Újoncként azt hitte, vége a karrierjének, tizenhat évvel később az NFL-történelem legjobb special teamereként vonult vissza

Az NFL 2024-es holtszezonja többek között a nagy visszavonulókról szólt. Befejezte pályafutását az elmúlt két évtized legjobb centere, Jason Kelce, visszavonult minden idők talán legdominánsabb védőjátékosa, Aaron Donald, februárban pedig a történelem talán legjobb special teamere is úgy döntött, felhagy a profi sporttal. Bár Matthew Slater neve első hallásra nem cseng olyan jól, mint Kelceé és Donaldé, illetve a statisztikai mutatói sem feltétlenül lenyűgözőek, neki is helye van a sportág halhatatlanjai között.

Az alma nem esik messze a fájától

Amikor Matthew Slater elkezdte az amerikai futballt, édesapja nyomdokaiba lépett, Jackie Slater ugyanis két évtizeden át volt NFL-játékos. Jackie a húszéves profi karrierje egészét a Rams kötelékében töltötte el, először Los Angelesben, majd a franchise elköltöztetése után St. Louisban, és valódi klublegendává vált. Bajnoki címet ugyan nem nyert, de hét alkalommal választották be a Pro Bowlra és négy második csapatos All-Pro tagságot is összehozott. Nem csoda, hogy a 78-as mezszámát a csapat visszavonultatta, ahogy az sem, hogy beválasztották először a Rams, majd az NFL Hírességek Csarnokába is.

Ilyen karrierrel a háta mögött talán maga sem gondolta, hogy a fia sikeresebb lesz nála. Már csak azért sem gondolhatta, mert Matthew nem számított kiemelkedő egyetemi elkapónak, és az sem volt biztos, hogy egyáltalán kiválasztják őt a 2008-as drafton. Végül azonban a New England Patriots kihúzta őt a 153. választással. Jackie Slater a draftot követően azt nyilatkozta a Boston Heraldnak, hogy több telefonhívást is kapott, hogy a fia a lehető legjobb helyre került. Matthew ennek ellenére nem volt bizakodó, sőt azt várta, mikor fogják kirúgni.

„Ahogy az egyetemi karrierem alakult, nem tudtam, milyen lehetőségeim lesznek a következő szinten, ha egyáltalán lesz. Amikor idekerültem, nem volt pozícióm, csak annyit mondtak, hogy a speciális egységben fogok játszani. Emlékszem, megkérdeztem apát, hogy kirúghatnak-e azelőtt, hogy megkapnám az aláírási bónuszomat”

– emlékezett vissza 16 évvel és megannyi sikerrel később.

Hírnév egy ismeretlen játékosok által dominált poszton

Slater az NFL-karrierjét tehát a speciális egységben kezdte meg, és bár eleinte visszahordóként is számoltak vele, hamar kiderült, hogy az igazi posztja a gunner. Ez egy olyan pozíció, ahol a játékosok nem igazán szoktak ismertté válni, hiszen a legtöbben amúgy is a támadók és a védők alá helyezik a speciális egységet, és leginkább a rúgókkal azonosítják a harmadik csapatrészt. Pedig a speciális egységben legalább ugyanolyan fontos szerepet játszanak azok a játékosok is, akik blokkolnak a visszahordónak, vagy a rúgó csapatnál a visszahordást próbálják megakadályozni. Utóbbiak közé tartoznak a gunnerek, akik a pálya két szélén állnak fel, mint az elkapók szoktak.

Ők azok, akik már a labda elrúgása előtt, a játék indításának pillanatában átléphetik a line of scrimmage-et, így kulcsszereplői a speciális egységnek, hiszen legtöbbször ők érnek oda először a visszahordóhoz.

Hiába a kulcsszerep a speciális egységben, a gunnerekről nem sok szó esik, és csak nagyon ritkán ismeri őket a közvélemény, ezért is igazán különleges, amit Slater elért. Úgy sikerült elismert játékossá válnia, hogy karrierje szinte egészét ebben a pozícióban töltötte. Egyedül a 2011-es szezon jelentett kivételt, amikor az első fordulóban a Miami Dolphins ellen összehozta profi karrierje egyetlen elkapását.

A szezon második felében aztán a védelmet, azon belül különösen a secondaryt sújtó sérüléshullám miatt három meccsen ott is pályára kellett lépnie Julian Edelmannel együtt. Nem sűrűn fordul elő, hogy egy bajnoki címért küzdő csapat védelmében két – legalábbis papíron – támadójátékost is találunk, a 2011-es Patriots viszont ilyen volt. Ráadásul egyáltalán nem vallottak szégyent, mindkettőjük nevéhez fűződik egy-egy emlékezetes megmozdulás. Edelman Vince Youngot tarolta le, Slater pedig egy kiharcolt fumble-lel hívta fel magára a figyelmet.

De elsősorban nem ezekkel emelkedett ki, hanem az elképesztően magas színvonalú special team-játékával, aminek köszönhetően összesen nyolc alkalommal választották be az All-Pro csapatba és tíz alkalommal vehetett részt a Pro Bowlon. Utóbbi egyébként rekord is a special team-játékosok között, így nem csoda, hogy a 2010-es években nem lehetett kérdés, hogy a liga legjobb special teamerét Matthew Slaternek hívják.

Édesapjával ellentétben Matthew-nak kijutott a csapatsikerekből is, hiszen öt Super Bowlon vett részt, ezek közül pedig háromszor győztesként hagyta el a pályát. A 28–3-as fordításról elhíresült 51. Super Bowlon, amelyet 2017. február 5-én rendeztek meg a 2016-os szezon lezárásaként, ráadásul kvázi kulcsszereplővé vált, igaz, nem a játékával. Csapatkapitányként ő volt ott a hosszabbítás előtti pénzfeldobásnál, és a fejet választotta – ahogy egyébként egész karrierje alatt tette, csakúgy, mint az édesapja –, ezzel pedig megadta a lehetőséget a Tom Brady vezette támadósornak, hogy egy touchdownnal lezárja a meccset. Két évvel később pedig a Kansas City Chiefs elleni főcsoportdöntőn bizonyult sikeresnek a Jackie Slatertől átvett szokás.

Slater a fontos, hosszabbításba torkolló meccseken kulcsfigurának bizonyult ugyan, de nagy hiba volna a csapatkapitányként betöltött szerepét mindössze ezekkel letudni. A 2010-es évek legsikeresebb csapatának tudott megkérdőjelezhetetlen vezérévé válni olyan játékosok mellett, mint Tom Brady, Logan Mankins, Dont’a Hightower, Devin McCourty, vagy az azóta vezetőedzővé váló Jerod Mayo. Az, hogy a meccsek utáni öltözői beszédeket Slater mondja, több, mint tíz éven át olyan biztos volt, mint az, hogy a nap keleten kel fel.

Ráadásul a New Englanden kívül is elképesztő tisztelet övezi őt a játéka, a személyisége és a pályán kívüli tevékenységei miatt. Ezt jelzi az is, hogy 2017-ben Bart Starr-díjjal, 2021-ben pedig Art Rooney-díjjal jutalmazták. Előbbit azok a játékosok kapják, akik példaképek a magánéletükben, a pályán és a helyi közösségekben, míg utóbbit minden évben a társak által legsportszerűbbnek választott NFL-játékos viheti haza. Ezt a tiszteletet nemcsak a díjai mutatják, hanem a riválisok elismerései is.

Karrierje utolsó meccse után a Jets puntere, Thomas Morstead elérzékenyülve búcsúzott tőle, a Pro Bowlra is beválasztott special team-játékos, Justin Hardee pedig azt mondta, Slater megváltoztatta az életét.

Irány a Hírességek Csarnoka?

Ha Slater eredménysorát, egyéni díjait és a Patriotsnál betöltött szerepét vizsgáljuk, nem lehet kérdés, hogy méltó-e az aranyzakóra és a mellszoborra. Hasonlóan gondolja Bill Belichick is, aki Slatert az utolsó szezonjában a tökéletes játékosként jellemezte és elmondta, hogy megtisztelőnek érzi, hogy karrierje alatt edzhette minden idők legjobb támadóját, legjobb védőjét és legjobb special teamerét. Név szerint Tom Bradyt, Lawrence Taylort és Matthew Slatert. Őt persze könnyen lehet elfogultsággal vádolni, hiszen mégis csak 16 éven át volt az edzője, a New York Jets 40 éves irányítójának, Aaron Rodgersnek azonban nem sok oka van elfogultnak lenni, ám ő is úgy gondolja, hogy Slaternek helye van a Hírességek Csarnokában.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a speciális egységben játszókat soha nem fogják úgy elismerni, mint a támadókat vagy a védőket. Elég csak arra gondolni, hogy Devin Hester Hírességek Csarnokába választása milyen vitákat váltott ki, pedig ő egy, a Slaterénél látványosabb poszton, visszahordóként lett Hall of Fame-tag.

Annyi biztos, hogy Slater néhány éven belül bekerül a Patriots halhatatlanjai közé, az NFL Hall of Fame-re azonban még valószínűleg várnia kell. De egyszer el kell jönnie ennek a pillanatnak is, hiszen a Hírességek Csarnoka azoknak van fenntartva, akik maradandót alkottak a posztjukon, Matthew Slater pedig ilyen játékos.

Kiemelt fotó: Getty Images