Újabb veterán kap esélyt Lille-ben

A Lille OSC felemelkedése nem mai történet, hiszen már két évtizede annak, hogy Michel Seydoux filmproducer átvette a klubot, és miután lerakta a jelentős hírnévnek örvendő utánpótlásközpont alapjait, megindította a „terriereket” a naggyá válás útján. Ezt követően Claude Puel irányítása alatt már dobogós helyezések, majd Rudi Garcia vezetésével egy bajnok cím is összejött a „terrierek” számára. A 2010-es évek kisebb hullámzása után jött Christophe Galtier, és vele ismét sikerült csúcsra érni. Ez utóbbi már a koronavírus-járvány kitörése után jött össze, amikor a klub még komolyabban kezdte venni azt a tételt, hogy a fiatalok mellé kell a rutin és a tapasztalat.

Ezt tökéletesen leírja, hogy a 2016 nyarán érkező 12 játékos átlagéletkora mindössze 23,12 év volt, 2017 nyarán ez a mutató már csak 21,85 év. A 2016–17-es és a 2017–18-as kiírásban a klub az alsóházban végzett, ami persze nemcsak azon múlt, hogy fiatalokat igazoltak, hanem azon is, hogy a keretben lévő rutinos játékosok azt a szintet képviselték, ahol a csapat végzett. Mármint a két idény közül az előbbiben, mert utóbbiban a liga legfiatalabb kerete volt a LOSC-é, melyben az akkor 25 éves Thiago Mendes volt a legidősebb meghatározó játékos. Abban az idényben éppen csak megmenekültek a kiesés elől Galtier segítségével.

Nem volt tehát meglepő, hogy tanult ebből a vezetőség, és azóta minden nyáron érkezik egy-egy olyan veterán futballista a keretbe, aki még tud hozzáadni a csapat sikerességéhez. Lehet ez olyan játékos, aki már kiégőben van, és itt új életet lehelne karrierje utolsó szakaszába, vagy épp olyan, aki éppen kikecmeregne a gödörből. Az esélyt itt megkapják, és többnyire élni is tudnak vele. 

2018 nyarán ezért is volt nagyon fontos megszerezni a kínai kalandját lezárni kívánó José Fontét. A 34 esztendős portugál a következő évek alapembere lett, pontosabban a csapat vezére a pályán és azon kívül. Loïc Rémy (31) nem töltött be ilyen kiemelkedő szerepet, de az elmondások szerint jó hatással volt néhány fiatalabb játékosra és az öltözői hangulatra is. A csapat ezüstérmes helyezése pedig önmagáért beszélt. A következő nyáron az akkor „csak” 28 esztendő Benjamin André jelentette a rutinos érkezőt, hiszen a francia középpályás mögött már 250 élvonalbeli fellépés volt. A nemzetközi rutinnal is rendelkező friss szerzemény azonnal alapember lett, és a Bajnokok Ligája szereplésben is fontos szerepet játszott.

A koronavírus-járvány miatt őszre is kitolódó átigazolási időszakban a 35 éves Burak Yılmaz hozta a tapasztalatot. És bizony a veterán török csatár kulcsfontosságú volt a bajnoki cím elhódításában a maga 16 találatával. A sikerek azonban kicsit elvakították a vezetőséget, és úgy gondolták, hogy a jól bevált veteránigazolás nélkül is minden jó lesz 2021-ben, mikor Galtier távozása után egy nem túl meggyőző edzői kinevezés mellé az eladások nyomán átalakult kerettel vágtak neki az új idénynek. A télen próbáltak kozmetikázni a dolgokon, amikor szerződtették a fél éve klub nélküli Hatem Ben Arfát, de ez éppen oly rossz döntés volt, mint a járt utat elhagyni.

A 2021–22-es idény 10. helye ráébresztette a klubot, hogy kellenek azok a bizonyos sokat látott, tapasztalt labdarúgók, főleg hogy időközben a koruk miatt is mindig elmennek néhányan. Így 2022 nyarán érkezett Rémy Cabella (32), Ismaily (32) és Jonas Martin (32) megvásárlása és a André Gomes (29) kölcsönvétele is ezt a célt szolgálta. Igaz, hogy Martin abszolút nem jött be, de a másik három játékos fontos szerepet töltött be Paulo Fonseca csapatában, amely visszatért az európai kupaszereplést jelentő helyekre.

A következő nyári átigazolási időszakban második esélyt kínáltak a harminchoz közelieknek. Ennek nyomán került Észak-Franciaországba Ivan Cavaleiro (29), Samuel Umtiti (29) és Nabil Bentaleb (28) is. Hármójuk közül csak az algériai tudta megragadni a lehetőséget, és ő be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Most nyáron ugyanez folytatódik, ezért egyeztek meg a szabadon igazolható Thomas Meunier-vel.

A 32 esztendős belga válogatott labdarúgó egy telítettnek tűnő posztra érkezik, hiszen jobbhátvédként Bafodé Diakité és Tiago Santos is ott van még a keretben. Azonban az előző idény második felében a francia a védelem tengelyében szerepelt, míg a portugállal kapcsolatban a lehetséges távozás sem lehetetlen a pletykák szerint. Vagyis úgy tűnik, lesz helye a csapatban az átigazolási díj nélkül megszerzett belgának, pláne akkor, ha Santos valóban továbbáll Lille-ből. Alapesetben Meunier nem lenne stabil kezdő, hiszen a korábbi sérülései miatt bármikor az oldalvonalon kívülre kerülhet, viszont a legutóbbi török kalandja során jól teljesített.

Így aztán akár még az is lehet, hogy ő lesz a következő nem várt alapember a csapatban, ezúttal Bruno Génésio irányítása alatt. Mindemelett nemzetközi szinten is jelentős rutinnal rendelkezik, ezért tökéletesen beilleszthető a klub filozófiájába. A francia szakember csapataiban általában fontos szerepet kaptak a szélső védők támadásban is, ami a belga legfőbb erőssége. Ez azért jó párosításnak tűnik, még akkor is, ha a bekk hiányosságai okozhatnak fejtörést Génésiónak a labda nélküli játék kialakítása során. Viszont azt régóta tudni lehet, hogy Meunier lövéseket és gólokat is képes előkészíteni, méghozzá nem rögzített helyzetekből, ami fontos szempont. Ez pedig sokat lendíthet az utóbbi időben ilyen téren nem valami kiemelkedően teljesítő csapatrészen.

Ha még az öltözőben is képes lenne magára vállalni a vezérszerepet és jó példát mutatni a fiataloknak, akkor ez az igazolás is könnyen bekerülhet a legjobbak közé a listán. Hiszen mégiscsak egy háromszoros francia és egyszeres belga bajnokról van szó, aki három különböző országban nyert kupát – összesen ötöt –, illetve a galloknál három ligakupát és három szuperkupát is bezsebelt. Ezeket pedig nemcsak azzal érdemelte ki, hogy jókor volt jó helyen, hanem azzal is, hogy képes volt magas szinten teljesíteni, ha a sérülések ebben nem akadályozták.

Fotó: Lille OSC