Újra győzött az FTC és a Kisvárda, otthon sem hibátlan már a Fehérvár

Korábbi vidéki bajnokcsapatok csaptak össze a pénteki nyitómérkőzésen, ahol a küszködő, de odahaza azért stabilan nyerni tudó MOL Fehérvár a Zalaegerszeget fogadta. Michael Boris csapata speciális helyzetben van, hiszen hétfőn este az Újpest ellen pótol bajnokit, így kétmeccses blokkban kellett gondolkodni, és eleinte úgy tűnt, hogy a játékosai is spórolni kívánnak a meglévő energiatartalékokkal, mert semmilyen tűz vagy dinamika nem volt a fehérvári játékosokban.

A ZTE bátran, az általában egymást váltó Eduvie Ikobát és Christy Manzingát is egyszerre kezdette ezúttal, de ennek nem is feltétlenül a mezőnyjátékban, hanem inkább a rögzített szituációk után volt jelentősége. Például Gergényi Bence nagy bedobását követően Ikoba szerezhetett volna gólt az első félidő felénél, de öt méterről a kaput sem tudta eltalálni. Válaszul Kenan Kodro is ziccert rontott, azonban ha nehezen is, végre felpörgött az összecsapás. Dárdai Palkó a szezon gólját szerezhette volna, ha három védő között be tudja ollózni a saját magának felemelt labdát a 40. percben, ám Demjén Patrik bravúrral kitolta próbálkozását a léc alól, aztán a félidő lefújása előtt már ő is tehetetlen volt, amikor Kodro a második nagy helyzetét már gólra váltotta. Egyáltalán nem lehengerlő futballal, de vezetett a Vidi a szünetben.

Ricardo Moniz, a vendégek holland edzője a szünetben hármat is cserélt, érkezett a villámgyors szélső, Meshack Ubochioma is, aki zavart is tudott kelteni a hazai védekezésben, és a viszonylag eseménytelen második játékrész legnagyobb helyzeteinél főszereplő volt. Előbb az ő átlövését kellett védenie Kovács Dánielnek, a Fehérvár kapusának a hajrához érve, majd ismét a nigériai szélső rúgott az égbe néhány méterről egy jobb oldalról érkező beadást. A végig takaréklángon égő piros-kékek ezzel együtt megduplázhatták volna előnyüket, ha a csereként beállt Budu Zivzivadze kaput talál nagy helyzetben, ám nem tette, és ez a végén megbosszulta magát.

A 94. percben szabadrúgást kapott a hazai térfél közepéről a Zalaegerszeg, amely mindent egy lapra feltéve, még a kapusát is előre rendelte, Gergényi felívelése pedig tényleg épp Demjént találta meg, akinek a fejesét még védte fehérvári kollégája, de a kipattanóra érkező Ikobával szemben már tehetetlen volt, az amerikai támadó pedig idénybeli hatodik gólját szerezve döntetlenre mentette a találkozót. A drámai hatás és a szabályok adta lehetőségek miatt közel négy percig vizsgálódott még a VAR-kocsiban ülő játékvezetői küldöttség, de miután mindent szabályosnak ítéltek meg, jóváhagyták a drámai egyenlítést.

A MOL Fehérvár hiába vezetett, nem játszott jól és immár hazai pályán sem hibátlan, míg Moniz együttese a második félidei játéka miatt legalább egy pontra rászolgált, de összességében mindkét csapatot láttuk már és remélhetőleg látni is fogjuk még ennél sokkal jobban is játszani.

Demjén Patrik (sárgában) az ellenfél kapuja előtt is feltalálta magát, jutalma egy kései egyenlítés volt (Forrás: ZTE FC Facebook)

Lila-fehér együttesek csaptak össze péntek este, ahol az Újpest vendége ezúttal a szárnyaló Kecskemét volt. Milos Kruscsics csapata a csapnivaló szezonkezdet és a Ferencváros elleni mélyütést követően két győzelmet tudott aratni egymás után, így a korábbiaknál jobb hangulatban várhatta a mérkőzést, de mit mondjunk akkor Szabó István együtteséről, amely újoncként bemutatott pazar szereplésével korábban ritkán tapasztalt futball-lázat csempészett vissza az alföldi városba?

A lassú, langyos kezdés után úgy tűnt az Újpest magához ragadja a kezdeményezést, bár a vendégek egy meg nem adott gólig eljutottak, nagy helyzetet inkább a házigazda alakított ki. Különösen a hetek óta elemében lévő Csoboth Kevin játszott ezúttal is nagy kedvvel, nem csoda, hogy az első két nagy hazai helyzet az ő oldalán futott végig, de sem Nemanja Antonov, sem Fernand Gouré nem tudott élni a korábbi Benfica-játékos által teremtett gólhelyzettel. A Kecskemét a szokott biztos védekezéséből próbált ellentámadásokat vezetni, az első félidőben kevés sikerrel, bár igaz, egy meg nem adott gólig azért eljutott.

A fordulás után tíz perc telt el, amikor a vendégek a semmiből vezetést szereztek: Tóth Barna a KTE közel kétméteres centere két védővel a nyakán lövőhelyzetig verekedte magát, majd éles szögből kilőtte az újpesti kapu hosszú felső sarkát. A 27 éves futballista 40 másodosztályú gól után először volt eredményes az élvonalban, ráadásul a belépő találata meglehetősen látványosra is sikerült. A kapott gól után többet birtokolta a labdát a fővárosi együttes, de Csoboth lendületes elfutásain kívül nem volt semmilyen veszély a támadásaiban, az egyenlítéshez is ő járt a legközelebb, de 12 méterről a gyengébbik lábával nem talált kaput.

Tíz perccel a rendes játékidő letelte előtt nőtt a különbség, amikor a csereként beállt Katona Bálint egy mindkét kapufát érintő lövéssel bevette a Djordje Nikolics kapuját, de ahelyett, hogy eldőlt volna a mérkőzés, a valódi izgalmak csak ezután kezdődtek. A 90. perc legvégén az addig hibátlanul teljesítő Varga Bence, az újonccsapat kapusa hozott össze fölöslegesen egy tizenegyest az Újpestnek, az olasz Giuseppe Borello próbálkozását azonban rendhagyó módon fejjel védte. A kemény lövés természetesen hosszas ápoláshoz, valamint fejsérüléshez vezetett, így a kapust le kellett cserélni, majd a hétpercesnek kihirdetett hosszabbításban egy mezőnyben történt összefejelés után Mihajlo Meszhit is elveszítette a Kecskemét.

A mérkőzésre kirendelt egészségügyi személyzet ekkoriban kis túlzással többet futott, mint néhány hazai futballista a teljes mérkőzésen, de szerencsére minden sérült labdarúgó állapotát sikerült magas színvonalon ellátni. Az emberhátrányba kerülő vendégek teljesen beszorultak a végtelennek tűnő összecsapás hajrájára, de a nyomasztó újpesti fölény csak a 104. percben (!) érett góllá, amikor is a mali Abdoulaye Diaby volt eredményes egy hatméteres fejessel.

A szépítés után Andó-Szabó Sándor azonnal lefújta a mérkőzést, így a Kecskemét a Ferencváros után az Újpestet is legyőzte és átmenetileg átvette a vezetést a tabellán. A vendégek két sérültje végül kórházi ellátást követően még a mérkőzés estéjén hazatért, így nagy valószínűséggel a következő mérkőzéseken már számolhat velük a szakmai stáb. Az Újpest két győzelem után ismét kikapott, de hétfőn javíthat a Fehérvár ellen, korábbról elhalasztott mérkőzés bepótlásakor.

Az izgalmas végjáték ellenére sportszerűen zárult a mérkőzés: Csongvai Áron (Újpest) első útja a lefújás után a sérült kecskeméti kapushoz vezetett (Forrás: m4sport.hu)

Futballtörténeti jelentőségű összecsapást rendeztek Kisvárdán szombat délután, ahová a Vasas látogatott, először a legmagasabb osztályban. A hazaiak elszoktak már attól, hogy három vereség után a sebeiket nyalogassák, ám ezúttal ez volt a helyzet, a siker érdekében nem csak a kezdőcsapatban, de a szakmai stábban is változtattak és visszatért a szinte már legendás sportigazgató, Révész Attila a kispadra, aki nem fogadta el az edzői stáb egy héttel ezelőtt felajánlott lemondását. A Vasasnál már a második edző próbálkozhat a szekér beindításával, Kuttor Attilát Kondás Elemér váltotta néhány hete az angyalföldi kispadon, de sem a játékban, sem az eredményben nem történt számottevő előrelépés és azt még a legvérmesebb szurkolók is tudták, hogy a Várkerti Stadionban sem a piros-kékek lesznek a mérkőzés esélyesei.

A várakozásnak megfelelően a Kisvárda dominálta az összecsapás elejét, a labdát többnyire az ellenfél térfelén tartva kereste a réseket a fővárosiak védelmén. Az végül meglehetősen komikus módon lett meg, az első negyedórán túl egy oldalszabadrúgást követően sikerült úgy fejbe rúgni a korábbi válogatott védőt, Baráth Botondot, hogy a labda róla pattanjon be a Vasas kapujába, viszonylag korán előnyhöz juttatva ezzel a hazaiakat. Percekkel később kiderült, hogy nem csak futballszakmai, de mentális problémák is sújtják a patinás budapesti csapatot, mással legalábbis nem lehet magyarázni Szivacski Donát ámokfutását, mely során teli talppal próbálta meg szétrúgni a lengyel Rafal Makowski térdhajlatát. Az eset súlyosságát jól mutatja, hogy a fiatal játékvezető, Bogár Gergő saját hatáskörben is egyből a piros lapot mutatta fel, meg sem várva a VAR esetleges közbenjárását, mi több, a futballistát a meccs után saját edzője is elítélte borzasztó cselekedete miatt.

A gólhátrányt tehát emberhátrány követte, alapvetően meghatározva az addig is elég egyoldalú mérkőzést, mindezt pedig csak tetézte, hogy hamarosan Baráth egy újabb pocsék megmozdulást mutatva gyakorlatilag gólpasszt adott egy rossz felszabadítással. Egy újabb jobbról érkező labdát szeretett volna kivágni a korábbi Honvéd-játékos, ám középre és gyengén sikerült a tisztázási kísérlet, a nem sokkal korábban piros lapot „kiharcoló” Makowski pedig 17 méterről kilőtte Jova Levente kapujának jobb alsó sarkát. Jovát a szünetben le kellett cserélni, érkezett a helyére az előző szezonban még várdai Dombó Dávid és bizony többször is közbe kellett avatkoznia a második félidőben, hogy valamennyire meccsben tartsa új csapatát a régi ellen.

A hazai együttes kontroll alatt tartotta az összecsapást a fordulás után is, jól menedzselve minden téren kiütköző fölényét egyáltalán nem látszott, hogy bármi gond lenne velük, pedig három vereség után ez nem annyira magától értetődő. A bajnokságot jól kezdő, de mostanában kissé halványabban teljesítő Driton Camaj nagyon szeretett volna gólt rúgni korábbi csapattársának, de Dombó stabilan védte a montenegrói szélső (és társai) minden próbálkozását és 45 percnyi játékkal is csapata aznapi legjobbja lett.

A Vasas úgy szenvedte el újabb vereségét, hogy ezúttal maximum csak az első negyedórában volt reális esélye a pontszerzése, de igazából a kapott gól és a piros lap előtt is a Kisvárda akarata érvényesült, amely különösebb megerőltetés nélkül is – ugyanakkor érezhető, elsősorban a mentalitásra vonatkozó változások után – tudott nyerni.

Egy meghatározó pillanat: Szivacski Donát piros lapja már az első félidőben kilátástalanná tette a Vasas helyzetét (Forrás: Kisvárda FC Facebook)

Fennállása 3000. élvonalbeli mérkőzésére készült a Budapest Honvéd, amely a sereghajtó Mezőkövesd ellen szerette volna emlékezetessé tenni ezt a kivételes jubileumot. Kispesten annál is inkább volt ok a derűlátásra, mert egy héttel korábban a Debrecen elleni második félidő talán a legjobb volt amióta Tam Courts vezeti az együttest, igaz a Nagyerdei Stadionban szerzett három gól is csak egy tisztes vereséghez volt elég akkor.

Az ismét Kuttor Attila által irányított Mezőkövesd azonban kifejezetten tiszteletlen vendég benyomását keltette, hiszen Sztefan Drazsics már másfél perc után bevette Szappanos Péter kapuját, igaz, ehhez nagyvonalú ajándékot kapott őrzőjétől, Lazar Csirkovicstól. A hazaiak becsületére legyen mondva, nem törtek össze a pocsék kezdést követően és a játék irányítását átvéve a félidő derekára előbb egyenlíteni, majd fordítani is sikerült, Jairo Samperio és Richlord Ennin góljaiban ráadásul nem csak a Honvéd-szurkolók öröme volt közös, hanem a gólpasszt adó Bocskay Bertalan személye is. A fiatal középpályás a Magyar Futball Akadémia növendéke, ám míg ezúttal egyedüliként képviselte műhelyét a kispesti kezdőcsapatban, a túloldalon két korábbi öregdiák is pályára lépett Bobál Dávid és Nagy Gergő személyében. A fordítás ellenére nem lehet állítani, hogy ellenállhatatlan teljesítményt nyújtott volna a piros-fekete együttes, de kétségtelen tény, hogy jobban nézett ki, mint az idény első mérkőzésein és csak annak köszönhetően nem ment előnnyel a szünetre, hogy Csirkovics második kapitális hibájából is gólt kapott, megint Drazsics büntetett.

A második félidő sajnos az addiginál is alacsonyabb színvonalat és még kevesebb látnivalót hozott, a Honvéd erőlködött, de alig észlelhető mezőnyfölényen kívül sokra nem futotta az erejéből. A Mezőkövesd nem kényszerült körömszakadtáig tartó védekezésre, épp csak annyit dolgozott, amennyit kellett, a hajrához érve ráadásul közelebb állt a győztes gól megszerzéséhez is, ám Szappanos hozta a szokásos bravúrokat és hozzájárult a döntetlen megtartásához. Kollégájának, az olasz Riccardo Piscitellinek is volt egy látványos védése a csereként beállt Nenad Lukics ívelt fejese után, de összességében a 2-2-es döntetlen megfelelt a játék képének, ugyanis ennél többet egyik csapat sem érdemelt volna a szombati produkciója után.

A Honvéd március óta nem tud hazai körülmények között mérkőzést nyerni, és a szurkolók Nagy Gergőt hatalmas ünneplésben részesítették a mérkőzést követően, mintegy elbúcsúztatva is őt a kispesti színektől, míg a Mezőkövesd idegenbeli pontszerzéssel vághat neki a következő négy egymást követő hazai bajnokit magába foglaló sorozatának, amely túlzás nélkül a teljes idényét meghatározhatja.

Sztefan Drazsics őrzése nem sikerült túl jól, a szerb támadó két góllal járult hozzá a Mezőkövesd idegenbeli pontszerzéséhez (Forrás: Mezőkövesd Zsóry FC Facebook)

Pakson vizitált a Puskás Akadémia, amely nem teljesít rosszul ebben a szezonban, de a döntetlenjei miatt egyelőre a középmezőny megbecsült tagja és nem több annál. Ugyanez a Paksról is elmondható, bár ott ez inkább öröm, mint csalódás, mindenesetre a két csapat vasárnap délutáni összecsapásától egy jó meccset lehetett várni.

A hetedik percben máris vezetést szereztek a vendégek, miután Marius Corbu második szándékból értékesíteni tudott egy kapusra vezetett ziccert, ám megdőlt a szokásos futballfrázis, mely szerint egy korai gól jót tesz a mérkőzésnek. A folytatásban ugyanis valamiért a futball helyett valamiféle sajátos küzdősport vette kezdetét, nagyon sok kezdetben apró, majd egyre nagyobb szabálytalanság történt a mezőnyben, emiatt sem folyamatos játék nem tudott kialakulni, sem pedig nagyobb helyzetek, különösen a Kádár Tamás–Sahab Zahedi páros volt elfoglalva egymás életének megkeserítésével, pedig ők még valamennyire futballozni is tudnak. A semmiből egyenlített a Paks, a 36. percben egy jobb oldalról érkező felívelést Varga Barnabás fejelt látványos mozdulattal a Puskás Akadémia kapujának hosszú felső sarkába, megszerezve ezzel hetedik idei bajnoki találatát, nem csoda, hogy saját edzője is ajánlgatja Marco Rossi figyelmébe, mint Szalai Ádám potenciális örököse.

A szünet után a csihi-puhi abbamaradt, de ezzel egyidőben a futball sem érkezett meg, nem mondhatnánk, hogy felejthetetlen élményt kapott a mintegy 1500 kilátogató szurkoló. Örömük meg még annyi sem lehetett a folytatásban, mert a játékrész derekán Artem Favorov fejelt lesgyanús helyzetben a hazai kapuba, de a VAR alapos centizgetés után – jogosan – érvényesnek találta a vendéggólt. Hátrányban egy kicsit többet kockáztatott Waltner Róbert együttese, de a sok hiányzója nem tudott minőségi cseréket bevetni ezúttal, a PAFC pedig egy látványos találattal le is zárta az összecsapást. A 81. percben egy gyors ellenakció végén Alexandru Baluta gondolta úgy, hogy életre kelti a benne szunnyadó Ricardo Quaresmát és a lábfeje külső élével látványos gólt ragasztott Nagy Gergely kapujának jobb oldalába.

A hajrában a mérkőzés eredménye már nem változott, a Paks sokadszor tűnt körülményesebbnek, megadóbbnak ellenfelénél ebben az idényben és amikor ezt az arcát mutatta, minden mérkőzését elveszítette, a Puskás Akadémia pedig ismét igazolta, hogy ha a gólszerzés megy, akkor egy nagyon erős csapata van. A győzelmen kívül annak is örülhettek a felcsúti együttesnél, hogy belső-oldalszalag szakadása után visszatért a csapatba Nagy Zsolt, akinek az állapotát minden bizonnyal Marco Rossi is nagy figyelemmel követi a novemberi válogatott mérkőzések előtt.

Alexandru Baluta (középen) külsős nyesése döntötte el végképp a három pont sorsát Pakson (Forrás: pfla.hu)

Volt idő, hogy a mostaninál sokkal nagyobb rangja volt egy Ferencváros–Debrecen mérkőzésnek, de vasárnap délutáni, esti szórakozásnak azért manapság sem utolsó. A hazaiak egy váratlan és egy súlyos vereség után (Kecskemét 0-2, Crvena Zvezda 1-4) próbálták visszaállítani a kissé megtépázott hírnevüket, míg a vendégek új edzőjük sikeres debütálása után a megszokottnál jobb hangulatban várták a Groupama Arénában sorra kerülő összecsapást.

A debreceniek amúgy sem irigylésre méltó helyzetét tovább rontotta, hogy már az első percekben elveszítették a védelmük egyik oszlopát, a francia Slyvain Deslandes-ot, főleg, mert a helyére beálló brazil Charleston pedig eddigi másfél éves magyarországi tartózkodása során ritkán bizonyította, hogy képes stabilizálni a védelmet. A cserevédő szinte még be sem melegedett, amikor vezetéshez jutott a házigazda: Vécsei Bálint 12 méterről leadott lapos bal lábas lövése úgy talált utat Gróf Dávid kapujába, hogy a korábbi ferencvárosi kapust még csípte is a labda. A korai gól kiváló alapot teremtett a házigazdának, hogy a folytatásban kényelmesen, a labdát sokat birtokolva irányítsa a mérkőzést, és még meglehetősen kényelmes tempóban is közelebb járt a második gól megszerzéséhez, mint ellenfele az egyenlítéshez. Ryan Mmaee közel is járt ehhez, de nem tudott betalálni sem egy szöglet utáni kavarodás végén, sem akcióból, igaz, utóbbinál a lövése a kapufán csattant. A Debrecentől ezalatt sokszor csak kulturált támadásépítésre futotta, egy-egy magasan fenntartott presszinggel, de Dibusz Dénesnek nem volt védenivalója az első 45 percben.

A fordulás után aztán totális dominanciába csapott át az FTC egyébként is nyilvánvaló erőfölénye, és onnantól szinte nem is FTC–Debrecen, hanem FTC–Gróf Dávid mérkőzést rendeztek. A remek formának örvendő kapus társai ugyanis nem nyújtottak neki túl sok segítséget a második félidőben, sőt, egy ordító védelmi hiba után könnyen megrúgatták a Fradival a meccset eldöntő második gólt is (ennek Kristoffer Zachariassen volt a szerzője) lezárva ezzel a lényegi kérdéseket. Az utolsó félórában aztán tényleg lőgyakorlatot tartott a zöld-fehér együttes, de sem Amer Gojak, sem Adama Traoré, sem Marquinhos, sem Ryan Mmaee nem tudott túljárni Gróf eszén, így a nagyarányú győzelem helyett maradt a kétgólos siker, de az igazából egy pillanatig sem forgott veszélyben. A mérkőzés utolsó pillanataiban még összefeszült egymással némileg a két csapat, Ryan Mmaee ugyanis vagy leköpte, vagy nem Dzsudzsák Balázst, a VAR-kocsiban ülő döntnökök szerint nem, a debreceni csapatkapitány szerint, de így parázs hangulatban ért véget az összecsapás és a Ferencváros győzelemmel várhatja a csütörtöki, Crvena Zvezda elleni Európa-liga csoportkörös derbit.

Kristoffer Zachariassen góljánál már Gróf Dávid is tehetetlen volt (Forrás: ulloi129.hu)

A forduló játékosa

Több kiváló egyéni teljesítményt is láthattunk ezen a hétvégén, ezúttal a sikeres csapatok mindegyikében volt legalább két-három átlag fölöttit nyújtó futballista ezért nehéz a választás. Sztefan Drazsics a Mezőkövesd szerb támadója talán azért volt ezen a hétvégén a legjobb, mert a két gólját a sereghajtó csapatban érte el, ráadásul úgy, hogy más helyzete nem is igazán adódott a mérkőzésen. Egy ilyen hatékonyságú gólvágó pedig minden csapatban elférne, hát még abban, amelyik a kiesés ellen küzd. Ugyanakkor a két gólpasszt adó Bocskay Bertalan (Honvéd), a hajrábeli pontmentés egyik hőse Demjén Patrik (ZTE), vagy a Debrecen ellen is nagyszerű Kristoffer Zachariassen (FTC) azonban szintén emlékezetes hétvégén van túl.

A forduló gólja

Látványos gólokból ezúttal talán kevesebb jutott, mint azt megszokhattuk, de a Paks–Puskás Akadémia meccsen két ilyet is láthattunk. Varga Barnabás egy nagyon nehéz helyzetből elért fejesgóllal jelentkezett, de talán rajta is túltett a felcsútiak román irányítója Alexandru Baluta. A fentebb már méltatott külsővel nyesett lövés a magyarnál jobb bajnokságokban is ritkán kerül elő a játékosok repertoárjából, így gólt szerezni pedig edzésen is dicsőség, nemhogy mérkőzésen, éles téthelyzetben.