United-dilemma: ki kövesse Rangnickot?

„Még egyszer nem baltázhatja el a United” – zanzásíthatjuk Wayne Rooney-nak a manchesteri edzőkeresés apropóján megfogalmazott álláspontját, és aligha lehet vele vitatkozni.

Merthogy a Manchester United lassan tíz évre visszatekintő szenvedéstörténetének sarokpontja feltétlenül az, hogy a megfelelő szakmai vezért sem az irodákban (sportigazgató), sem a pálya szélén (vezetőedző, azaz menedzser) nem sikerült megtalálni. Előbbire sokáig még csak kísérletet sem tett a főbűnös Ed Woodward (mígnem tavaly év végén inkább maga távozott), utóbbit meg egyszer sem igazán találta el. Pedig akadt sansza, Thomas Tuchelt, Mauricio Pochettinót vagy Antonio Contét is el lehetett volna csábítani, amikor épp nem volt csapatuk, egyikükért sem törte magát (hogy a két legnagyobbat, Pep Guardiolát és Jürgen Kloppot ne is említsük). Mármost Sir Alex Ferguson 2013-as búcsúja után megint ott vagyunk, ahol a part szakad, azaz a MU bőszen keresi hosszú távú megoldást jelentő menedzserét, a pakliban leginkább négy névvel.

A két kevésbé esélyes spanyollal, Julen Lopeteguivel és Luis Enriquével – utóbbi csak azért az, mert a világbajnokság évében nyilvánvalóan nem fogja otthagyni a spanyol válogatott kispadját, egyébként lenne híve a manchesteri hierarchiában –, valamint a két favorittal, Pochettinóval és Erik ten Haggal.

A verseny éles, a rajongótáborok közt is. Ha már Rooneyt említettük, a United örök gólkirálya (253 találattal éllovas a mindenkori góllövőlistán) az argentinra szavazna. „Mert ő már bizonyított a Premier League-ben – indokolta meg választását a Derby jelenlegi trénere. – Ismeri a PL-t, ha kettejük közt kellene választanom, mellette döntenék. Biztosan kellene neki idő, de ha kapna, remekül teljesítene. Sir Alex óta senki nem maradt meg tartósan a posztján. Ole Gunnar Solskjaerrel sem működött tökéletesen a csapat, az utódjával ugyancsak nem működik. Jártam az idén néhány United-meccsen, azt láttam, hogy individuumok futballoznak, és nem egy csapat. Ebből nem lesz BL-indulás. Újjá kell építeni az együttest, hogy három éven belül olyan helyzetbe kerüljön a klub, ami megengedi, hogy a bajnoki címért küzdjön. Pochettino topkategóriás menedzser, tudja, miként kell a világklasszisokkal bánni, és azt is, mire van szükségük a fiataloknak.”

Rooney a jelenlegi együttesről bővebben is megfogalmazta véleményét: szerinte mindenki jobban járna, ha Paul Pogba távozna a nyáron; dacára fontos góljainak, Cristiano Ronaldo helyett fiatal és (siker)éhes futballistákra lenne szükség; Harry Maguire-nek leginkább önbizalomra; Jesse Lingardnak viszont játszania kellene, elsősorban a nagyszerű képességei, energikus futballja miatt.

A Rooney-látlelet után érdemes visszakanyarodni az edzőkereséshez – így tett a Cartaret Analytics is. Az elemzőcég, amelyik a Premier League, az angol alacsonyabb ligák, a Bundesliga és az MLS klubjait is ellátja az edzőkről készített alapos analízisekkel, kilenc tréner (Rangnick, Ten Hag, Pochettino, Tuchel, Conte, Enrique, Lopetegui, Carlo Ancelotti, valamint a leicesteri Brendan Rodgers) tevékenységét vizsgálta meg, s ha ők döntenének, felmérésük alapján Luis Enriquét választanák, akkor is, ha előrejelzésük szerint vele jövőre csak az ötödik lenne a United. „De csak azért, mert az a tény, hogy utoljára a 2016-2017-es szezonban irányított klubcsapatot, alaposan rontja az indexét.” 

Az elemző cég szerint mind a kilenc edző mutatói jobbak, mint az idény közben elküldött Solskjaeré, szerintük a norvéggal hetedik lenne a következő idényben a MU. A legjobban Tuchellel és Contéval teljesítene, velük a kispadon a második helyen zárna. A Cartaretet képviselő James Powell amondó, a jelenlegi kerettel Tuchel érné el a legjobb eredményt, méréseik szerint leginkább a német képes úgy összeállítani csapatát, hogy az megnyerje mérkőzéseit, bár meccselésben, abban, hogy miként módosítson a játék menetén, kevésbé zseniális.

Végigszaladva a cég jóslatain, a United harmadik lenne Ancelottival, Ten Haggal és Pochettinóval is. Az argentin stratégiai intelligenciáját és taktikai utasításait emelte ki a vállalat amellett, hogy nagyon is támadó felfogású tréner, intő jel lehet ugyanakkor, hogy az idegenbeli teljesítménye számottevően gyengébb a hazainál.

A holland Ten Hag kapcsán megemlítették, szintén magas a stratégiai intelligenciája, a lövés per gól mutatóban a legjobb, csak hát ugye az Eredivisiében edzősködik, annak is egy abszolút kimagasló klubjában…

Pochettinóval szemben is megfogalmazódnak persze fenntartások, elsősorban az, hogy amikor nagyon kellene, nem képes nyerni. Hogy nem győztes típus. Nem nyert a Spursszel a Leicester, illetve a Chelsea ellenében bajnokságot, de még csak egy nyamvadt kupát sem, és nem nyer BL-t a topjátékosokkal kirakott PSG-vel sem. Elég igazságtalan persze a vele szembeni kifogás, elvégre Londonban azzal a Tottenhammel kellett volna ezek szerint nyernie, amelyik a top 6 másik öt csapatánál jóval kevesebbet költött játékosvásárlásra, amelyik a fizetési listát tekintve messze elmaradt a konkurenciától, amelyik – legalábbis az első két-három évben – rendkívül fiatal csapattal küzdött, és volt így is harcban a PL-diadalért. Ami meg a PSG-t illeti, Tuchel sem tudta a párizsiakkal megnyerni a BL-t – bár legalább döntőbe vezette –, az pedig nagy kérdés, az idei madridi összeomlás mennyire az edző, és mennyire a játékosok felelőssége. Ne feledjük, a 180 percből 150-ben egyértelmű volt a franciák fölénye. 

Az pedig vitán felüli, hogy Pochettino képes a fiatal játékosokból a legjobbat kihozni, a tehetséget klasszissá formálni, utóbbiból márpedig találni néhányat az Old Traffordon. A United drukkerei abban bíznak, érkezik is néhány újabb, és ha azt vesszük, hogy a lejáró szerződésű labdarúgók – Pogba, Cavani, Mata, Lingard – (esetleges) távozásával a bérekre fordítható összegből egy jókora hányad felszabadul, meg is lehet biza’ fizetni az új reménységeket (és lehetett így uccu szerződést hosszabbítani Bruno Fernandessel).

De hogy ki lesz a befutó tréner, egyelőre talány, bár úgy hírlik, Ten Hag híveiből valamivel több akad a székházban. A klublegendából lett televíziós szakértő, Gary Neville ennek apropóján meg is kérdezte a jónépet, ki legyen a vörös ördögök új főnöke,

a Twitteren közzétett felhívására majd’ 220 ezer (!) szavazat érkezett, és bizony döntő fölénnyel, a voksok 82 százalékát besöpörve nyert Ten Hag.

A hollandot már azelőtt meginterjúvolta egyébként a United vezetése, ennek apropóján végzett rapid közvélemény-kutatást az ex jobbhátvéd. (Hogy az élet útjai mennyire kifürkészhetetlenek: az a Steve McClaren lenne minden bizonnyal a holland egyik segítője, akinek épp Ten Hag volt az asszisztense egykor a Twentében, és aki Sir Alex Fergusont is szolgálta már közmegelégedésre az Old Traffordon.)

De hogy mitől ekkora a Ten Hag-fölény, jó kérdés. Merthogy bármennyire is remek csapatot épített Amszterdamban – Matthijs de Ligt, Frenkie de Jong, Lasse Schöne, Kasper Dolberg 2019-es, Hakim Zijes és Donny van de Beek 2020-as távozása után másodszor is –, bármennyire tetszetős is a futball a magasan feltolt védekezéssel, magas letámadással, egy-két érintéses akciókkal, sok labda nélküli futással, illetve az alaposan kimunkált pozíciós játékkal, egy valamit ne felejtsünk el: Ten Hag nem dolgozott még topligában, amelyikben élesebb a harc, amelyikben másik öt-hat csapat is legalább olyan jó, mint az övé. És bár véletlenül sem szeretnénk a (vörös) ördögöt a falra festeni, az Ajaxszal edzőként zsinórban négy bajnokságot nyerő Frank de Boer az Interben 85 napig, a Crystal Palace-ban négy bajnoki meccsig tartott ki (Dél-Londonban mind a négy bajnokiját elvesztette úgy, hogy egyetlen gólt sem szerzett csapata). Oké, két megállapítás feltétlenül idekívánkozik: egyfelől a számokból is látszik, túl sok időt nem hagytak a hollandnak, másfelől pedig Erik ten Hag nem Frank de Boer, két egészen más személyiség, más pályaívvel. Ettől még figyelmeztető lehet a múlt.

És ha már a múlt. A régmúlt alapján – Matty Busby vagy Alex Ferguson kinevezése ugye – a United bizony jól kellene, hogy döntsön. Ismerve azonban a közelmúltat, azaz a 2013 utáni időszakot, van egy olyan érzésünk, hogy tutira a rossz embert választja…