Válságban a németek, krízisben a bosnyákok – így várnak minket a Nemzetek Ligájában

Aki követte a 2024-2025 Nemzetek Ligája-kiírás (NL) csütörtöki sorsolását, elégedetten fújhatott egyet, amikor kiderült, kik lesznek a magyar válogatott ellenfelei az A-divízióban. Persze, szó sincs arról, hogy Németországot, Hollandiát és Bosznia-Hercegovinát egy-egy kézlegyintéssel el lehetne intézni. Pontosan úgy van, ahogy Marco Rossi nyilatkozott a Nemzeti Sportnak a párizsi sorsolás után: Hollandia és Németország is erősebb csapat a magyarnál. Bosznia jelenleg nincs túl jó állapotban, a mieinknek a bennmaradáshoz elegendő lehet őket megelőzni. De Marco Rossi biztosan nem a minimumot fogja megcélozni.

Mielőtt alaposabb elemzésbe kezdünk, érdemes leszögezni, hogy a sorozat 2018-as elindulása óta mindenki számára világossá vált, a különböző válogatottak nem tekintenek fajsúlyos versengésként a Nemzetek Ligájára. Az erősebb csapatok számára továbbra is az Eb- és a vb-selejtezők számít jelentősebb erőfelmérőnek a nagy tornák előtt, és arra összpontosítanak, hogy közvetlenül onnan jussanak ki a világeseményekre. Vagyis az a céljuk, hogy ne szoruljanak rá a Nemzetek Ligájában elért eredményeikre az Eb-, illetve vb-kvalifikációt tekintve.

A kiemelkedő válogatottak számára tehát kisebb jelentőséggel bírnak az NL-meccsek, a közepes erősségű csapatok viszont rendre a legjobbjaikkal állnak fel, hiszen nekik minden megszerzett pont fontos lehet az Eb- vagy a vb-pótselejtezős számolgatás idején. Plusz, ahogy a magyar válogatott esetében is látjuk, a felkészülési találkozóknál nagyobb súlyú meccseken is végre esélyünk nyílik meglepni a nagyokat.

Ezek után lássuk az idei ellenfeleinket!

Hollandia

Az 1980-as évek óta nem volt olyan gödörben a holland válogatott, mint a 2010-es évek közepén. Akkor sorban kihagyta az 1982-es vb-t, az 1984-es Eb-t és az 1986-os világbajnokságot is. (Aztán a ’88-as Eb-arannyal hirtelen visszatért a csúcsra.) A 2016-os Európa-bajnokságról a Danny Blind-, a 2018-as világbajnokságról a Dick Advocaat-féle – sztároktól zsúfolt – csapat maradt le. Lassan ébredtek a hollandok a Csipkerózsika-álomból (2019, Nemzetek Ligája-döntő, ezüstérem), a 2021-re halasztott Eb-n a csehek megállították őket a legjobb 16 között.

A katari vb-re nagy reményekkel utazott az Oranje, Louis van Gaal utolsó nagy dobására készült a válogatottal, de az argentinok tizenegyes-párbajban győztek a pikáns végjátékba fulladó negyeddöntőben. Utoljára tehát tíz éve jutott a legjobb négy csapat közé nagy tornán Hollandia.

Az elmúlt négy évben egyszer sem tudta megverni a nála előkelőbben rangsorolt csapatokat a holland válogatott. A spanyolok elleni amszterdami 1–1 (2020) és a Németországgal szembeni 1–1 (2022) hat reményt keltően, mindkettő barátságos találkozó volt. Daley Blind, Nathan Aké, Virgil van Dijk és Denzel Dumfries maradt hírmondónak azokból az időkből, a válogatott szinte teljesen kicserélődött.

Van Gaal ugyanabban a 3–5–2-es felállásban próbálkozott Katarban, mint amelyik működött a 2014-es vb-bronz megszerzésekor. Az viszont nyilvánvaló, hogy Depayt vagy Bergwijnt nem érdemes Van Persie vagy Robben teljesítményéhez hasonlítani, ahogy Dumfries is teljesen más szerepkörben száguld a jobb szélen, mint 10 éve Dirk Kuyt. A trénert kritika érte, hogy miért dobja sutba a hagyományos 4–3–3-as alakzatot.

Van Gaalt a vb után Ronald Koeman váltotta, aki az eddigi tíz meccsén négy formációt is kipróbált a csapatnál, és sűrűn választja az egycsatáros felállást – a Hoffenheimben játszó Wout Weghorstra alapoz elöl. A magyar válogatott több ellenféllel szemben is sikeresen szerepelt az utóbbi két évben, amely egy csatárral próbálkozott (Németország, Bulgária, Görögország, Szerbia).

A védelem Akéval, Van Dijkkal, Dumfries-szel a közepesen erős és gyenge csapatok ellen nagyszerűen zár (8/6 Eb-selejtező kapott gól nélkül), a szép kombinációs játékot játszó nagyok ellen viszont gyatrán (Franciaország ellen 0–4, Olaszország ellen 2–3, Horvátország ellen 2–4). A holland csapat látványosan sokat lő, nem ritkán alacsony hatásfokkal: az írek elleni 1–0-s győzelemkor 18/6 volt a kaput eltaláló lövések száma, Olaszország ellen 16/5. A magyarhoz hasonló erejű válogatottak ellen sem törekszik nyomasztó labdabirtoklási fölényre, tehát nem idegen tőle a mérkőzés egyes periódusaiban a reaktív játék, amely a magyar csapatra sokáig kifejezetten jellemző volt.

Az Ajax tavaly októberben nyolc meccs után utolsó helyen állt a ligában, ám december óta összekapta magát, és már az ötödik. Egyetlen számba vehető játékosa van a nemzeti csapatban: Steven Berwijn.

Az egymás elleni összevetésben drámai volt a különbség a magyar és a holland csapat között a legutóbbi meccseinken: 2010 és 2013 között 27 gólt lőttek nekünk öt mérkőzésen, utolsó meccsük ellenük a tragikus, amszterdami 8–1 volt. Utoljára 1984-ben nyertünk ellenük, világbajnoki selejtezőn.

(Forrás: talkSPORT)

Németország

Dibusz Dénes is utalt rá a Nemzetek Ligája-sorsolás után: régi ismerős jön szembe. A 2020-as Eb-n (2–2) és a tavaly előtti NL-sorozatban (1–1, 1–0) is játszottunk velük, egyszer győztünk és nem kaptunk ki! A nyári Európa-bajnokságon Stuttgartban „melegítünk majd be” ellenük az őszi NL-mérkőzésekre.

Az ellenfél legapróbb bokamozdulatát is elemző Marco Rossi számára ideális, hogy alaposan sikerült feltérképezni őket 2021 óta, persze voltak változások az emlékezetes müncheni Eb-meccsünk óta.

Costa Rica ellen a katari világbajnokságon, Olaszország ellen a Nemzetek Ligájában győzött. 14 barátságos összecsapásból pedig csupán öt alkalommal hagyta el győztesen a pályát. Megrázó adatok, persze főképp a német szurkolóknak.

A győztes riválisok között olyan válogatottakat találunk, mint Japán, Ausztria, Törökország, Kolumbia, Lengyelország, Magyarország. Ez nem a közvetlen világelit, de az eredménysoruk révén már a németek sem oda tartoznak, jelenleg a 16. helyen állnak a FIFA-világranglistán.

A 2018-as oroszországi világbajnokságon már a csoportmeccsek után hazatért a csapat, a 2021-es Európa-bajnokságon a nyolcaddöntő, a katari vb-n pedig újfent a csoport jelentette a végállomást. Az eredményeket tekintve ilyen mély krízisben még soha nem volt a Nationalelf. A 15 évet a kispadon lehúzó Joachim Löw a hazai rendezésű Európa-bajnokság után vette a kalapját. Írhatnánk, hogy véget ért egy korszak, de annak már hamarabb vége volt, a német foci ekkor már régóta a válság jeleit mutatta. Úgy, hogy olyan csatáraik vannak, mint Serge Gnabry vagy Leroy Sané, a középpályán Joshua Kimmich, Ilkay Gündogan vagy Florian Wirtz tüsténkedik, a védelemben Antonio Rüdiger, a kapuban pedig Marc-André ter Stegen.

1926 és 2021 között, vagyis kevés híján 100 év alatt tíz szövetségi kapitány váltotta egymást a német szövetségi kapitányi poszton. Az elmúlt három évben három különböző edző ült le a válogatott kispadjára, elgondolkodtató a kapkodás, amely szembemegy a német futball hagyományaival. A katari lebőgés és a Japán elleni, tavaly szeptemberi 4–1-es zakó után a német szövetség új útra lépett: története során első alkalommal rúgta ki aktuális szövetségi kapitányát, Hansi Flicket. Pedig a kapitány személye csupán az egyik összetevője a sikernek. A másik biztosan az utánpótlás-nevelési rendszerben rejlik.

A világ legdrágább futballistái között az első 30-ban most két német játékost találunk, Jamal Musialát és Florian Wirtzet. Árulkodó jel. Hát még, ha hozzávesszük, hogy Musiala 7-16 éves koráig az angol utánpótlásban (Chelsea, Southampton) nevelkedett. A németek súlyos problémája, hogy amíg 15 éves korosztályig több mint egymillió igazolt focistájuk van, a 15-18 évesek között ebből a tömegből 400 ezren maradnak a rendszerben. A német képzésben maradt fiatalok egyre kevesebb játékpercet kapnak a Bundesligában: 2010-hez képest 2020-ban már csak a tíz évvel korábbi játékpercek harmadát. Ezért a szövetség döntésre szánta el magát. Rendszerszerűen kisebb pályán edzik a kicsiket, emelve ezzel a labdaérintések és a gyors döntéshozatalok számát.

Ez az ellenük vívott őszi meccseinket még nem befolyásolja, a németekre addig még vár egy hazai rendezésű Eb, a csoportban Skócia, Svájc és Magyarország az ellenfél. Nem lesz egyszerű dolguk. A tavaly szeptemberben kinevezett Julian Nagelsmann mérlege eddig 1 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, vele 4 meccsen 8 gólt kapott a csapat.

(Forrás: Eurosport)

Bosznia-Hercegovina

Hol van már a dicsőséges 2014-es világbajnokság, ahol az Edin Dzeko vezette bosnyák válogatott először szerzett három pontot nagy tornán. Azóta egyetlen Eb-re és vb-re sem sikerült eljutnia, sőt ma már forrónak számít a talaj a bosnyák szövetségben.

Safet Susic ötéves kapitányi időszaka volt a csúcs a 2010-es években, és az utána következő szakvezető, Mehmet Bazdarevic alatt is viszonylagos nyugalom volt, köszönhetően a Dzeko, Miralem Pjanic, Sead Kolasinac, Emir Spahic, Zvjezdan Misimovic-féle bosnyák aranygenerációnak.

Pedig a bolgár Ivajlo Petev vezetése alatt még pislákolt valami: a Nemzetek Ligája C-divíziójából úgy jutott fel a B-be Bosznia, hogy a finneket, Montenegrót és Romániát is simán maga mögé utasította. Ki más, mint Edin Dzeko vezette ezt a hadműveletet is (3 gól, 2 gólpassz). Ebben a sorozatban még a pályán voltak a ’14-es vb-hősök, Dzeko mellett Pjanic, Kolasinac és az FTC-ben játszó Muhamed Besic.

A tavalyi Eb-selejtezőkön pályára lépők már a szerb, a ciprusi, az osztrák, a török vagy a svájci ligában játszanak, nem a Romában vagy a Juvéban, mint korábban Dzekóék. A jobbhátvéd Anel Ahmedhodzic érkezik topligából a meccsekre (Sheffield Wednesday), illetve a balszélső Ermedin Demirovic (Augsburg). Rade Krunic nevét érdemes még említeni, akit a Milan kölcsönadott a Fenerbahcénak.

A tavalyi Európa-bajnoki selejtezőkön arcpirító vereségeket szenvedett a csapat. Luxemburgtól például oda-vissza kikapott – idegenben 4–1-re –, de az acélosnak nem nevezhető Izland és Szlovákia is legyőzte, így ötödik lett a csoportjában.

Az egykor a Barcelonában játszó Meho Kodro kirúgását követően fia, az akkor még a Fehérvárban játszó Kenan Kodro ezekkel a szavakkal mondta le a válogatottságot 2023 szeptemberében:

„A búcsúzás sohasem egyszerű, de a szövetség vezetői éppen elpusztítják a bosnyák labdarúgást, ezért úgy döntöttem, hogy nem veszek részt ebben, és elbúcsúzom a válogatottól.” Erős szavak, a tavalyi felfordulással együtt jól mutatják, mennyire nincs összefogás jelenleg a bosnyák válogatott háza táján. A szövetségben például nem sokkal Oroszország Ukrajna ellen indított támadása után többen szorgalmazták, hogy Bosznia játsszon barátságos meccset az Európából száműzött orosz válogatott ellen. Végül Miralem Pjanicnak és Edin Dzekónak kellett az asztalra csapnia.

(Forrás: FS BIH)

A bosnyák válogatott a játékosai tudása alapján többre hivatott, mint amit 2023-ban mutatott, de ha marad a szövetség jelenlegi vezetése és a rendezetlenség, akkor jók az esélyeink ellenük. Ráadásul Boszniától eddig soha nem szenvedtünk vereséget.

Kiemelt fotó: FS BIH