Válogatott meghívót érhetnek Solanke góljai

Egy évtizeddel ezelőtt nagy jövőt jósoltak Dominic Solanke-nak, aki a 2014-ben rendezett U17-es Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett az angol csapattal, és négy góljával holtversenyben a torna legeredményesebb csatára volt. A Máltán rendezett Eb-n a törökök elleni csoportmérkőzésen duplázott, és betalált a portugálok elleni elődöntőben, valamint a Hollandiával szemben végül tizenegyesekkel megnyert fináléban is. Solanke egyébként már ekkor együtt játszott Lewis Cookkal, aki jelenleg a Bournemouth-ban is a csapattársa.

A nigériai édesapától és angol édesanyától Readingben született Dominic Ayodele Solanke-Mitchell nevét (ha nem is az egészet) ekkor ismerte meg a futballvilág, de a 17 éven aluli válogatottban mutatott remeklésének már akadtak előzményei.

Solanke hétévesen került a Chelsea-hez, ahol felnőve joggal remélhette, hogy idővel a csapat meghatározó játékosává tud válni: a 2013–2014-es szezonban 25 bajnokin 20 gólt szerzett a klub U18-as csapatában, a szezon végén pedig az ifjúsági FA-kupát is megnyerte – a Fulham elleni döntőben kétszer is betalált.

Mourinho hibája…

A fiatal csatár teljesítményére az első csapatnál is felfigyeltek: a Chelsea akkori edzője, José Mourinho a nyáron fel is vitte a nagyok közé Solanke-t, akivel kapcsolatban úgy fogalmazott, ha a támadó nem lesz angol válogatott addig, amíg ő a Stamford Bridge-en dolgozik, az kizárólag a portugál szakvezető hibája lesz. Mint később kiderült, Mourinho hibázott, Dominic ugyanis már nem Chelsea-játékosként debütált a nemzeti csapatban, de ne szaladjunk ennyire előre…

A következő idényben ugyanis még úgy tűnt, az ifjú angolból akár még az új Drogba is lehet Nyugat-Londonban, hiszen Solanke bemutatkozott a felnőttek között: a nagy pillanat a szlovén Maribor elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen jött el, ezzel Dominic lett a Chelsea történetének legfiatalabb BL-újonca.

(Forrás: Sky Sports)

A Premier League-ben azonban nem játszott a tinédzser támadó, az ifjúsági Bajnokok Ligájában viszont parádézott: a Sporting elleni csoportmeccsen mesterhármasig jutott, az AS Romának kétszer köszönt be az elődöntőben, és a Sahtar Donyeck elleni fináléban is góllal járult hozzá a trófea megszerzéséhez – végül kilenc mérkőzésen 12 találatig jutott a sorozatban.

Minden sorozatot figyelembe véve 41 góllal zárta a szezont a még mindig 18. születésnapja előtt álló csatár, aki megkapta az első alkalommal odaítélt az év legjobb akadémiai játékosának járó díjat a Chelsea-nél.

Az első lépések a felnőttek között – légiósként

A 2015–2016-os szezont már a felnőttek között kezdte Solanke, de nem Angliában, hanem Hollandiában, a londoniak ugyanis kölcsönadták az akkoriban a fiókcsapatuknak számító Vitesse-nek annak érdekében, hogy Dominic beleszokjon a felnőttfutballba. Ez meglehetősen jól sikerült: az angol támadó 25 bajnoki találkozón hét gólig jutott, amivel az arnhemiek harmadik legeredményesebb futballistája lett.

Az idény végén vissza is tért a Chelsea-hez, annak ellenére is, hogy több csapat is szerette volna megszerezni, de Roman Abramovics nem volt hajlandó megválni a klub csiszolódó gyémántjától. Antonio Conte azonban nem hitt annyira Solanke-ban, mint a klub akkori tulajdonosa: az olasz edző egyetlen tétmérkőzésen sem küldte pályára az immár nagykorú játékost – az élet, legalábbis rövid távon Contét igazolta, a Chelsea ugyanis megnyerte a bajnokságot.

(Forrás: BeSoccer)

Világbajnoki cím, Aranylabda és klubváltás

Dominic pedig egy hónappal később az U20-as vb-t, ráadásul ebben a sikerben, a londoniak Premier League-diadalával ellentétben főszerepet játszott. A Koreai Köztársaságban rendezett tornán betalált az argentinok elleni csoportmeccsen, majd a negyeddöntőben Anglia az ő góljával verte 1–0-ra Mexikót. A legjobb négy között az olaszok ellen duplázott, és ugyan a Venezuela elleni döntőben nem lőtt gólt, de így is aranyéremmel a nyakában és a torna legjobbjának járó Aranylabdával a kezében zárta a világbajnokságot.

Solanke tehát boldogan tért vissza hazájába, de már nem a Chelsea-hez, ugyanis szerződése lejártával elhagyta a londoniakat, de nem azt az utat választotta, hogy egy kisebb csapathoz igazol, ahol több játéklehetőséget kap, hanem egy másik topklubhoz, a Liverpoolhoz írt alá.

Az Anfielden ugyan többet játszott, mint a Chelsea-ben – bár ez nem volt nehéz, hiszen Londonban a lehető legalacsonyabbra került a léc – de arra nem volt esélye, hogy kiszorítsa a kezdőcsapatból Roberto Firminót. Így is jutott Solanke-nak 21 bajnoki és három Bajnokok Ligája-mérkőzés, de összesen alig több mint 600 percet töltött a pályán, mindössze öt PL-találkozón szerepelt a kezdőcsapatban. Ezek közül az utolsón, a Brighton elleni szezonzárón megszerezte élete első gólját az angol élvonalban: az 53. percben talált be Mohamed Szalah passzából.

Debütálás címeres mezben

Stabil liverpooli csapattagnak tehát nem mondhatta magát, felnőtt válogatottnak viszont igen, hiszen 2017. november 14-én, a brazilok elleni barátságos mérkőzésen a 75. percben lépett pályára Jamie Vardy helyén. Gólt ugyan nem szerzett, de joggal reménykedett benne, hogy nem kell sokat várnia második fellépésére a nemzeti csapatban. Nos, a Wembley-ben rendezett találkozó óta több mint hat év telt el, de Solanke még mindig csak egyszeres válogatottnak mondhatja magát…

Ezért elsősorban sérülései okolhatók, amelyek miatt a következő idényben egyetlen mérkőzést sem tudott játszani a Liverpool első csapatában, januárban pedig túl is adtak rajta.

(Forrás: GOAL.com)

Az élvonalban nem ment, a The Championshipben igen

A csatár szerencséjére a Bournemouth vezetői nem az előző hónapok alapján ítélték meg a képességeit, és 19 millió fontot sem sajnáltak érte. Ez eleinte nem tűnt jó befektetésnek, Solanke ugyanis első másfél szezonjában csalódást okozott: mindössze három találatra volt képes a bajnokságban, a Bournemouth pedig részben Dominic és a többi támadó gólképtelenségének köszönhetően 2020 nyarán kiesett a Premier League-ből.

Dominic tehát újra szerencsét próbálhatott a Premier League-ben, de a nagy áttörés megint nem sikerült, bár hat gól és hét gólpassz azért így is összejött neki – mindkét műfajban csapata legjobbja lett, de ami még fontosabb, a piros-feketék a 15. helyen zárták a szezont, vagyis elkerülték a kiesést.

Ennek ellenére a vezetőség mégis edzőt (és koncepciót) váltott a nyáron: a stabil védekezésre és kontrákra építő Gary O’Neil helyét a spanyol bajnokágba látványos futballjával berobbanó Andoni Iraola vette át. Ennél jobban nem is járhatott volna a Bournemouth – és Solanke sem. A csapatnak ugyan szüksége volt egy kis időre, hogy elsajátítsa az új edző által megkövetelt játékstílust, de a tanulási folyamat végeztével beindult a szekér. A Cherries november elején kapott egy hatost a Manchester Citytől, a 2023-as év utolsó napján pedig 3–1-re alulmaradt a Tottenhammel szemben, de a két meccs között valósággal szárnyalt: hét meccsen hat győzelem és egy döntetlen volt a mérlege, Solanke pedig nyolc gólt szerzett ezeken a találkozókon!

Ráadásul klubtörténelmet is írt: decemberben a hónap legjobb játékosának választották az angol élvonalban, ami korábban egyetlen Bournemouth-futballistának sem adatott meg.

(Forrás: Sky Sports)

Ha tavasszal elkerülik a sérülések és ott folytatja, ahol az előző esztendő végén abbahagyta, könnyen lehet, hogy bekerül az angol válogatott keretébe, és több mint hat évvel bemutatkozása után újra pályára léphet a nemzeti csapatban.

Kiemelt fotó: beIN SPORTS