Utolsóból lesz az első, legalábbis Per-Mathias Högmo ezt akarja bizonyítani

Svédországban a naptári év első tétmérkőzéseit a kupa adja, amelynek vannak selejtezői, majd a legjobb 32 csapat csoportkörös lebonyolításban folytatja a küzdelmeket. A Häcken BK 2021-et ilyen tekintetben jól kezdte, mert március végén már az elődöntőt is sikerült abszolválnia, és minden úgy tűnt, hogy két évvel a legutóbbi siker után talán újabb trófeát rakhatnak a vitrinbe. A csapat kispadján Andreas Alm ült, akinek irányításával a kupamenetelés nagyon jó alapot szolgáltatott arra, hogy az áprilisban rajtoló Allsvenskan küzdelmeiben ismét harcba szálljanak a nemzetközi szereplést jelentő helyekért.

Aztán a hármas vereségsorozat, amit ugyan két döntetlen követett, de végül hetes nyeretlenségi szériára duzzadt, épp az ellenkezőjét mutatta annak, mint amiben reménykedtek a „darazsak”. Az első sikerre a nyolcadik fordulóig kellett várni, amit a kupadöntő követett, ami sorsdöntő volt Alm számára, mert a győzelem jelenthette volna a maradását. Végül a Hammarby IF tizenegyes-párbajban elhódította a kupát, a svéd szakember pedig munkanélkülivé vált.

Ekkor a tabella utolsó helyén álló klub vezetői a 61 éves norvég vezetőedző, Per-Mathias Högmo kinevezése mellett döntöttek. A rutin és a megannyi esetben sikeresen abszolvált bennmaradás jó ajánlólevélnek tűnt, de senki nem hitte volna, hogy ilyen szintű gyökeres változásokat tud eszközölni a csapat életében. Jól, három győzelemmel kezdtek, majd a kettős terhelés kicsit rányomta a bélyegét a teljesítményükre, de már ekkor látszódott, hogy a középmezőnyben lesz a helyük, nem kell igazán aggódniuk attól, hogy kicsúsznak az élvonalból.

Ami viszont nagyon fontos volt, hogy Högmo elkezdte a jövőt megalapozni azzal, hogy amikor már biztosnak látszott a bennmaradás, hétről hétre bátran változatott mind a felállás, mind a játékfelfogás terén. A mélyen meghúzott védelmi vonaltól kezdve az agresszív letámadásig, a labdabirtoklós, sok passzos játéktól a hosszú labdákkal való kontrákig mindent fel lehetett jegyezni. Végül az új szezonra a 4-3-3-nak egy defenzívebb formátuma mellett tette le a voksát a norvég mester, és ezzel csaknem megállíthatatlanná váltak.

A csapat 4-3-3-as felállása

Támadásépítés

Ahogy az a fenti ábrán is látszik, a támadásépítési folyamat egyik alapját a védekező középpályás hátramozgása határozza meg. Kialakítanak egy ötemberes alakzatot, amelyben sok passzal, labdabirtoklással kell megoldaniuk a játékosoknak az ellenfelek esetleges letámadásának kijátszását. A két középpályás, akik különböző függőleges sávokat foglalnak el magasabban, a középső harmadban próbálnak sok mozgással passzopciót szolgáltatni a társaknak, miközben a támadóhármas két szélső embere az oldalvonal mellett helyezkedve köti le a szélső védők figyelmét, így legfeljebb egy az egy elleni párharcokat kell felvállalni a labdakihozatalért felelősöknek.

Ez azonnal döntés elé állítja az ellenfelet, amely vagy kockáztat a folytatásban a presszing során és előfordulhat, hogy létszámfölényben rohanhatnak a kapujára, vagy kevesebb emberrel támad le, akkor viszont nem tud olyan hatásos lenni a saját térfelén igencsak hatékony passzjátékot megvalósító „darazsak” ellen.

Ha sikeresen átjátszották a letámadás első hullámát, akkor a progresszív védő – többnyire a veterán Even Hovland – vagy a védekező középpályás – a csapatkapitány Samuel Gustafson – a két „nyolcas”, illetve a szélső segítségével próbálja a helyzeti előnyt kiaknázni. A labdás oldali szélső tartja a szélességet, a másik pedig megindul befelé, így teret nyitva a szélső védő felfutásának, míg a csatár a beindulásával a védőket igyekszik hátrébb tolódásra késztetni. Így ismét nagy terület áll rendelkezésre, ahol gyors, rövid passzokkal, kombinatív játékkal tudnak eljutni a támadóharmadon belülre. Innentől a lehetőségek tárháza kellőképp széles, mert akár másik középpályás is megjátszható, de szóba jöhet a csatár megjátszása ezzel egyből veszélyt teremtve, vagy a vonal mellett szélső egy beadásra, a másik oldali szélső egy hosszú oldali indításra, és ha nincs más opció, akkor a másik szélen már nagy sebességgel érkezik a szélső védő is.

A belső védőnek van elég ideje egy felpasszra, amit a visszamozgó középpályás akár a pálya közepe felé, akár a széle felé is meg tud játszani, mert szét van húzva teljesen az ellenfél letámadása

Védekezés

A svéd élvonalban egyre több csapat játszik háromvédős formációban, aminek következtében már az edzők dolga is nehezebbé vált, mert nem elegendő egy alapkoncepció ellen készülni. A különböző formációk okán a folyamatos megújulás idejét éljük az Allsvenskanban, s ezt bizonyítva Högmo remekül alakított ki két különböző irányt, amivel alkalmazkodhatnak az ellenfelek eltérő irányelvek alapján megkomponált támadásépítéséhez. A 4-5-2-es mid block és a 4-4-2-es mid block között a legnagyobb eltérést a presszing intenzitása jelenti, amit ahhoz igazítanak, hogy az aktuális ellenfél milyen formációt próbál alkalmazni a labdakihozatal során.

A támadó a két belső védő között zárja a passzsávot – három védő esetén a legjobb passzkészséggel rendelkező bekket igyekszik kivenni az építkezés folyamatából –, míg a szélsők a szélső védőket veszik fel. A két „nyolcasnak” az ellenfél hátvédeinek megindulását és a középpályásaik üresen történő megjátszását kell megakadályoznia, míg a védekező középpályás a visszalépő csatárt vagy az ellenfél játékszervezőjét próbálja semlegesíteni. Ez a félig emberfogáson, félig területvédekezésen alapuló rendszer igyekszik megnehezíteni a hátulról történő építkezést – a progresszív bekk őrzésével –, azonban eközben éppen annyi szabad helyet enged a kevésbé labdaügyes játékosoknak, hogy az ellenfél merjen próbálkozni a passzok általi labdakihozatallal, így viszont több hibát is vétsen, ezzel pedig az átmeneti opciók száma megnövekedjen. És pontosan ez az, amit ki tud használni Högmo legénysége.

A 4-4-2 esetében a center mellé egy olyan játékos lép fel második embernek, aki nagyon magas intenzitású és jó hatékonyságú letámadásra képes. Ez idén legtöbbször Mikkel Rygaard, aki egy rutinos „pressing trigger”, és pontosan tudja, mikor kell megindulnia a nyomásgyakorlással, és az ő jelére indulnak meg a többiek is. Itt is kulcsfontosságú szerepet tölt be az ellenfél gyengébb passzkészségekkel bíró bekkje, ha felé érkezik egy passz, akkor azonnal magas intenzitással négy vagy öt fős presszinget kezdeményeznek a göteborgiak. A cél a hiba kikényszerítése, hogy elzárják a passzsávokat előtte, így vagy felvállalja a párharcot a rárontóval, vagy jön a hosszú átadás.

A háromvédős szerkezet elleni letámadás során ezúttal a visszalépő védekező középpályás a célpont (kékkel kiemelve), és ahogy passz érkezik felé, Rygaard (sárgával) azonnal ráront, és ez egyben jel a képen magasan helyezkedő szélsőknek is a letámadás megkezdésére

Egy kis plusz

A szervezettség és a nagyon magas szintet biztosító rendszer, amit a norvég mester kidolgozott és begyakoroltatott, az elmúlt egy év során remek kis csapattá alakította a „darazsakat”, de ahhoz, hogy a bajnoki címről álmodozhassanak, kell egy olyan extra is, ami máshol nincs meg.

Ez idén Alexander Jeremejeff személye, aki a gólkirályi cím elsőszámú jelöltje, ugyanis 17 meccsen 18 gólnál jár. A 28 éves csatár harmadik ízben szerepel a göteborgi klubban, de korábban még sosem volt ennyire gólgazdag szezonja.

Rajta kívül mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az előző szezon legjobbja Patrik Walemark (kilenc gól, nyolc assziszt) januárban áttetteszékhelyét Hollandiába, ám a pótlására a másodosztályból szerződtetett Oscar Uddenäs úgy vette át a helyét (hét találat, három gólpassz), mintha nem is egy szinttel lejjebb remekelt volna még néhány hónapja.

Ugyan a szezon vége még odébb van, 12 forduló van még hátra, a Hacken előnye egy pont a második helyezett Djurgardens és kettő a harmadik Hammarby előtt. Amit eddig mutatott a Häcken BK az valóban egy bajnokaspiránshoz méltó teljesítmény, és mikor, ha nem most jönne össze nekik a történelmi siker, amikor úgy tűnik, minden a csúcsra van járatva a klubnál.

Kiemelt kép: Getty Images