Urbán Flórián él a BVSC kínálta eséllyel

Urbán a magyar labdarúgás 1990-es és 2000-es éveinek egyik nagy és színes egyénisége. Lehetett szeretni vagy utálni, az biztos, hogy aki követte a hazai focit abban az időszakban, annak megvolt róla a véleménye. A saját elmondása szerint is zűrös életet élő, gyakran rendőrségi ügyekbe keveredett válogatott játékosról azonban mindenki elismerte, hogy elszántan küzd a csapatáért, mindent megtesz azért, hogy aktuális csapata győztesen hagyhassa el a pályát.

Harcosságán kívül a rá legjellemzőbb tulajdonsága, hogy remekül meg tudott indulni a labdával, sokszor a védővonalból indulva is képes volt a kapu elé érni. A 2000–2001-es magyar bajnoki szezonban például 15 találatig jutott, igaz ebben büntetők és szabadrúgások is voltak. Azt, hogy nem volt rossz futballista bizonyítja, hogy Belgiumban is képes volt a legjobbak közé kerülni, a Germinal Ekerennel a Belga Kupát is megnyerte, és olyan teljesítményt nyújtott, hogy az RSC Anderlecht is leigazolta.

A nemzetközi klubkarrier mellett a válogatottban is rendszeresen szerepet kapott, összesen 40 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, először Glázer Róbert, utoljára Gellei Imre hívta meg. Azok az edzők, akik dolgoztak vele kedvelték a hozzáállása miatt, akik viszont csak a hírét hallották, gyakran idegenkedtek tőle. A róla szóló könyvben a Csank Jánossal való első beszélgetéséről a következő olvasható:

„Urbán úr! Nem ismerjük egymást, de ha csak a fele igaz annak, amit magáról hallottam, már akkor is nagyon meleg a pite. Ha tiszta lappal nem is, de mondjuk úgy, hogy pöttyös lappal indul nálam. Egy klubcsapatnál valószínűleg nem dolgoznánk együtt soha. Viszont ez itt a magyar válogatott, ahol a legjobb játékosokra van szükség. Maga szerintem egy nagyon jó játékos, kiváló formában van, a következő két barátságos mérkőzésen Anglia és Olaszország ellen megkapja a lehetőséget, hogy rácáfoljon a magát szapulókra, és bizonyítson nekem. Ha él a lehetőséggel, itt marad, ha nem, elvállnak útjaink.”

Mivel Urbánra a későbbiekben is számított Csank, így feltételezhetjük, hogy meg volt elégedve a látottakkal. A középpályás teljesítményével tehát nem volt baj, azzal már sokkal inkább, hogy ezt a szintet hosszabb távon is képes legyen megtartani. Mindig volt egy olyan balhé vagy egy magánéleti válság, ami a jó irányból kizökkentette a pályafutását, így hiába volt sok benne, több kortársához hasonlóan nem futotta be azt a pályaívet, amire képességei alapján alkalmas lehetett volna.

Később edzőként kezdett el dolgozni. Első állomáshelye az akkor másodosztályú REAC volt, ahol egyből kiharcolta a feljutást. Rákospalotán nem is lehetett más célja, mint a klubot valahogy benntartani az első osztályban. A rajt egyáltalán nem sikerült jól, kilenc fordulót követően még mindig csak egy ponttal állt csapata, ám a tizedik bajnokiját már meg tudta nyerni. A REAC a szezont végül a 14. helyen zárta, így az eleinte reménytelennek tűnő bennmaradást kiharcolta.

A pályán kívüli események teszik tönkre a kezdeti sikereket

Minden szépnek tűnt, de az élet – ahogy az Urbánnál lenni szokott – ezúttal is közbeszólt. A következő kiírás első négy fordulója és az ezeken gyűjtött egy pontja után megköszönték a munkáját, és a televíziós szakkommentátorkodástól is el kellett búcsúznia. Az edzői karrierje azonban akkor még nem tört meg, a másodosztályban előbb a Felcsút, majd a Pápa edzője lett. Előbbivel egészen jó eredményeket szállított (25 találkozóból 18-at megnyert), az első helyen adta át a kispadot, majd még abban a bajnokságban Pápán is sikeresen mutatkozott be. A 2008–2009-es szezon rajtja azonban nem sikerült, ettől kezdve pedig tartósabban a partvonalon kívül került. 2011-ben váratlan lehetőséget kapott, amikor bekerült Marijan Vlak stábjába a Vasasnál, sőt a horvát tréner távozását követően hat mérkőzésen az angyalföldieket is irányíthatta, de az egy győzelmet és öt vereséget magába foglaló időszaka megint nem igazolta, hogy helye lenne az élvonalban.

Pápán azonban már csak a találkozók harmadát tudta megnyerni, s mivel az élvonalbeli adatai sem voltak túlságosan jók – 34 összecsapáson hét siker –, ráadásul távozását követően a REAC és a Pápa is jobban teljesített, így a nem túl jó megítélésű személyiségét is mérlegre téve már nem szívesen alkalmazták magasabb szinteken.

Az élvonalbeli próbálkozások után a harmadosztályban jutott szóhoz (Forrás: Magyar Nemzet)

Az utolsó lehetőség volt a BVSC?

Az elmúlt évek a vegetálásról szóltak az edzői pályafutását tekintve, így jókor jött számára, hogy a másodosztályért hajtó zuglóiakat vezetheti. Kisteleki István az ezredforduló idején már dolgozott együtt az egykori válogatott futballistával. A volt MLSZ-elnök az Újpest edzőjeként sokat köszönhet Urbánnak, aki kiválóan teljesített irányítása alatt. A jó kapcsolatuk és ismertségük megmaradt, Kisteleki pedig úgy vélte, hogy a magyar futball egykori fenegyerekére van szüksége.

A BVSC az elmúlt két évben először Keleten a Tiszakécske, legutóbb Nyugaton a Mosonmagyaróvár mögé szorult a harmadosztály bajnoki tabelláján, ezzel pedig elbukta az azonnali feljutást. A másodosztály átalakítása miatt ebben az évben már osztályozót kell vívni ugyanezért, így most nehezebb helyzetből indultak a zuglóiak, eddigi produkciójuk alapján viszont talán most teljesítenek a legjobban. A klub honlapján Urbán kiemelte, hogy az egész edzői stábbal összhangban dolgoznak, mindenki hozzáteszi a szerepléséhez azt a részt, amihez ő ért a legjobban:

„Erőnléti felkészülésben mondhatok én tücsköt-bogarat, de ahhoz a Dudás Jani ért, a kapusokhoz értelemszerűen az Erdélyi Karcsi, a Kincses Ádám az, aki remekül kielemzi az ellenfeleket, és minden ügyes bajos dolgukkal hozzá fordulhatnak a játékosok. Én a játékrendszerekben, taktika kidolgozásában vagyok erősebb, de a lényeg, hogy mindenkinek megvan a maga területe, amihez ért.”

A remek közösségi szellem és az együttműködés nemcsak az edzői teamre, hanem a játékosokra is vonatkozik. A zuglóiak vezetőedzője nem az egyénekre épít, többször is kiemelte, hogy a csapatmunkában hisz, aki nem hajlandó ehhez idomulni, az kereshet magának máshol csapatot. Ezt az egységességet Kisteleki is kiemelte. Az előző idény együttesével összehasonlítva azt állapított meg, hogy bár egyénileg az előző keret erősebbnek látszott, a mostani összhatását tekintve jobbnak tűnik.

„Objektíven nézve képességek terén talán igen, jobb volt a tavalyi keret, ha viszont az én szemléletemet veszem, akkor azt mondom, hogy a mostani csapat lényegesen erősebb. Elsősorban a mentális tényezőkre gondolok, és a belső kohéziót összehasonlíthatatlanul jobbnak gondolom. Az emberi kapcsolatok az egész teammel, beleértve játékosokat, edzőket, magamat és a klubvezetést nagyon nagy megértést mutat, annak ellenére, hogy néha vannak viták is. Az a csapatszellem, ami kialakult a BVSC-ben különösen az utolsó négy-öt meccset alapul véve, az nem volt jellemző a tavalyi gárdára. Most olyan helyzetekből tud kijönni győztesen a csapat, amiből tavaly nem sikerült, ezáltal a mostani játék és összességében a belső erő, ami hajtja a fiúkat többet számít, mint adott esetben az egyéni képességek” – nyilatkozta a klubhonlapnak Kisteleki.

Ebben pedig szerepe van Urbánnak, aki nem kíméli a labdarúgóit, amikor munkáról van szó, ugyanakkor meghagyja nekik azt a szabadságot, amit ő is szeretett megkapni játékos korában.

Elérhető még számára az élvonal?

Az nem kérdés, hogy az NB III-ban a Keleti csoport nem kihívás a BVSC számára. Kis túlzással fél évig készülhetnek az osztályozóra, ami Urbán további edzői pályafutását is meghatározhatja. Ha sikeresek lesznek, akkor a vezetőedző visszakerül a szélesebb közönség látókörébe, és egy esetleges kiesést követően is az osztályban maradhat. Ha nem, akkor viszont újra neki kell veselkedni a feljutásáért vívott harcnak, ami nem lesz egyszerű egy kudarcot követően. Az első osztályból viszont valószínűleg egy esetleges feljutást követően sem fogják megkeresni a klubok, oda saját magának kell visszaküzdenie magát. Akárhogy is lesz, Urbán bizonyította, hogy képes egy versenyképes gárdát megszervezni, és vétek őt az amatőr ligákba elsüllyeszteni.

Kiemelt fotó: BVSC-Zugló