Unai Emery, a középcsapatok edzőfejedelme

Unai Emery játékosként nem alkotott maradandót, edzőként azonban legelső megbízatásától kezdve magára vonta a figyelmet. Miután 2004-ben 33 évesen felhagyott a futballal, szinte azonnal elkezdődött karrierje második, sokkalta fényesebb fejezete: utolsó csapata, a spanyol harmadosztályban szereplő Lorca Deportiva mestere lett, akiket egészen a Segunda División ötödik helyéig repített. A 2002-ben alapított és 2010-ben meg is szűnt klub nem volt elég perspektivikus az ambiciózus Emery számára, így 2006-ban az élvonalba vágyó Almeríához szerződött. A feljutás rögtön az első évben összejött, majd újoncként a LaLiga nyolcadik helyén zárt az andalúzokkal! A minden várakozást felülmúló szezon után le is csapott rá a Valencia 2008 nyarán.

Az edzői arcél

A szebb napokat látott klubnál négy évig dolgozott (három elnök és négy sportigazgató alatt), finoman szólva sem volt könnyű dolga. Alighanem neki is köszönhető, hogy a Valencia ezen időszak alatt még tartotta magát, noha súlyos gazdasági nehézségekkel küszködött. A baszk első évében csak hatodik lett a csapat, utána azonban három bronzéremmel demonstrálta edzői rátermettségét, pedig időközben a 2010-es vb cím után, világbajnok sztárjaikat (David Villa, David Silva) el kellett adniuk; az értük kapott eurómilliók nélkülözhetetlenek voltak a további működéshez. Az Európa-ligában 2010-ben a negyeddöntőig, 2012-ben pedig a legjobb négy közé jutott a Valencia, mindkét alkalommal a végső győztes Atlético Madrid búcsúztatta a Turia-partiakat. Bár trófeát nem nyert, amit lehetett, kihozott ebből az időszakból. Mielőtt lépnénk egyet az Emery-karrier idővonalán, betekintünk szakmai eszköztárába, és kicsit megismerjük a mester munkamorálját – és az embert magát.

Nem érheti őket meglepetés, a hozzáálláson és felkészültségen nem múlhat semmi. Mindig csak a következő napra gondol, a távlatos jövőbe tekintés kétségeket ébreszt benne. Ő maga végzi a mentális felkészítést, fontos számára a játékosok motiválása.

„Ha meglátom a játékosaimat, hogy épp leszegett fejjel mennek, odamegyek hozzájuk. Hé te, mégis mi a fenét csinálsz?! Megragadom a tarkójánál és kiegyenesítem. Látod, így kell tartanod magad. Optimista vagyok. Aktív, proaktív! Ha valaki leszegi a fejét, odavágok!. Büszke játékosokat akarok, nem áldozatokat” – mondta erről. „Mindig azt kérem a játékosaimtól, hogy hallgassanak a szívükre és szeressék a focit. Nemcsak a taktika révén nyerhetsz a fociban. Szükség van az egységre az ész és a szív között. Először az érzelmek jönnek, aztán a taktika és a tudás” – tette hozzá.

A játékrendszer és filozófia nála különválaszthatatlan. Játékfilozófiájáról ekképpen vallott: „A fejemben minden világos. A filozófiámat nem nehéz megérteni: azért védekezek, hogy támadjak. A játékrendszer csak a gyakorlati kivetülése annak, amit gondolsz. De aztán 20 játékossal több száz kombinációt tudok létrehozni. Miért fosztanám meg magam ettől? Egy jó szisztéma azt jelenti, hogy olyan rendszered van, ami több lehetőséget nyújt egy meccs alatt. A szisztéma az, amivel életre kelted a játékhoz való hozzáállásodat."

"Én támadni akarok, de előfordul, hogy néha egy duplaszűrőt rakok a középpályára, hogy biztosítsam a hátvédjeimet. Lehetetlen minden tojást ugyanabba a kosárba rakni. A rendszereim 70 százalékban abból adódnak, hogy mik a játékosok adottságai. A maradék 30 százalékban alkalmazkodom az ellenfél karakterisztikájához.”

Saját játékosairól és az ellenfelekről is folyamatosan bővülő adatbázist vezet. Hírhedt videóelemzései kapcsán így fogalmazott: „Főként koncepciókat, mozgásokat és kollektív sémákat próbálok bemutatni. A mérkőzéseken rengeteg dolog mellett megyek el, miközben mégis aktívan figyelek. A videóval visszatérhetsz arra, amit nem vettél észre. Ha például rúgunk egy gólt, akkor látom a felépítést, a gólpasszt, a gólt. Oké, de ez a mozgás, amit ezerszer megismételtünk az edzésen, most miért működött és múlt héten miért nem jött össze? Ilyen esetben azok helyezkedését figyelem, akik nem vettek részt az akcióban, de akik így, közvetett módon, befolyásolták a kimenetelét. Az apró részleteket figyelem.” 

Motivált játékosai rajongják az elhivatottságát és szakmai alázatát, a link alkatúak persze szenvednek tőle, igaz nekik hosszú távon esélyük sincs a csapatba kerülésre, ha nem állnak át a dolgosok táborába (lásd Mesut Özil esetét az Arsenalnál).

Oroszországi mélypont után sevillai aranyévek

Emery 2012 májusában Valenciából Oroszországba igazolt, a Szpartak Moszkvához, az orosz kaland azonban igencsak balul sült el: fél év, 26 mérkőzés (és pályafutása eddig leggyengébb 46,15 százalékos győzelmi mutatója) után életében először kirúgták, miután a városi rivális Dinamo Moszkva 5-1-re kiütötte csapatát.

Alig két hónap munkaszünet után újra a LaLigában találta magát, a Sevilla FC edzője lett. A kultuszteremtő sevillai évek „kezdőrúgását” nem Emery vagy valamelyik játékosa végezte el, hanem számukra szerencsésen alakuló véletlenek láncolatának köszönhető. Történt ugyanis, hogy a baszk mester első, még csonka szezonja végén csak a kilencedik helyen zártak a piros-fehérek a bajnokságban, ami nem ért nemzetközi indulást. De a hatodik Málaga CF a fairplay-szabályok megsértése miatt nem indulhatott el Európában, helyét a hetedik helyen befutó, városi rivális Real Betis vette át, a nyolcadik Rayo Vallecano pedig nem kapott UEFA-licencet, így a Sevilla örökölte meg az Európa-liga harmadik selejtezőkörében való indulási jogát.

Háromszor nyert Európa-ligát a Sevilla trénereként (Forrás: skysports.com)

A Bayern München 1974–1976 közötti BEK-uralma óta nem látott hasonlót az öreg kontinens (azóta a Real Madrid 2016 és 2018 között triplázott a BL-ben), Emery csapata pedig házon kívüli remeklésével lett új és releváns tényezője Spanyolország és Európa labdarúgásának. A szédületes európai kupasikerek mellett a bajnokságban egyszer sem jött össze még a dobogó sem, ötödik, hetedik és negyedik helyekre futotta csupán otthon, de ez a kettős terhelés és a három spanyol gigász (Real, Barcelona, Atlético) mellett így is abszolút sikerkorszak, a mindössze egyszeres bajnok és ötszörös országos kupagyőztes csapat aranykora. Természetesen időközben számos klub próbálta elcsábítani a sevillai sikerkovács Emeryt, de ő egészen 2016 nyaráig hűséges maradt – akkor viszont a Paris Saint Germain ajánlatára már nem tudott nemet mondani.

Topklubok kényelmetlen kispadjain

Miután 2011-ben a PSG-t felvásárolta a katari Nasser al-Khelaifi, a párizsiak dominálták a Ligue 1-t, négy éve folyamatosan bajnokok voltak, Emery színre lépésétől elsősorban a Bajnokok Ligája megnyerését remélték, ehhez képest a bajnoki cím sem jött össze. A BL 2016–2017-es szezonjának nyolcaddöntőjében az FC Barcelona volt az ellenfél, a párizsi odavágón 4-0-s hazai győzelem született, a jóféle francia champagne-ok bizonyára már akkor szép számmal durrantak, Katalóniában azonban örömmámor és pezsgő helyett feketelevest kaptak a nyakukba. Minden idők egyik legdrámaibb fordítását hozta ugyanis a végjáték, a Barca a 88. percben még csak 3-1-re vezetett, sima francia továbbjutás körvonalazódott, amikor Neymar három perc alatt duplázott, de az idegenben szerzett gól még mindig a vendégeknek kedvezett, a 95. percben azonban Sergi Roberto is betalált, és így a Barcelona jutott tovább 6-5-ös összesítéssel. A bajnokságban az AS Monaco nyolc pontot vert a párizsi kirakatcsapatra, Emery a francia és a nemzetközi szaksajtó kereszttűzében perzselődött, de a kirúgást megúszta.

2017 nyarán mélyen a zsebükbe nyúltak a katariak (nem mintha korábban óvatoskodtak volna), 222 millió eurós rekordösszegért átigazolták Neymart, Daniel Alves ellenben ingyen jött a Juventustól, míg bizonyos Kylian Mbappé kölcsönbe érkezett a rivális AS Monacótól… A csapat otthon tarolt, 2018-ban megnyerte a bajnokságot, s címvédőként a Francia Kupát és a ligakupát is, a BL álom viszont megint a 16 között ért véget keserű ébredéssel, a későbbi győztes Real Madrid 5-2-vel ejtette ki Emery csapatát. A baszk tréner ezt már nem úszhatta meg, hiába a két év alatt megnyert hét hazai trófea, leszegett fejjel kényszerült elhagyni Párizst.

Következő állomáshelye London és az Arsenal volt, ahol nem kisebb kihívás várta, mint Arsene Wenger utódlása, egyszersmind a 20 év után először 2017-ben, majd 2018-ban is első négyen kívül végzett csapat felrázása. Valószínűleg senki sem ült volna szívesen Wenger után az Emirates Stadium padjára, Emery viszont alig várta, hogy megcsappant reputációját a helyére emelje.

Egy elég hektikus bajnoki szezon végén egyetlen ponttal, de megint lemaradt a BL-ről az Arsenal, zsinórban harmadszor, ellenben az Európa-ligában döntőbe jutott, csakhogy ott is egy angol csapat, a Chelsea volt az ellenfél, és sima 3-0-val intézte el a londoni riválist. Ez volt Emery első elveszített döntője, az állását azonban megtarthatta. Még egy ideig. 2019 novemberében ugyanis menesztették, miután 13 forduló után csak a nyolcadik helyen állt a csapat, amikor az Európa-liga csoportkörében hazai pályán 2-1-re kikaptak az Eintracht Frankfurttól.

Az, hogy mennyire tekinthető bukásnak Emery párizsi és londoni szerepvállalása, erősen vitatható. A PSG 11 teljes szezont futott amióta a katariak felvásárolták, a mostani a 12. Otthon nyolc bajnoki cím és három második hely sikeredett, a BL-ben pedig ötször a nyolcad-, négyszer a negyeddöntő jelentette a végállomást, egy ízben az elődöntőig jutottak (2021), és egyetlen döntőjük volt (2020), amit elbuktak a Bayern München ellen. Azóta sem jött össze Párizsban a pénzen vett BL-projekt végső sikere, az, hogy közelebb kerültek hozzá, ennyi idő múltán a minimum. Sosem derül ki, Emeryvel megnyerhették volna-e, de hogy nem az ő személyén múlt, az biztos.

Az Arsenal egy teljesen másik történet, a Wenger-éra bő két évtizede elsősorban a konzisztens teljesítményéről volt híres, arról, hogy legrosszabb esetben is egy nagyon jó csapata volt a klubnak, komolyabb hullámvölgyek nélkül, igazán erősnek azonban inkább csak az első tíz évében minősült; az utolsó két szezonjában pedig az addig megszokottnál már jóval tartósabb visszaesés mutatkozott. Ebből valóban nem tudta kimozdítani a londoniakat Emery, ugyanakkor egyetlen értékelhető szezonjában a bajnokságban (egy pont híján) ugyanazt érte el, és hozott egy nemzetközi kupadöntőt, amiből Wenger 21 éve alatt tudott szintén egyetlenegyet (2006-ban a BL fináléjában a Barcelona ellen 1-2). 2019 ősze valóban nem kezdődött jól, ami a Premier League-et illeti, az El-ben viszont az Eintracht elleni volt az egyetlen vereség, később megnyerték a csoportot, igaz utána kiestek az Olympiakosz ellen, de hol volt már akkor Emery…

A baszk edző sem Párizsban, sem Londonban nem alkotott maradandót (Forrás: BBC)

Mikel Arteta vezette azt az Arsenalt, látható, négy év kellett neki, hogy felépítsen valamit, az más kérdés, hogy az idei tavasz második felére jött a kifulladás, és minden valószínűség szerint „csak” egy ezüstéremmel tér majd vissza az Arsenal a Bajnokok Ligájába az ősszel, a csodaszámba menő bajnoki cím helyett. Arteta mindenesetre elvégezte azt a munkát, amivel már baszk elődjét is megbízták, mert neki hagytak rá időt! Emery egyébként 78 mérkőzés alatt 1,85 pontot átlagolt a londoniakkal, ennél többet csak Párizsban tudott (114, 2,42). Nehéz ezek alapján kudarcról beszélni, de ha mégis, az nem Emeryé, hanem a türelmetlen klubvezetőségeké.

Otthon, édes otthon

Egészen 2020 nyaráig nem kapott lehetőséget, hogy kiköszörülje a hírnevén esett csorbát, akkor a Villarreal CF hároméves szerződést kínált neki. Az őszi szezont azzal tette emlékezetessé, hogy megdöntötte a klub veretlenségi rekordját (18 mérkőzéssel) a karácsony előtt lejátszott Athletic Bilbao elleni 1-1-es döntetlen után. Ennek ellenére nem a Villarreal sikereitől volt hangos Spanyolország, csupán a hetedik helyen zártak a végelszámolásnál. Az Európa-ligában azonban hasított a Sárga Tengeralattjáró: magabiztos csoportgyőzelmét követően a Red Bull Salzburg, a Dinamo Kijev és a Dinamo Zagreb könnyed kiejtése után a legjobb négy között Emery előző csapatát, az Arsenalt is felülmúlta (2-1, 0-0) és bejutott a fináléba. A klub történetének első nagy nemzetközi döntőjében a Manchester United volt az ellenfele; a rendes játékidő 1-1-es döntetlent hozott, a hosszabbításban nem született gól, a rendkívül kiélezett tizenegyespárbajban azonban a Villarreal kerekedett felül 11-10-re; az egyetlen hibázó játékos a United kapusa, a spanyol David de Gea volt…

A Villarreal csapatával szerezte meg negyedik El-trófeáját (Forrás: Eurosport)

A 2021–2022-es idényre az El-győzelem révén indulási jogot nyertek a BL-re, ahol elképesztő menetelést mutatott be Emery csapata. A Villarreal a csoportkörben az utolsó fordulóban egy 3-2-es bergamói sikerrel előzte meg az Atalantát, és jutott tovább a MU mögött, majd a 16 között a hazai 1-1 után Torinóban gurított egy válasz nélküli hármast a Juventusnak, és általános elképedésre bejutott a legjobb nyolc közé, ahol a Bayern várta. A bajorok Spanyolországban 1-0-ra kikaptak, Münchenben pedig 1-1-es döntetlen ért el a Villarreal, így 2006 után története második BL-elődöntőjére készülhetett a spanyol csapat. Ott azonban a Liverpool már túl nagy falatnak bizonyult (összesítésben 2-5), a tisztes helytállás azonban ezen párharcban sem maradt el, még ha a csodasztori nem is íródott tovább.

A bajnokságban újfent csak hetedik lett a csapat, de a kettős terhelés mellett ez nem is túl meglepő. Az európai porondon elért sikerek alighanem zárójelbe is tették a hazai áttörés elmaradását, Emery újabb kiugró teljesítménye pedig PL-klubok ajánlatait vonta maga után. 2021 őszén még ellenállt a frissen szaúdi kézbe került Newcastle United csábításának, egy évvel később azonban az Aston Villának már igent mondott – a birminghamiek hatmillió euróért vásárolták ki Emeryt az élő szerződéséből 2022 októberében – és visszatért a világ legerősebb bajnokságába. 

Premier League, második felvonás – rekorddöntésekkel

„Villarrealban újra boldog voltam és szakmailag is jó volt a munka. De úgy éreztem, hogy el kell fogadnom az Aston Villa ajánlatát, mert ez egy sportszakmai kihívás, egy másik projekt, ami lázba hoz. Ez egy személyes és szakmai döntés. 24 évesen hagytam el az otthonomat, és adtam át magam a profi futball világának, annak minden következményével együtt” – mondta a baszk szakember a Sky Sports beszámolója szerint. „Az Aston Villa egy nagy presztízzsel bíró klub, amely már csak a tradíciói alapján is nemzetközi kupaszereplést érdemel. Mi, a stábommal ezen fogunk dolgozni a következő hetekben, hónapokban. Boldoggá szeretnénk tenni a szurkolókat” – tette hozzá a bemutatkozó sajtótájékoztatóján.

A hét-hét bajnoki címmel és FA-kupa serleggel büszkélkedő, korábbi BEK-győztes (1982) angol klub 2019 őszén három év után tért vissza az angol élvonalba, azóta a mezőny alsó harmadában sínylődött, Steven Gerrard tavaly október végi menesztése után egyetlen pont választotta el a kiesőzónától. Mivel az Aston Villa már januárban kiesett az FA-kupából, kizárólag a bajnokságra kellett koncentrálnia és ez elég jól sikerült – számos rekordot döntött meg a szezon során. Emery első meccse 2022. november 6-án egy Manchester United elleni hazai bajnoki volt (3-1), azon a mérkőzésen a birminghamiek 1995 után először győzték le a MU-t a Villa Parkban. A United elleni siker és a Fulham április 25-i legyőzése között 20 mérkőzésen át folyamatosan gólt szerzett a Villa, ami rekord a Premier League új csapatnál debütáló menedzserei között. A birminghamiek március 18. és április 15. között 1998 óta először nyertek zsinórban öt meccset; áprilisban Emery lett a hónap edzője. A Villa házi gólkirálya Ollie Watkins (14 gól) öt egymást követő mérkőzésen, valamint zsinórban hat idegenbeli találkozón is betalált, mindkettő klubrekord; a világbajnok argentin kapus, Emiliano Martínez pedig első 100 PL-meccséből 34-et hozott le kapott gól nélkül, ami szintén Aston Villa-csúcs.

Mindkét klubnak 57 pontja van, a Spursnek csak a gólkülönbsége jobb (Tottenham plusz hat, Aston Villa plusz négy). A pillanatnyilag hatodik (El-főtáblát jelentő helyezés) Brightonnak 58 pontja van, viszont egy elmaradt meccse is, e három csapat küzd tehát a két még elérhető nemzetközi indulást jelentő helyért. A Villa még a szezon végére feltámadott, a legutóbbi hét találkozóját egyaránt megnyerő és a BL-ért harcoló Liverpool, valamint az év másik meglepetés csapata, a Brighton ellen meccsel, de a riválisok sorsolása sem kedvezőbb.

13 év után játszhatnának újra a nemzetközi porondon, amennyiben sikerülne megcsípni a hatodik-hetedik helyek valamelyikét, és bár bizonyára csalódás lenne éppen csak lemaradni Európáról, ez az év mindenképpen óriási fordulatot jelent a klub történetében. A csapat nagyon egységes, mindenki húzza a szekeret, Martínez biztos pont a kapuban, Tyrone Mings a védelem tengelyében virágzott ki 30 éves korára, Douglas Luiz és John McGinn a középpályán alkotnak kimagaslóan, a gólfelelős Watkins még a házi gólpasszlistát is vezeti (hat assziszt). A lassan 38 éves Ashley Young továbbra is elnyűhetetlen; és bőven belefér az is, hogy Philippe Coutinho rendre sérült, vagy padozik, olykor a keretbe sem kerül be – az ő hanyatlása persze egy külön cikk témája lehetne. Emerynél nincsenek kivételezettek, anno az Arsenalnál a nemrégiben visszavonult Özilt kezdte mellőzni a rossz hozzáállása miatt, a német világbajnok játékos akkoriban indult el lefelé a lejtőn.

Az Aston Villa azonban hegymenetben van, Unai Emery egy újabb (lecsúszott) középcsapatot emelt rég látott magasságba, persze nagy kihívás lesz tartani a szintet, különösen, ha két fronton kell ősztől helyt állni. Bárhogyan is alakul e szezonhajrá, a baszk mester birminghami munkássága révén harmadszorra bizonyította be, hogy rövid idő alatt ugrásszerű kiemelkedést képes elérni az élmezőnytől különböző mértékben, de egyértelműen leszakadt kluboknál.

A nemzetközi sajtó már rég beárazta, hogy a középcsapatok az ő valódi terepe, máshol nem is érdemes próbálkoznia többé. Súlyos aránytévesztés ezen megállapítás, különösen azért, mert kizárólag a felszínesen megítélt párizsi és londoni szerepvállalásából indul ki. Kizárt, hogy Emery ne akarna bizonyítani egy igazán nagy klub élén is, a megfelelő kihívást alighanem el is fogadná, ha a mostaniban már nem lát több perspektívát. Ha az eddigi pályaívét vizsgáljuk és minden körülményt figyelembe véve képzeljük azt tovább, a spanyol és angol élvonalban is van olyan klub, ahol a személye jó megoldásnak tűnne a szakmai munka irányítására.

A LaLigában az Atlético Madridnál abszolút potens utódja lehetne Diego Simeonénak, míg Angliában a nyűglődő Chelsea és Tottenham jöhetnek szóba, abból kiindulva, hogy a többi topklub edzőkérdése hosszú távon is rendezettnek tűnik. Sokkal valószínűbb, hogy valami hasonló irányba váltana, ha majd eljön az ideje, mintsem a Real Sociedad vagy az Athletic Bilbao padjára üljön le legközelebb. Egy biztos: Emery garancia a fejlődésre és a produktivitásra, csupán meg kell adni neki a bizalmat.

Kiemelt kép: football365.com