Valverde és a Bilbao útjai akkor találkoztak újra, amikor a legnagyobb szükségük volt egymásra

Marcelino García Toral másfél éves irányítása alatt a baszk csapat rendezni tudta a sorait, sőt a spanyol szakember vezetésével a 2020-2021-es szezonban még a hazai Szuperkupát is megnyerték, ami kiemelkedően fontos mérföldkőnek számított a klub életében. Ennek ellenére a tréner, akivel tavaly a nyolcadik helyen végezve éppen lecsúsztak az európai kupaszereplésről, nem tudott megegyezni a vezetőséggel a hosszabbításról, így az idény végeztével biztossá vált a távozása.

Nem csak a sportszakmai változások adtak állandó témát a klub életében, hanem az időszerű elnöki választások is, melynek hatásai a klub berkein belül egészen a focipályáig, sőt a kispadig is kiterjedtek. Inaki Arechabeleta kampányígéretei közé tartozott, hogy megválasztása esetén Marcelo Bielsa fog visszatérni a vezetőedzői pozícióba, a végső győztes Jon Urriate azonban Ernesto Valverde visszahívása mellett tett fogadalmat, amelyet be is tartott.

Ernesto Valverde lett a befutó. Fotó: Athletic Club

Az 58 éves, közönségkedvenc edző így harmadik alkalommal fogadta el a klub hívását, 2003 és 2005 között 87 meccsen, 2013 és 2017 között pedig 213 találkozón vezette helyi mérce szerint rendkívül sikeresen az Athletic Clubot. A csapatnak és a környezetének alapvető elvárása volt, hogy Valverde minimum Marcelino hatékonyságát tudja megismételni, sőt a jelenlegi, ki is mondott cél a visszakerülés az európai porondra, amely nem csak presztízs értékű, hanem anyagilag is meghatározó lenne a klub számára.

Kemény fa, éles fejsze

Talán közhelyesen hangzik, de a Bilbao aktuális sportigazgatójának és vezetőedzőjének mindig eggyel nehezebb dolga van a vetélytársaknál, hiszen a klub hagyományainak alapjára épül a sportpolitikájuk is: csak olyan játékosok léphetnek pályára a csapatban, akik valamilyen kapcsolatban vannak Baszkfölddel. Jó pár évvel ezelőtt ennek köszönhetően csak baszk focisták viselték a Bilbao mezét, a futball globalizálódása és a verseny kiéleződése miatt azonban ezek a szabályok is jelentősen felhígultak, így akár a legkisebb kötődés nyomán váltak papíron játékra alkalmassá olyan focisták, mint Kenan Kodro, Aymeric Laporte, vagy éppen a csapat márkaarcai, a Williams testvérek.

Valverdének a korlátozott lehetőségek és a Bilbao transzferpiacon mutatott inaktivitása miatt egy szinte érintetlen keretet kellett átvennie Marcelinótól, az egyetlen említésre méltó átigazolásként Ander Herrerát lehet megemlíteni, aki nyolc év légióskodás után érkezett vissza az Athletic Clubhoz.

Biztatóak a kezdeti jelek

A szezonstart óta nyolc mérkőzésen vagyunk túl és a cikk megírásának pillanatában az Athletic Club öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel az igencsak figyelemre méltó harmadik helyen áll a tabellán. Természetesen, ha kontextusba helyezzük ezt a tényt, az összesen 38 fordulós bajnokság szempontjából ez vajmi keveset jelent, azonban, ha a Bilbao játékának statisztikai profiljára tekintünk, az előrelépés erősen érzékelhető.

Fotó: Athletic Club

Valverde csapata jóval aktívabb lett a támadóharmadban. Bár Marcelino gárdája jobb minőségű helyzetekből szerezte az akciógóljait, a jelenlegi szezon Bilbaója gyakorlatilag kétszer annyi találatot szerzett; átlagosan több, mint négy lövéssel próbálkozik mérkőzésenként és a támadóharmadban, illetve az ellenfél tizenhatosán belül is több labdaérintést mutat be.

A támadások direktségét talán az érzékelteti a legjobban, hogy átlagosan hat passzal kevesebbet hajtanak végre a játékosok egy lövés előtt a tavalyi szinthez képest és a lövések száma is átlagosan néggyel növekedett meccsenként.

Statisztikai alapon, a várható gólok tekintetében is stabilan tartja a harmadik helyet a Bilbao a spanyol mezőnyben, hiszen az fbref.com adatai alapján a várható góljaik száma (xG: 14,9), a várható kapott góljaik száma (xGA: 6,1) és ezek különbözete (xGD: +8,8) is a harmadik legjobb a húsz fős mezőnyből, csak a Real Madrid és az FC Barcelona büszkélkedhet jobb adatokkal. A Bilbao intenzív és direkt támadó szellemű futballját szintén jól mutatja, hogy ugyancsak a Real Madrid és a Barcelona után ők végezték el eddig a legtöbb progresszív passzt (328) a legnagyobb távolságban, illetve a lövéseket (SCA: 220), valamint a gólokat (GCA: 24) eredményező akciók számát tekintve is ott loholnak a két éllovas nyakában.

Oihan Sancet az elmúlt két szezonban egyértelműen jelzését adta annak, hogy a baszkok akadémiájának legértékesebb neveltje, az előző szezonban már a kezdőbe is rendre beverekedte magát és piros-fehérek kulcsfontosságú támadójává vált a véghajrában. Valverde kezei alatt aztán Sancet újra szintet lépett, a baszk edző ugyanis hátrébb rendelte a középpályára, így egy előretolt, offenzív nyolcasként szerepel, vele együtt négy játékosra hagyatkozva a támadásokban, ahol a befelé törő két szélsőnek, rendre Nico Williamsnek és Axel Berenguernek is nagy szerep jut. Valverde ötlete eddig remekül működik, Sancet mellett pedig általában egy klasszikus hatos biztosítja a középpályát Dani García vagy éppen Mikel Vesga személyében.

A védekező akciók volumenét tekintve bár semmilyen mutatóban nincs az élmezőnyben az idei Bilbao, az elmondható, hogy a rendszerszintű védekezésük állja a sarat és eddig működőképesnek bizonyul. Igaz, némi felülteljesítés jeleit is mutatják, hiszen a korábban említett, az ellenfél helyzeteiből származó várható gólokkal szemben (xGA: 6,1) eddig öt gólt kaptak, de ez az eltérés elég kicsinek mondható és a minta is mindössze nyolc mérkőzésből áll.

Az állandóság a kulcs

A spanyol bajnokságban az elmúlt években több nagyon biztató projekt is életre kelt, elég csak a Villarrealra, a Sevillára, a Betisre vagy éppen a Real Sociedadra gondolni, azonban ezeknek a csapatoknak az állandó és visszatérő gyermekbetegsége mindig is az állandóság hiánya volt.

A szezon elején berobbanó alakulatok a januári váltás után vagy a szezon végére teljesen összeestek, remek példa erre a tavalyi Sevilla, amely féltávnál még a bajnoki címért való küzdelmet deklarálta célként (ezért is vették kölcsön Anthony Martialt többek között), az idény végére azonban teljesen szétesett, és egészen a negyedik helyig csúszott vissza.

Valverdének és a Bilbaónak várhatóan ugyanezekkel a gondokkal kell majd megküzdenie. Az olyan kulcsembereknek, mint az említett Oihan Sancet vagy Iker Muniain, nincsenek megfelelő minőségű helyettesei, de a védelemben, főleg a védelem tengelyében is nagy hézagok vannak, miután a legfontosabb bekk, Dani Vivian sérülése után mindössze két egészséges belső védővel rendelkeznek.

Oihan Sancet, és Inaki Williams egyaránt húzóember Bilbaoban. Fotó: Athletic Club

A centerposzton a 36 éves Raúl García már nem tudja a kellő minőséget biztosítani, a most igazolt Gorka Guruzeta és Asier Villalibre pedig kényszerszülte perememberek, valós esélyük nincs a kezdőbe kerülésre, és igazából csereként beszállva sem tudnak sokat hozzátenni a támadószekció eredményességéhez. A legnagyobb név kétségkívül az az Inaki Williams, akinek a képességei mindig is megvoltak ahhoz, hogy klasszis váljon belőle, de a mivel a helyzetkihasználása nagyon hektikus, a Bilbao támadósorában ő sem igazán megbízható opció.

Kiemelt fotó: Athletic Club