Újabb szenvedős első meccs a Bayerntől; mit tett a Villarreal?

A két csapat ellentétes előjelekkel várhatta a találkozót. A Villarreal a LaLigában legutóbb két vereséget szenvedett, ráadásul mindkettőn kiesés ellen harcoló csapattól, a Cadiztól és a Levantétól kapott ki. Ezzel jelentős hátrányba került a tabella hetedik helyén a legjobb hat csapat mögött.

Ennek ellenére sem volt szabad leírni a párharc előtt Unai Emery együttesét. Az edző 2020 nyári kinevezése óta a Villarreal nem bukott el egyenes kieséses párharcot az európai kupaporondon, ennek köszönheti a tavalyi Európa-liga-sikert, aminek köszönhetően ezúttal a BL-ben szerepelhet, eddig meglepetést okozva. A spanyol csapat a szintén jó erőkből álló Atalanta előtt tudott továbbjutni a csoportkörből, majd a nyolcaddöntőben a tavalyi El-menetelésre emlékeztető szervezettséggel és hatékonysággal tudta kiverni a Juventust, egy torinói 3–0-s sikerrel. A legutóbbi bajnokihoz képest Emery három helyen módosított. Alfonso Pedrasa helyett Pervis Estupinán kezdett balhátvédként, emellett még a két szélső középpályás személye változott. A bal oldalra Manu Trigueros helyére Francis Coquelin került be, aki a valóságban jóval inkább középen helyezkedett, mint a másik oldalon játszó Giovani Lo Celso, aki rengeteget futva sokszor egészen a védősorig visszazárt, emellett pedig elöl támogatta az Arnaut Danjuma, Gerard Moreno csatárduót, amely az ellenfél sokszor fellazuló védelmében igyekezett zavart okozni.

A Bayern München két magabiztos sikerrel várhatta a találkozót. Bár a legutóbbi, Freiburg elleni 4–1-es siker sokáig veszélyben volt, mivel pár másodpercig egy hibás csere következtében egyszerre 12 müncheni volt a pályán, viszont – ahogy az várható volt – ezt nem követték komolyabb szankciók.

Nagelsmann is három helyen módosított csapatán. Január után ismét játszhatott Alphonso Davies, aki szívizomgyulladása miatt kényszerült több hónapos kihagyásra és egyből kezdőként kapott lehetőséget a bal szélen, amelyet ő volt hivatott befutni. Leroy Sané helyére Serge Gnabry került be, aki a bal félterületből támogatta Davies széljátékát, illetve a labdakihozatalokat, míg eközben Kingsley Coman a jobb szélre ment át, mögötte pedig kissé visszavontabb szerepkörben Benjamin Pavard játszhatott jobbhátvédként. Ez az összetétel egy aszimmetrikus négyvédős felállást eredményezett, amely – mint látható volt – rendkívül instabilnak bizonyult. Davies mellett a másik nagy visszatérő Leon Goretzka ezúttal a kispadra szorult a középpálya közepén, a helyét a fiatal Jamal Musiala vette át.

SZERVEZETTSÉG AZ EGYIK, KILÁTÁSTALANSÁG A MÁSIK OLDALON

Már a mérkőzés elején látszódott, hogy a hazaiak ezúttal is jelentős szervezettséggel lépnek fel, aminek a legfőbb kulcsa a középpálya uralása volt. Természetesen kezdetben a Bayern kezdeményezett, viszont a fölény meddőnek bizonyult. A Villarreal mély visszarendeződésnél rendkívül kompaktan állt fel, a két négyes lánc egymáshoz közel mozgott, ami lehetővé tette azt, hogy szükség esetén – a szélről való betörések esetén – a belső középpályások kisegítsék a védősort. Ezt a feladatot látta el nagy odaadással és fegyelmezettséggel Étienne Capoue és Daniel Parejo, akik többek között Robert Lewandowski semlegesítéséből is vastagon kivették a részüket. A munka dandárját ebben a tekintetben Raúl Albiol látta el, aki minden tapasztalatát latba véve őrizte a lengyel csatárt, és őt segítették a középpályások, akik ezáltal a visszalépési kísérleteit fojtották el a Bayern lengyel gólvágójának. Az sem segített neki, ha kihúzódott a szélre, hiszen ekkor meg a szintén kiváló mérkőzést produkáló Juan Foyth őrizte, tehette ezt meg azért, mert az előtte játszó Lo Celso fáradhatatlanul futott vissza, így semlegesítve Davies fellépéseit. Lewandowski hatékony levédekezését mutatja, hogy az egész mérkőzésen mindössze 16 passz fűződött a 33 éves lengyel klasszis nevéhez, hiába próbálkozott elmozgásokkal, a Villarreal a hatékony középső blokknak köszönhetően izolálni tudta őt.

Viszont nem csak a védekezésből éltek a hazaiak, ami az első pár perc tapogatózása után vált nyilvánvalóvá. Mindössze nyolc perc kellett a Villarreal vezető találatához, amit egy remekül felépített támadás után értek el.

Fény derült arra, hogy Davies feltolt pozíciója a bal szélen milyen veszélyeket rejt magában, főleg úgy, hogy a kanadain még azért észrevehető volt a hosszú kihagyás. Emiatt aztán a mögötte keletkező üres területeket nem mindig tudta befutni veszély esetén, és épp ilyen volt a gól előtti szituáció is. A probléma azért volt különösen nagy müncheni oldalon, mert a biztosítás sem volt megoldva, a szerepkörök tisztázatlanok maradtak. A félterületbe befutó Lo Celsót Musiala nem követte le az alapvonalig, amit viszont Lucas Hernandez nagyon későn reagált már csak le, nem ért ki az argentinra, akinek a beadását aztán Parejo közreműködésével Danjuma váltotta gólra közvetlen közelről (1–0). És nem ez volt az egyetlen ilyen szituáció, amikor a Bayern védelme a szétesés jeleit mutatta.

A Villarreal idővel egészen tetszetős labdakihozatalokat produkált, amihez kellett a Bayern nem túl hatékony letámadása is. A fenti helyzetben egy átforgatást nem tudott lereagálni a müncheni csapat. Gnabry (7) centrálisan helyezkedett, Raúl Albiolra (3) koncentrálva, eközben viszont a háta mögött Foyth (8) jutott labdához, akire Davies (19) volt kénytelen kilépni, és innen indultak ki a jelentősebb problémák. Lo Celsóra (17) a belső védő, Lucas Hernandez (21) volt kénytelen kilépni, ezáltal a pálya közepe teljesen megnyílt. Ezt használta ki a Foyth által megjátszott Capoue (6), aki a félpályáig érve indította Morenót (7), csak Musiala (42) önzetlen visszafutásán múlott, hogy ebből nem lett nagyobb gond a vendégek szempontjából. Benjamin Pavard (5) fennragadása is jól mutatta a védelem szétzilálódását. A francia védő mögött Dayot Upamecano két embert volt kénytelen figyelni

A Bayern sebezhetőségét tehát a Villarreal a kulturált és szervezett játékával ki tudta aknázni. Nem csak a mély védekezésben nyújtottak maradandót, hanem a letámadásban is. Labdavesztések esetén nem az volt az első, hogy felvették a mély blokkot, hanem a támadók együttes erővel szűkítették a területet a labdát szerző ellenfél körül, ebből kifolyólag pedig Manuel Neuerék sokszor előreívelésekre kényszerültek.

Közvetlenül a fent bemutatott szituáció után a hatékony visszatámadás is megfigyelhető volt a hazaiaknál. A sárga mezesek nem zártak vissza azonnal, hanem folyamatosan, teljes szinkronban kezdték el szűkíteni a labda körüli területet, hátul pedig felvállalták az egy az egy elleni védekezést. A fokozódó nyomás következtében Neuer (1) kénytelen volt előreívelni, amit viszont a spanyol védősor magabiztosan hatástalanított

Jelentős szerkezeti problémák voltak megfigyelhetőek a Bayernnél a támadásépítés során is. Újra tanúbizonyságot nyert Joshua Kimmich fontossága, akit a Villarreal csatárduója vett ki mintaszerűen a játékból, márpedig az ő és Lewandowski együttes semlegesítését már végképp nem tudta kompenzálni az egyébként is vontatottan játszó müncheni csapat. Kimmich egészen a védők közé/mellé volt kénytelen visszalépni, ezzel a csapat további embert nélkülözött a pálya centrumából, ezzel még inkább átadva a hazaiaknak a pálya közepét. A megjátszhatóság érdekében a bal félterületben Gnabrynak is rendszeresen egészen mélyen kellett visszalépnie, így viszont nem tudta betölteni azt a támogató funkciót, ami a centrum lezárása következtében feltétlenül szükséges lett volna egy hatékony széljátékhoz.

Ennél a helyzetnél kitűnik, hogy a leghátsóbb vonalban négy játékos helyezkedik két hazai támadóval szemben, miközben a centrum nagy része teljesen betöltetlen maradt. Gnabry (7) csak visszalépve tudott labdához jutni, ami miatt viszont a vendégeknek nem volt meg a mélysége. Davies (19) jellemzően egyedül maradt a szélen és nem voltak előtte átlós beindulások, amik megosztották volna a rá kiváltó védők figyelmét

RIZIKÓVÁLLALÁS EREDMÉNY NÉLKÜL

Az első félidőt a Bayern jelentősebb helyzet nélkül abszolválta, a hazaiak kapusának, Geronimo Rullinak nem akadt nehéz feladata. A második félidőben ennek szellemében a bajor csapat támadóbb szellemben is lépett fel, és ez az első percekben egy kissé meg is lepte a hazaiakat, viszont pár perc után a spanyolok újra rendezték a soraikat és látható volt, hogy a Bayern szerkezetbeli problémái annál tartósabbak, hogy a félidőben orvosolni lehetett volna azokat.

A vendégek még több rizikót vállaltak támadásban, ami leginkább a szélsővédők pozíciójából volt leolvasható. A fenti szituációban ez még hatásosnak is bizonyult a betömörülő hazai védősor ellen. A szabadon maradó Davies (19) Gnabryval (7) kombinálhatott, utóbbi passza pedig csak egy hajszállal gurult el a kapu elé érkező Thomas Müller (25) előtt. Azonban Emery csapata gyorsan, egy szélesebb arcvonallal reagált, a münchenieknél pedig a szerkezetből adódóan továbbra is hiányoztak a mélységi, félterületes beindulások, amik egy lendületesebb játékot tettek volna lehetővé

A feltolt szélsővédők a második félidő derekára már inkább nehézségeket okoztak. A már addig is szellős védelem még inkább átjárhatóvá, lekontrázhatóvá vált, ráadásul ezúttal már Kimmichék sem tudtak kisegíteni, mivel ők is feljebb lettek parancsolva.

A Bayern a határozottabb fellépés jegyében igyekezett azonnal visszaszerezni az elvesztett labdákat, mint ahogy a fent látható helyzetben is. Az egész területszűkítés alapját természetesen a fokozatosan feljebb lépő Kimmich (6) adta meg mélységből. Eközben viszont a belső védők hátrébb kényszerültek a Villarreal csatárai miatt, akik magasabb helyezkedésükkel széthúzták az ellenfél csapatszerkezetét. A letámadás ugyan hatékonynak bizonyult, Kimmich labdát tudott szerezni, de aztán gyorsan el is vesztette azt Raúl Albiol (3) ellen. A védő egyből indította a jobb szélen Lo Celsót (17), akit Davies (19) megelőzve próbált szerelni, viszont a labda elszállt mellette, így a mögötte megnyíló területben megindulhatott a hazaiak támadója. Eközben a belső védők csak hátráltak, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végül csak a ziccerbe kerülő Danjuma problémás labdaátvételén, és az így becsúszva odaérő védőkön múlott az újabb hazai találat.

A müncheni játék csak Goretzka és Sané beállásával lendült fel kissé (62. perc). Ők ketten a pálya közepén erősítették meg, biztosították a stabil labdajáratást, illetve elmozgásokkal a Villarreal középpályájának megbontását próbálták elősegíteni. Az utolsó húsz percre a vendégek játéka már valamivel kiegyensúlyozottabbá vált, de még mindig nagyon messze állt a tökéletestől, a fölényük továbbra is meddőnek bizonyult. Eközben a hajrában is érkeztek a veszélyes spanyol kontrák, a kinyíló müncheni védelem jobbnál jobb lehetőségeket kínált Morenóék előtt, akik viszont a kapu előtt rendre rossz döntéseket hoztak. A kihagyott helyzetek pedig – mondani sem kell – még nagyon sokba kerülhetnek a müncheni visszavágón.

A fenti helyzetben Sané (10) és Goretzka (8) centrális jelenléte segített elő egy veszélyes müncheni támadást. Sané és Upamecano (2) összjátéka után utóbbi játszotta meg a kissé kijjebb csalogatott hazai középpályások mögé beindulni készülő Musialát (42). A középpályás be is tudott törni a vonalak közé és a belső védők melletti üres területbe beinduló Goretzkát (8) indította, akinek a kapura törését viszont az egész meccsen sziklaszilárdan a lábán álló Raúl Albiol (3) semlegesítette

ÖSSZEGZÉS

A mérkőzés után Nagelsmann is bevallotta, hogy teljesen megérdemelten szenvedtek vereséget. A müncheni csapat az első félidőben mintha alvó üzemmódban játszott volna és ugyan a szünet utánra javult a helyzet, a már egyáltalán nem új keletű szerkezeti problémák továbbra is gátolták az áttörést a rendkívül masszív Villarreal ellen. Természetesen ott van még a müncheni visszavágó, ahol hátrányból indulva már nem egyszer indult be a müncheni henger – legutóbb éppen a Salzburg ellen. Unai Emery együttese viszont jóval stabilabb és tapasztaltabb ellenfél nemzetközi szinten az osztrákoknál, és a lendületes kontrajátékuk, illetve a Raúl Albiol vezérletével igazán stabil védelmük akár a visszavágón is meglepetést okozhat.