Újoncok és visszatérők – nyolc új Pro Tour-kártya tulajdonos
A Masters és a Premier League első hete után megkezdődnek a ranglistát meghatározó versenyek is a profiknál. Ezért ideje szemügyre venni a 2022–2023-as időszakra kártyát szerző dartsosok közül néhányat. A következőkben nyolc játékos bemutatása következik, akik sikerrel jártak az idei Q-Schoolon.
Vladimir Andersen
Andersen kénytelen kihagyni az első hétvégét pozitív koronavírus tesztje miatt, de ennél jóval hosszabb szüneteket is sikeresen kezelt a pályafutása során. A dánt az országa valaha volt legnagyobb tehetségeként kezelték és erre kezdetben rá is szolgált. 2007-ben 18 évesen debütált a WDF World Cupon, majd elkezdte uralni a hazai versenyeket és az első World Cup of Dartson is részt vett. Pályafutása csúcsaként kvalifikálta magát a 2016-os BDO-világbajnokságra, azonban ezen a tornán nem vehetett részt, miután a Dán Darts Szövetség hathónapos eltiltással sújtotta a helyi versenyeken nyújtott magatartása okán. 2016-ban visszaesőként egyéves eltiltással büntették ugyanezzel az indokkal, majd 2019-ben újra fegyelmi problémákra hivatkozva kénytelenek voltak bevonni a versenyengedélyét, ezúttal már két évre.
Ez 2020. december 20-án járt le, így részt vehetett a Q-Schoolon, ahová óriási önbizalommal érkezett és úgy nyilatkozott, hogy nem ígéri a Tour-kártya megszerzését, de ha egy dán sikerrel jár az ő lesz, mert még mindig ő a legjobb. Visszatérő mérkőzésén 102,95-os átlaggal zárt, ami új országos rekord. Végül az utolsó két nap során azonnal kiesett, így rezgett a léc, de végül megugrotta. A potenciálja alapján lehet a következő Krzysztof Ratajski vagy José de Sousa, de a magatartása alapján egy Corey Cadbyhez hasonló villámkarrier is kinézhet számára.

Mario Vandenbogaerde
A belga a BDO összeomlásának és a COVID-helyzetnek az egyik legnagyobb vesztese. „Super Mario” közel 30 éve űzi ezt a sportot, első sikereit a 2000-es évek első felében aratta, amikor hazája válogatottját erősítve olyan klasszisokkal volt lehetősége megmérkőzni, mint Ronnie Baxter és Raymond van Barneveld. 2005-ben belga bajnok lett, de ezután a versenyszerű dartsot jegelte egészen 2018-ig.
Szinte a semmiből elkezdett villámtempóban felkapaszkodni a WDF és BDO rangsoraiban. Megnyerte a German Opent, a Luxembourg Masterst, a World Darts Trophyn nyolcaddöntős, a World Mastersen elődöntős volt. Az utolsó BDO-világbajnokságra 11. kiemeltként érkezett, ahol szintén az elődöntőig jutott. 2020 óta próbál bekerülni a PDC vérkeringésébe, de eddig leküzdhetetlen falakba ütközött. Az idei Q-Schoolon az egyik legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtva végre elérte a célját.

Jules van Dongen
Van Dongen 11 éve hagyta hátra Hollandiát az amerikai álomért, és egy rövid hazatérés kivételével azóta is Missouri állam lakosa. A holland bármilyen meglepő csak az Egyesült Államokban szeretett bele a sportágba. A turizmus és vendéglátásban dolgozó dartsosnak a karrierje a koronavírus által került előtérbe.
A felszabaduló idejét a gyakorlásra fordította, és már 2020-ban is tornagyőzelmeket ért a beletett munka. A tavalyi év hozta meg az igazi áttörést számára, amikor a WDF-ranglistán egészen a 11. helyig lépett előre, ezzel kvalifikálva magát a Lakeside-ra, illetve a PDC alá tartozó CDC (Championship Darts Corporation) keretein belül is figyelemre méltó eredményeket ért el. Van Dongennek sürgősen egy pályafutását befolyásoló döntést kell meghoznia. Damon Hetához hasonlóan átteszi a székhelyét Európába és teljes jogú profivá válik vagy vállalja az ingázást, mint Jeff Smith, ami a jelenlegi helyzetben nem csak financiális okokból, hanem egészségügyileg is kockázatos.

Radek Szaganski
A Lengyelországban született Írországban élő dartsos sokáig a befogadó országát képviselte. 2011-ben ír színekben jutott 24 közé a World Mastersen és nyerte meg a Poznan Opent. 2014-ben és 2016-ban az „összír” világbajnoki részvételről döntő tornán egyetlen mérkőzésre volt a győzelemtől, de előbb Daryl Gurney, majd Mick McGowan állta útját, utóbbi alkalommal a döntő legben a bullra volt egy nyila a meccsért. Ezt követően döntött úgy, hogy szülőhazája színeiben indul, hátha így közelebb kerül az álmaihoz, de a kelet-közép-európai selejtező során még annyi sikerélményben sem volt része, mint a Tom Kirby Memorialok alkalmával. A sikertelen Challenge Tour-évek és Q-Schoolok után idén a legjobbkor tudta a legjobbját hozni, így Krzysztof Kciukkal óriási csatát fognak vívni a World Cup of Darts-szereplésért.

Richie Burnett
A darts, mint egy kortalan sport van elkönyvelve, de ettől függetlenül rendkívül ritka, hogy valaki négy évtizeden át versenyképes maradjon. Burnett esetében pedig erről van szó, 1995 BDO-világbajnoka elnyűhetetlen. A 2000-es évek második felében a dartitis és anyagi problémák nehezítették a pályafutását, majd karrierje stabilizálása után 2014 novemberében a Grand Slam-selejtezőn pozitív doppingtesztet produkált. A szervezetében kokaint találtak és másfél évre eltiltották, ami a Tour-kártyája elvesztéséhez vezetett.
2017-ben sikerrel járt a Q-Schoolon, de 2019-re nem tudta beverekednie magát a legjobb 64 közé és egészen 2022-ig csak beugróként szerepelhetett a profik között. Burnett már nincs olyan szinten, hogy minden versenyen felvegye a harcot a legjobbakkal, de a jobb napjain ma is bármikor képes 100-as vagy akár 110-es átlaggal előrukkolni.

Ross Montgomery
Mr. BDO/WDF, avagy az egyik leghűségesebb amatőr. A járvány beköszöntével a PDC-n kívüli dartsélet nullára redukálódott, emiatt a profi szervezetet régen távolról elkerülő személyek kezdtek megjelenni a nevezési listákon. Montgomery egészen a lemondott WDF-világbajnokságig nem volt hajlandó nyitni az új felé.
Végül mindenkit meglepve január 7-én az indulás mellett döntött. Az 59 éves játékos két rosszul sikerült nap után közel állt hozzá, hogy az utolsó fordulóra pont nélkül érkezzen, de Ted Evetts kihagyott mérkőzésnyilait megbüntette, ezután pedig végigverte a mezőnyt. A pályafutása végéhez közeledve óriási lendülettel vág bele a PDC versenyeibe. A skót bejelentette, hogy Vandenbogaerdéhez hasonlóan ő is inkább kihagyja a WDF-világbajnokságot, hogy minden lehetséges PDC-tornán ott lehessen.

Scott Waites
Waites játékerejét nézve elképesztő, hogy nem tudta beverekedni magát a legjobb 64-be két éve alatt. A Pro Touron beleszürkült a darálóba, míg színpadi szerepései során hiába játszott jól többször is, nem tudta lezárni a mérkőzésit. Erről Nathan Aspinall tudná a legtöbbet mesélni, akit kiüthetett volna a Players Chamiponship Finals és a világbajnokság alkalmával is, de a kihagyott meccsnyilak nem csak a továbbjutásba kerültek, hanem a Tour-kártyájába is. „Scotty 2 Hotty” a pofonból gyorsan felébredt és probléma nélkül szerezte vissza a kártyát. Céljának azt tűzte ki, hogy 2023-at már a legjobb 64-ben kezdje. Képességei révén ez egy teljesíthető kihívás és benne van egy Jeffrey de Zwaanhoz vagy Dirk van Duijvenbodéhoz hasonló visszatérő szezon.

Nathan Rafferty
Az északír először 2018-ban alig 18 évesen hallatott magáról, amikor a hírhedt, fagyos UK-Openen a címvédő Peter Wrightot búcsúztatta. 2020-ban a Q-Schoolon pocsékul játszott, de a Challenge Tour szereplései során tanúsított teljesítményének köszönhetően rendszeres szereplője lett a Players Championship-versenyeknek. 2021-ben komoly eséllyel pályázott a Tour-kártyára, de édesapja váratlan halála miatt a második szakasz előtti napon kénytelen volt visszalépni a küzdelmektől. Rafferty ezt követően végigharcolta az évet és a UK Development Touron második helyezést ért el. Az előtte végző Bradley Brooks rendelkezett Tour-kártyával, így reménykedve figyelte riválisa produkcióját, aki többször is egy sikerre került a top 64-től, de rendre elbukott. Utolsó alkalommal pont Rafferty jó barátja William Borland állta útját. Úgy tűnt ismét kártya nélkül marad, de az utolsó napra megrázta magát és egészen a döntőig jutott, ahol már nyomás nélkül szenvedett vereséget honfitársától, Josh Rocktól.
