Valódi visszavágók a vébék történetében
A korábban már meccselő csapatok újabb csatáját szokás felvezetni azzal, hogy itt az esély a visszavágásra, de valójában csak ritkán fordul elő, hogy két válogatott egyazon tornán kétszer is összefusson. A bronzmérkőzés apropóján idézzük fel a korábbi eseteket a vb-történelemben, ahol valóban lehetőség volt még azon a tornán a visszavágásra.
1954 – Das Wunder von Bern
A svájci rendezésű világbajnokság csoportkörének második fordulójában két, győzelemmel rajtolt válogatott rangadójára került sor a bázeli St. Jakob Stadionban, ahol Magyarország találkozott az NSZK-val. A megállíthatatlannak gondolt Aranycsapat nem is hagyott sok esélyt az ellenfelének, 20 perc után 3-0 volt az eredmény, majd negyedórával a vége előtt 7-1, s a vége egy 8-3-as kiütés lett. Ezután Sepp Herberger legénységének egy playoff-meccset is játszania kellett a továbbjutásért, de ezután Ausztria és Jugoszlávia ellenében könnyebb útja volt a döntőig, mint a Sebes Gusztáv együttesének, amely Brazíliával szemben még könnyedén, Uruguay ellenében már csak hosszabbításban jutott tovább.
A finálé előtt a jelenlévő 40 újságíró közül, akiket megkérdeztek a győztes kilétéről a meccs előtt, csak egy volt elég bátor vagy vakmerő ahhoz, hogy német győzelmet jósoljon. A kezdeti szakaszban semmi sem utalt a várt forgatókönyvtől való eltérésre, Magyarország nyolc percen belül 2-0-ra elhúzott Puskás Ferenc és Czibor Zoltán góljaival, ám Max Morlock és Helmut Rahn gyorsan egyenlített, meglepve ezzel mindenkit. A végjátékban utóbbi, a Rot-Weiss Essen csatára második találatát is megszerezte, ezzel pedig sokkolta a világot, az NSZK válogatottja nyerte a világbajnokságot.
Puskás lövését nem tudják blokkolni a nyugatnémetek (Forrás: Getty Images)1962 – A döntőben már a papírforma érvényesült
Miután a C csoport küzdelmeit győzelemmel kezdte meg a címvédő Brazília és Csehszlovákia is, így a Vina del Marban rendezett összecsapásukon mindkét fél úgy gondolta, hogy nem szükséges megszakadni a továbbjutásért, s az Estadio Sausalito közönsége nem is élvezte az unalmas, gól nélküli döntetlent.
A döntőig vezető úton az Aymoré Moreira irányította dél-amerikaiak épp oly magabiztosak voltak, mint amire számítani lehetett, s meg sem érezték Pelé hiányát, ugyanis Garrincha és Vavá szállították a találatokat. Az angolokat és a házigazda chileieket is két góllal verve jutottak el a címvédés kapujába. Ezzel szemben Rudolf Vytlacil tanítványaira előbb egy magyarok elleni összecsapás, majd Jugoszlávia várt, de a stabil védekezés mindenre megoldást jelentett, miközben Adolf Scherer hozta a gólokat. A világbajnoki döntőbe jutás fantasztikus teljesítmény volt, amire senki sem számított Csehszlovákiában, a sajtó és a labdarúgó-szövetség is kételkedett ebben előzetesen, hogy képes lenne a csapat rá. Azonban a szövetségi kapitányra igazi pszichológusként emlékeznek vissza játékosai, Vytlacil elhitette velük, hogy bármire képesek.
A fináléban azonban, amennyire zseniális húzásnak tűnt a kezdeti bátor támadójáték, amivel meglepték a brazilokat, végül ez ütött vissza, mert hiába vezettek a csehszlovákok Josef Masopust góljával, a végén a címvédő simán nyert 3-1-re. A csoda elmaradt Santiagóban, Brazília második világbajnoki címét ünnepelte.
Garrincha szlalomozik a csehszlovákok játékosok gyűrűjében (Forrás: Getty Images)1982 – Rossi döntőbe lövi az olaszokat
A spanyolországi torna második összecsapásán folytatódott a gólínség, mert az A csoport nyitányán, az Olaszország–Lengyelország párharc 0-0-val zárult, így a pontokon megosztozva várták a folytatást a felek. Végül mindkét csapat kivívta a továbbjutást, sőt a második csoportkör akadályát is sikerrel vette, így az elődöntőben ismét szembe kerültek egymással.
Az első csoportkört egy győzelemmel zárta Antoni Piechniczek csapata, majd utána a belgák ellen aratott nagyarányú siker miatt megelőzte a Szovjetuniót is, így jutott a legjobb négy közé. Enzo Bearzot tanítványai három döntetlent követően Brazíliát és Argentínát is legyőzve bizonyították, hogy van helyük az éremért harcolók közt.
A barcelonai elődöntőben a két dél-amerikai rivális elbúcsúztatása után már az olaszok számítottak esélyesnek, és Paolo Rossi ekkor tett nagy lépést a gólkirályi cím felé, hiszen kétszer is bevette a lengyel kaput, ami a győzelmet jelentette a későbbi győztes Azzurri számára.
Rossi fejese nem épp megszokott testhelyzetből (Forrás Getty Images)1994 – Andersson trükkje csak egyszer jött be
A csoportküzdelmeket két győzelemmel kezdő Brazília megállíthatatlannak tűnt, miközben az utolsó meccs előtt négypontos Svédország a továbbjutást szerette volna bebiztosítani, ami a két ével korábbi remekül sikerült Európa-bajnokság után elvárás volt vele szemben. A Pontiac Silverdome közönsége – és Puhl Sándor, a mérkőzés játékvezetője – a torna egyik legszebb gólját látta, amikor Kennet Andersson külsős emelésével bevette Taffarel kapuját. A brazilok egyenlítettek, a döntetlen pedig mindkét félnek megfelelt.
Carlos Alberto Parreira csapata előbb a házigazda Egyesült Államokat, majd a hollandokat is egy góllal verte és már nem volt annyira meggyőző, de az elődöntőben ismét Tommy Svensson fiai jöttek szembe, akik előbb Szaúd-Arábia, majd tizenegyespárbajban a másik európai meglepetéscsapat, Románia legyőzésével jutottak a négy közé. A védekezésre kényszerülő svédek mindent bevetve tartották a gól nélküli állást, majd jött Jonas Thern kiállítása és az utolsó fél órára emberhátrányban kellett bekkelniük, ami már tarthatatlan volt, Romário gólja döntött.
Patrik Andersson nem bírt Romárióval a győztes gólnál (Forrás: Getty Images)2002 – A török varázslat csak egy csapaton nem hatott
Noha az első ázsiai világbajnokságra Törökország szenzációs menetelése miatt illene emlékezni, a szurkolókban ez kevésbé maradt meg, a dél-koreaiak igencsak vitatott továbbjutásai miatt. Pedig a törökök a C csoport nyitómeccsén Brazília ellen rögtön megmutatták, hogy készek az oroszlán bajszát is megrángatni. Hasan Sas góljával vezettek is, bár Ronaldo és Rivaldo találatai révén végül a dél-amerikaiak nyertek, de Senol Günes fiairól elhitte a világ, hogy nagy bravúrra is képesek.
Noha a továbbjutást nehézkesen abszolválták, de aztán jött Japán, majd Szenegál és két egygólos győzelem – utóbbi a hosszabbításban – s miközben az esélyesek elhullottak, a törökök surranópályán jutottak el a négy közé, ahol ismét Luiz Felipe Scolari együttese várt rájuk, Ronaldóék Belgiumon és Anglián át jutottak az elődöntőbe. Az újbóli találkozás során már tudták a brazilok, hogy mire kell számítani. Ennek megfelelően szervezték meg a védekezésüket, így le is csökkent a török kontrák száma, akiknek ezzel az esélyük is minimalizálódott. Ronaldo találata a brazilok sikerét jelentette.
Ronaldo mindkét mérkőzésen bevette a törökök kapuját (Forrás: Getty Images)2018 – Kétszer is kevésbé motiváltan
A legutóbbi példa négy évvel ezelőtti, mikor is a G csoportban az elsőségről döntött a harmadik fordulóban megrendezett Anglia–Belgium összecsapás. Miután a továbbjutás már biztos volt, így mindkét szövetségi kapitány úgy döntött, hogy a pihentetést helyezi előtérbe, így a megszokott kezdők helyett a B csapatok rangadóját láthatta a kalinyingrádi közönség. A jobb gólkülönbség miatt a döntetlennel is csoportelső belgák végül nyerni is tudtak, így ők kerültek az akkor már láthatóan nehezebbnek ígérkező ágra.
Roberto Martínez alakulata ugyanis előbb megszenvedett Japán ellen, majd jöttek a brazilok, bár ezen két meccset sikerrel abszolválták, ám a franciák már túl nagy falatnak bizonyultak. Ezzel szemben Gareth Southgate csapata önmagát is meglepve szenvedett meg Kolumbia ellen, ahol csak tizenegyespárbajban vívta ki a továbbjutást, majd a svédek elleni könnyed sikert követően egy újabb tizenegyespárbaj következett, de ezúttal a specialista horvátok ellen, ami nem is járt sikerrel.
A két csapat második randevúja a bronzmérkőzés volt, amely során, ha nem is egy kicserélődött kezdők általi meccset rendeztek a Gazprom Arénában, de érezhetően nem volt meg az a motiváció egyik együttesben sem, mintha ez egy elődöntő vagy épp a finálé lenne. Thomas Meunier már a negyedik percben megszerezte a vezetést, és bár az angolok nagyon hajtottak az egyenlítésért, a végjátékban Eden Hazard kiegyenesítette a kérdőjeleket.
Thomas Meunier találata nagyban hozzájárult a belga bronzéremhez (Forrás: Getty Images)2022 – A meglepetéscsapatok duplája
Az idei torna előtt aligha gondolta volna valaki is, hogy az F csoport lesz az, ahonnét két együttes kétszer is összefut, még úgy sem, hogy az előző torna ezüst- és bronzérmese is ebben a kvartettben kapott helyet. A csoport első találkozója volt a Marokkó–Horvátország mérkőzés, amelyre aligha emlékszik vissza valaki is különleges eseményeket felidézve, mert nem sok érdekességet tartogatott a végül gól nélküli döntetlennel zárult összecsapás.
Az észak-afrikaiak történelmet írva meneteltek előre egészen az elődöntőig, mely úton Belgium legyőzése után még Spanyolország és Portugália is fejet hajtott, hogy végül a címvédő legyen az a csapat, amely megálljt parancsol nekik. Eközben az európai együttes is hozta magát és miközben maga mögé szorította a csoportkörben a világranglista másodikját, a nyolc közt az elsőt, Brazíliát is a horvátok búcsúztatták, s közte még a két világbajnokot is legyőző Japán ellen is jobbnak bizonyultak, ám a tizenegyespárbaj mesterei végül Argentína előtt hódoltak be.
Kiemelt kép: Getty Images
Szerző
