egy sikeres transzfernek bizonyul.

A kapusposzton nyújtott teljesítményt a modern kori labdarúgásban három alapvetés alapján lehet a legjobban megítélni: védés, passzkészség, megelőzés.
Jörgensen képességeit vizsgálva az előző, s majdhogynem egyetlen topligás szintű szezonja alapján azt mondhatjuk, hogy egy gyenge védelemmel maga előtt nem tudott túl jó védési mutatókat összehozni. Kétségtelen, hogy rengeteg hárítása volt (143 – ami a második legmagasabb a topligákban), de ez annak is köszönhető, hogy a Villarreal védelme nagy mennyiségben engedte a lövéseket az ellenfeleknek. Konkrétan a nyolcadik legtöbbet az öt nagy ligában, s a második legtöbbet a spanyol élvonalban.
Ez más megvilágításba helyezi a teljesítményét, hogy sok védése volt, hiszen sok lövés ment a kapujára és közben sok gólt is kapott. Hiszen az összkép érdekében azt is kell nézni, hogy 1,75 kapott gólt átlagolt 90 percenként, és a 72,2 százalékos védési hatékonysága is középszerű topligás viszonylatban. A -2.2-es PSxG± pedig egyértelműen egy gyenge mutató, főleg annak fényében, hogy átlagosan nem olyan kifejezetten magas minőségű lövések találták el a kapuját (0,27 PSxG/SoT). Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy védések terén egy közepes szintre lehet őt sorolni. A gond ezzel az, hogy jelentős javulás ezen a téren ritkán tapasztalható, de Jörgensen fiatal még, szóval lehet bízni abban, hogy esetében ez mégis megtörténik.
Jörgensen passzjátéka – ami alapján rá esett a választás – valóban magas színvonalúnak mondható. Az elmúlt szezonban a passzpontossága úgy volt 80 százalék felletti, hogy rendkívül progresszív átadásokkal is próbálkozott, méghozzá nagy távolságba. Rövid és közepes átadásban az egész szezon során mindössze három hibája volt, miközben 90 percenként több mint 13 alkalommal kísérletezett 30 méternél messzebbre eljuttatni a labdát, és az 50 százalékos hatékonysága igen jónak mondható. Az összképet tovább javítja ebben a tekintetben az életkora, hiszen 22 esztendősen még bőven van ideje fejlődni. Az előző idény során a nála lábbal egyértelműen jobban teljesítő kapusok többsége minimum öt évvel idősebb, ha nem épp tízzel, ami jól mutatja, hogy a tapasztalat itt is rengeteget számít.
Végül jöjjön a megelőzés taglalása. Jörgensen esetében ezen a téren kevés gond van, nagyon együtt él a játékkal, jól olvassa az ellenfél támadásait, viszont a beadások semlegesítésében még fejlődnie kell. A szezon során átlagosan 18 beadás érkezett a Villarreal 16-osára, melyek 5,7 százalékát tudta hatástalanítani. Ez borzasztóan gyenge arány, olyannyira, hogy a játék ezen aspektusában még csak közepesnek sem nevezhető a dán kapus. A Premier League topcsapatainál szereplők közül Guglielmo Vicario (Tottenham Hotspur) és André Onana (Manchester United) esetében is ezt szokták negatívumként említeni, de még ők is megelőzik ebben az összehasonlításban. Az olasz 6,5 százalékot, míg a kameruni 7,0 százalékot tud felmutatni, ami szintén nem jó mutató, de már közepes szint. Márpedig a sok éves minta alapján szignifikáns javulást ezen a téren is rendkívül nehéz elérni – Onana például a nagy mennyiség miatt is, a 2023–2024-es idényben volt a legjobb. Márpedig, ha a Chelsea friss szerzeményének ennél kevesebb beadással lesz dolga, akkor ez a mutató még lejjebb mehet, ami azért félelemre adhat okot.
A három fő szempont közül a legjobb kapusok ezek közül kettőben is kiemelkedők, de egyben minimum, és a másik két tekintetben is átlag felettiek. Ehhez képest Jörgensen az egyik területen reálisan a legjobbak közé nőheti ki magát a jövőben, de a másik két aspektusban a játéka erősen hiányosnak tűnik pillanatnyilag. Egy kiemelkedő védelem esetén ez nem biztos, hogy hatalmas gondot okozna, de egyelőre nehéz azt állítani a Chelsea hátsó alakzatáról, hogy PL legjobbjai közé tartozna. Anélkül pedig könnyen lehet, hogy a dán is csak egy kapus lesz a sok közül, akinek rövid idő alatt kifut a mandátuma Londonban.
Kiemelt kép: footballtransfers.com