Újra kiderült, érdemes bízni a tehetségeinkben – Banó-Szabó Bence története
A Kecskeméti TE második helyen áll az OTP Bank Ligában. Az újonc remeklése rámutat arra, hogy ha egy klubnál tervszerűen alakítják ki a keretet és erős a játékosok közötti kohézió, akkor abból mind a csapat, mind a labdarúgók egyénileg is profitálnak. Utóbbira példa Banó-Szabó Bence, aki a nyáron tért haza Kecskemétre Kispestről, azonban egyből húzóemberré vált, miközben korábbi klubjának talán pont egy ilyen játékosra lenne szüksége arra, hogy kivívja a bennmaradást.
Az előző év nyarán a KTE-vel kapcsolatban a legtöbb hír azzal volt kapcsolatos, hogy vajon saját pályájukon vagy más stadionban – felmerült Szeged és az Új Hidegkuti Nándor stadion is – rendezik majd meg a találkozóikat. Sokkal kevésbé volt hangsúlyos az, hogy kikkel és hogyan lesznek képesek megerősíteni azt a keretet, amely előzetesen a másodosztályban sem tűnt kiemelkedőnek.
A klub vezetői ebben a kérdésben is racionálisan gondolkodtak. Tudták, hogy anyagiak terén nem vehetik fel a versenyt a többi első osztályú együttessel – de még egyes másodosztályban szereplő csapatokkal sem –, így olyan megoldást kellett találniuk, ami nem haladja meg a lehetőségeiket, ennek ellenére javítja a versenyképességüket.
Így került hozzájuk Székesfehérvárról a már másfél idényt az élvonalban kölcsönben szereplő Zeke Márió vagy klubtársa Szabó Levente, illetve a Honvédnál a keretből kiszorult Banó-Szabó Bence.
Banó-Szabó (jobbra) az egyik főszereplője a KTE remeklésének (Forrás: Nemzeti Sport)Vissza a kezdetekhez
Banó-Szabó Kecskemétre igazolásával nemcsak átvitt, hanem szó szerint családias környezetbe került, hiszen a csapat vezetőedzője édesapja, Szabó István. Kapóra is jött számára, hogy hazatérhetett, hiszen a Honvédnál ígéretesen indult pályafutása a sérülését követően megbicsaklott. Az idén nyáron 24. születésnapját ünneplő játékos már 18 évesen bemutatkozhatott az élvonalban, és összesen 64 mérkőzésen át viselhette a fővárosi egyesület mezét. Az ott eltöltött nyolc év alatt megszerette a klubot, így csalódásként élte meg, hogy a sérüléséből felépülve nem tudta visszaverekedni magát a kezdőbe.
„Szép éveket töltöttem Kispesten, órákon át beszélhetnék arról, mit jelent nekem a klub. Röviden csak annyit: a Honvédnál kaptam meg az alapot, ott vált belőlem élvonalbeli labdarúgó, ott ünnepelhettem Magyar Kupa-győzelmet. Sokaknak tartozom köszönettel, életre szóló barátságokat kötöttem, ma már csak a szépre emlékezem.”
Hazatérésekor a legfőbb kérdés az volt számára és édesapja számára, hogy képesek lesznek-e eredményesen együtt dolgozni, még annak ellenére is, hogy Szabó Istvánnak volt már ilyen tapasztalata, hiszen idősebb fiait is edzette korábban. A tréner hangot is adott az aggodalmainak:
„Amikor elhatározta, hogy hazajön, volt bennem némi félsz. Tudni kell, két klub van az életében, a KTE és a Honvéd. Afelől szemernyi kétségem sem volt, hogy mindent megtesz majd a csapatért, edzőként örültem is neki, hogy olyan játékossal erősödik a keretünk, mint ő, apaként azonban kissé tartottam ettől a helyzettől.”
A kételyeknek azonban nem volt alapjuk. A Kecskemét Szabó István vezetésével jól kapta el a rajtot, miközben Banó-Szabó is egyre fontosabb elemévé vált az együttesének.
Lassú kezdés után virágzott ki a játéka
A fiatal labdarúgó eleinte hátránnyal indult, hiszen nem volt olyan állapotban, hogy egyből a kezdőcsapat tagja lehessen. Szabó István fokozatosan építette fel és be a csapatába, amit fia gólokkal és gólpasszokkal hálált meg. Az OTP Bank Liga 25. fordulója után öt góljával és hét előkészítésével a KTE egyik legveszélyesebb támadójának számít, cseleivel pedig őrületbe kergeti a védőit, ahogyan azt a Debrecen elleni góljánál is láthatjuk.
A Kecskemét játékában ő az – Szuhodovszki Somával és Katona Bálinttal kiegészülve – aki a cselekért és a váratlanabb megoldásokért felelős, remekül kiegészítve a magas és fizikális védelmet, illetve az elöl robotoló Tóth Barnát. Utóbbi visszalépései lehetőséget teremtenek számára a védelem mögé mozgásra, melyből több gólt is elért a bajnokság során.
Az edző receptje erre a szezonra fényesen bevált, a meghozott döntések jónak bizonyultak, a pályán pedig nyert egy olyan játékost, aki édesapja szerint is gondolkodó típus, így amolyan meghosszabbított kézként mozgatja a szálakat. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy Banó-Szabó újra felépíthesse magát.
Sokszor a türelem hiányzik
Banó-Szabó nem nyújthatná ezt a remek teljesítményt, ha nem kapja meg a szükséges időt és lehetőséget a fejlődésre. Nyári érkezésekor még csak egy elkallódó, egykor tehetségesnek mondott futballistának tűnt, mostanra viszont olyan megbízhatóan, stabilan és önbizalommal telve játszik, hogy nem értjük, hogyan mondhat le bárki egy ilyen labdarúgóról.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy beérett a játéka, bár sokkal valószínűbb, hogy ha a fejlődése nem törik meg, akkor még ennél is sokkal magasabb szintre juthat.
Ebben óriási érdeme van Szabó Istvánnak, aki ezzel kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta:
"Bence esete sajnos nem egyedi... Kecskeméten igyekszünk megtalálni azokat a játékosokat, akik máshol nem futhatták be azt a karriert, amire a tehetségük alapján képesek lennének. Bence hiába tért vissza a térdszalagszakadásából, már nem kapta meg azt a lehetőséget, ami alighanem járt volna neki. És ezt nem azért mondom, mert a fiam, hanem azért, mert azt látom, hogy másokról is könnyen lemondanak, miközben – legalábbis szerintem – a kluboknak az is a feladatuk lenne, hogy egy-egy súlyosabb sérülés után előbb felépítsék, majd játszassák a futballistát. Vallom, hogy a bizalom mindenkinek jár, ráadásul mindenkinek jót tesz."
Banó-Szabó megkapta az időt, a szükséges játékperceket, és ezt most kamatostól visszafizeti a Kecskemétnek. A klub történelmi eredmény kapujában áll, amihez a középpályás karrierje legjobb játékával járul hozzá.
Kiemelt fotó: kecskemetite.hu