Változatos programmal készül az Eb-re a magyar válogatott

„99 százalék biztonsággal lehet mondani, hogy tavasszal Törökország és Koszovó lesz az ellenfél, és itthon fogunk játszani. Később, közvetlenül az Európa-bajnokság előtt Írországgal játszunk, a szövetségi kapitány kérése volt egy Skóciához hasonló stílusú csapat, és Málta lesz még az ellenfél. Írország idegenben, Málta itthon, valószínűleg valamelyik vidéki stadionban vagy a Groupama Arénában”

– nyilatkozta Csányi Sándor napokkal ezelőtt az M4 Sport kamerái előtt.

Törökország

Az utóbbi két évtizedben hagyományosan az európai első- és másodvonal között ingázó válogatott, amely különösen az évezred első éveiben Magyarországon is sok szurkolóra tett szert. A 2002-es világbajnokság török hősei közül Rüstü Recber, Hakan Sükür, Ümit Davala vagy Hasan Sas nevére biztosan ma is sokan emlékeznek, és a Galatasaray, a Fenerbahce vagy a Besiktas is ismert csapatnak számít hazánkban.

Bár a bajnokság az utóbbi időszakban sokszor nem pozitív előjelekkel kerül be a híradásokba (például bíróverés, politikai ügyek), még mindig a topligák utáni élmezőnyhöz sorolható, a helyi sztárklubok pedig általában véve anyagilag erős lábakon állnak az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére is.

Ami a futball szakmai részét illeti, a Bayern München a napokban igazolta le 30 millió euróért a Galatasaray francia jobbhátvédjét, Sacha Boey-t, így elmondhatjuk, hogy a legnagyobb klubok is figyelik a Süper Lig történéseit. Mi leginkább Szalai Attila miatt tettünk így az elmúlt években, aki a Fenerbahcénél szerzett magának jó hírnevet, és ez még akkor is így van, ha a német Bundesligában nem igazán sikerült számára az áttörés – eddig.

Ha már a németek: a válogatott kispadjáról nemrég menesztették a német kapitányt, Stefan Kuntzot, hogy a helyi Adana Demirspornál eredményesen dolgozó, korábbi olasz válogatott támadót, Vincenzo Montellát nevezhessék ki. Ez a váltás egyelőre remekül sikerült: a török válogatott az Eb-selejtezők hajrájában kulcsmeccset nyert Horvátország vendégeként (1–0), majd simán lelépte a letteket otthon (4–0) és pontot szerzett Wales vendégeként is (1–1). Mindezek mellett 3–2-re nyert barátságos meccsen Németországban, kissé talán megszégyenítve a kétségbeesetten önmagát kereső Eb-rendezőt, de ami ennél is fontosabb, hogy Montellával Törökország nagyon is stílusos és célratörő futballt játszik, nagy hatékonysággal.

Az olasz edző egy 4-1-4-1-es felállást álmodott meg, gyors szélsőkkel, két kreatív, de nagy munkabírású középpályással és egy valódi rombolóval. A csapat legnagyobb sztárja egyértelműen az olasz Internazionale karmestere, Hakan Calhanoglu, de egyre jobban teljesít a Juventus fiatal támadója, Kenan Yildiz is. Rajtuk kívül Kerem Aktürkoglu és Baris Alper Yilmaz jelentik az új idők eljövetelét a török szurkolók számára, ma még mindketten a Galatasaray játékosai, de ez aligha lesz mindig így a koruk és a tehetségük alapján. A németországi tornán Portugália és Csehország ellen biztosan játszanak majd, valamint a C pótselejtező győztesével, azaz a Görögország–Grúzia–Kazahsztán–Luxemburg négyes valamelyikével. Meglepetés lenne, ha a törökök nem jutnának tovább a csoportjukból, a budapesti mérkőzésen pedig külön izgalmas lesz az olasz edzők taktikai csatája.

Koszovó

Az egyik legfiatalabb UEFA-tagállamra sokan legyintenek, mondván miféle célt szolgálhat az ellenük való mérkőzés, amikor mi a legnagyobbak játszóterére készülünk? Ezzel szemben az igazság az, hogy nagy hiba lenne alábecsülni a kis ország válogatottját.

A koszovói klubfutball egyre erősebb, a helyi bajnokság ugyanúgy egy csapatot (FC Ballkani) adott az ősszel a Konferencia-liga csoportkörének, mint a magyar, és az ottani válogatott játékosok is megfordultak már az OTP Bank Ligában, elég csak a fehérvári Lirim Kastratira, vagy az Újpestről a minap távozott Lirim R. Kastratira gondolni, de Florent Hasani a DVTK-ból is kapott meghívót korábban.

Nagy tornán még nem járt a válogatott, de így is roppant kellemetlen ellenfél bárki számára, erről friss tapasztalatai az Európa-bajnokságon velünk is összecsapó svájciaknak lehetnek, akik sem otthon (1–1), sem idegenben (2–2) nem találtak fogást a balkáni ország nemzeti csapatán. A selejtezők során mindezzel együtt megelőzte őket Románia, Fehéroroszország és Izrael is, viszont tíz meccsükből öt döntetlenre végződött, ami mutatja, hogy versenyképesek voltak.

Kissé kellemetlen stílusban játszanak, nem félnek a párharcoktól és alapvetően gyorsak, mozgékonyak, de a képzettségükkel sincs baj, mert többen Svájcban vagy más nyugati országokban nevelkedtek és ismerkedtek a futball alapjaival. A legismertebb neveket náluk is a támadósorban találjuk, Vedat Muriqi nagyon kellemetlen, erős, tankszerű csatár, őt a Lazio színeiből is ismerhetjük, most már a spanyol RCD Mallorcában játszik, és általában mögötte az a Milot Rashica szerepel, aki a Werder Bremenben vált Európa-szerte ismertté, majd egy angliai szerződés után (Norwich City), jelenleg Törökországban, a Besiktasban szerepel.

Alapvetően az lehet a cél, hogy egy mély védekezésből induló, gyors átmenetekkel és egyritmusú kontrákkal operáló ellenféllel szemben minél több támadóvariációt kipróbáljunk, és felállt védelmekkel szemben, domináns játékban is fejlődjünk, esetleges szerkezeti vagy személyi változtatásokat is kipróbálva.

Írország

Írországtól nagyjából ugyanazt várjuk, ugyanazt kaphatjuk stílusban, mint az Eb-n Skócia ellen. A selejtezők során alaposan belehúztak, hiszen Franciaország és Hollandia ellen nem voltak esélyesek, a görögök elleni párharcot pedig nem tudták a maguk javára fordítani, így végül csak Gibraltárt tudták megelőzni hat szerzett pontjukkal, amiket a miniország ellen szereztek. Nagy verést egyszer sem kaptak, 2–0 volt a legnagyobb különbség, amivel alulmaradtak, igaz, ezt mindhárom előttük végzett csapat kipipálta legalább egyszer.

Fontos kiemelni, hogy a válogatott merítési lehetőségei igen szélesek, a játékosok zömét a Premier League-ből, a The Championshipből és a skót bajnokságból tudják válogatni, de nagy kérdés, hogy ez kinek a feladata lesz, mert pillanatnyilag nincs hivatalosan kinevezett utódja a novemberben távozott Stephen Kennynek. Emiatt a tényező miatt kockázatos lenne a csapat taktikájáról vagy lehetséges stílusáról értekezni, de azt érdemes megjegyezni, hogy 2021-ben a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt is összecsaptunk velük, akkor a Szusza Ferenc Stadionban egy felejthető 0–0-ra futotta a két csapat erejéből.

Elképzelhető, hogy a dublini látogatással az akkori meghívást most viszonozzuk, de egyébként is fontos, hogy a válogatott időnként játsszon idegenben, mert bár kétségtelen, hogy anyagi és emocionális előnyei is vannak a telt házas Puskás Arénában vívott meccseknek, szokni kell azt is, hogy esetenként nem a mi játékosainkat támogatja a lelátón helyet foglalók többsége. A németországi kontinensviadalon sem lesz mindig egyértelmű a csapatért szorítók fölénye, így nem baj, ha egy kicsit próbára tesszük a válogatottat 50 000 lelkes ír szurkoló előtt egy fizikálisan is kemény mérkőzésen.

Málta

A szigetországiak futballja erőteljesen eltér a többiekétől, egyéni képességeket, játékerőt és színvonalat tekintve is, ám ettől még segíthetik a felkészülésünket. Ne feledjük, jobb egy gyengébb ellenféllel játszani, mint egyáltalán nem, így Málta legjobbjai ellen is hasznos tapasztalatokkal gazdagodhatunk.

A legtöbb szurkolóban még élénken él a 2006-os vereség, amely a magyar labdarúgás történetének legsötétebb lapjaira került, így már csak az akkor szerzett tapasztalatok miatt is meg kell adnunk a tiszteletet. Valószínű, hogy ezen a mérkőzésen is inkább a domináns, kezdeményező futballt kell fejlesztenünk, bizonyos játékkapcsolatok és taktikai elemek kipróbálása és tökéletesítése lehet a cél, esetleg meg lehet nézni, hogy a második sorunk milyen teljesítményre képes.

A 2024-es Európa-bajnokság selejtezőiben Málta kevés sikerélménnyel gazdagodott, Anglia, Olaszország, Ukrajna és Észak-Macedónia ellen erre nem is volt sok esélye persze. Nyolcból nyolc vereség a mérleg, ám figyelemreméltó, hogy minden ellenféllel szemben volt legalább egy szoros meccse. A máltaiaknak nagy segítség a Nemzetek Ligája, ahol a maguk szintjén jó mérkőzéseket játszhatnak hozzájuk hasonló erősségű riválisokkal szemben és olykor-olykor győzelmeknek is örülhetnek. Van immár topligás játékosuk, Teddy Teuma a francia Stade Reims légiósa, róla mi is írtunk korábban, ám rajta kívül a helyi bajnokság élcsapataiból tud válogatni a szövetségi kapitány.

Magyar szempontból azért is érdekes a mérkőzés, mert a válogatott hosszú idő után elhagyja a Puskás Arénát és könnyen lehet, hogy valamelyik vidéki stadionban szerepel majd. Ez egyébként is szükségszerű lenne, mert a csapat töretlen népszerűségét tovább fokozná, ha időnként más városokba is elvinné azt az ünnepet, amit egy-egy válogatott mérkőzés mostanában jelent. Csányi Sándor elmondása alapján a Groupama Arénában is rendezhetik a mérkőzést, de ha erre mégsem Budapesten kerülne sor, akkor Székesfehérvár, Győr, Miskolc és Debrecen is remek házigazda lehetne a stadion mérete és minősége szempontjából. Igaz, logisztikailag talán Debrecen van a legkedvezőbb helyzetben, amelynek nemzetközi reptere is van, és ez vélhetően nem elhanyagolható szempont a helyszín kiválasztásakor.

Kiemelt kép: Alamy Live News / Szirtesi László