Van Gaal mestermunkája

Meccsritmus

Utólag leszögezhetjük, valódi esélye a továbbjutásra akkor lett volna csak az Egyesült Államoknak, ha Christian Pulisic góljával kezdődik a világbajnokság első nyolcaddöntője. És nem sokon múlt. Tyler Adams emelt vissza egy kipattanó labdát a 16-oson belülre, amit a Chelsea támadója küldött kapura, Andries Noppert azonban nagyot védett.

De a meccs eleji jelenet is elég plasztikusan érzékeltette, mi az amik gyengesége: a helyzetkihasználás, de legalább annyira a nagy helyzet kialakítása. Mert az egész mérkőzésen azt lehetett érezni, a támadóharmadba érve nincsenek meg azok a képességek, amelyek a hollandoknál igen, akik az első félidőben két kaput eltaláló kísérletet jegyezhettek, de mindkettőből gól született. És mindkettőnél érdemes Denzel Dumfriest megdicsérni, aki mindkétszer ragyogóan játszotta meg a második hullámban érkező társat. Az elsőnél egy 20 passzt számláló (!), valódi holland focisulit mutató támadás végén, Memphis Depayt kiszolgálva – a barcelonai 43. válogatottbeli góljával az örökranglista második helyére lépett fel, és hét találatra van már csak a listavezető Robin van Persie-től –, a másodiknál a védőjét (Sergino Destet) faképnél hagyó Daley Blindet megjátszva. A bal oldali szárnyvédő alakította tehát 2-0-ra a találkozót, pedig hős helyett lehetett volna belőle bűnbak is, ha Pulisic az elején betalál – Blind ragadt be ugyanis csúnyán az amerikai ziccernél.

Nagyon úgy festett, a félidő végi góllal eldőlt a továbbjutás, az amerikaiak azonban képesek voltak feljebb kapcsolni – azért volt honnan –, és a második játékrész elején az előrehúzódó Tim Ream, Pulisic és Weston McKennie is betalálhatott volna, miközben a holland ellencsapások ugyancsak veszélyesnek bizonyultak. Amit az egész tornán becsülni lehetett az amerikai válogatottban, ezúttal is megmutatkozott: egy percig sem adta fel a küzdelmet, ennek jutalmaként talált be Haji Wright negyedórával vége előtt (valószínűleg ő sem tudja, hogy), Dumfries hamar lehűtötte azonban a kedélyeket: ezúttal Blind szolgálta ki az Inter szárnyvédőjét.

Magasles

Alaposan megszervezte Louis van Gaal a hollandok futballját. Védekezésben a 3–4–1–2-es hadrendben (olykor 5–2–1–2-ben) a két támadó csak arra ügyelt, a szélső hátvédeket ne tudja megjátszani a két amerikai belső védő, Davy Klaassen fogta az amerikai hatos Adamset, a két másik holland középpályás, Frenkie de Jong és Marten de Roon pedig a két amerikai nyolcasra figyelt, megbénítva az építkezést. Amikor pedig labdát szerzett az Oranje, jól indult.

A második félidei gyorsabb amerikai futball már inkább okozott a hollandoknak nehézséget, de valahogy a minőség, egy klasszis kilences, a gólérzékenység még mindig hiányzik az amúgy roppant fiatal és azért tehetségesnek nevezhető amerikai gárdából. Meglehet, a még több, a topbajnokságokban, illetve a Bajnokok Ligájában megvívott meccsekkel az is megjön, ahhoz legalábbis, hogy igazán veszélyes alakulatnak minősüljön az Egyesült Államok a négy év múlva esedékes vb-n, ez kell. 

Ami jó volt

Hogy Van Gaal a 2-0-s félidei előnyre nem akart ráülni, erre utalt legalábbis a két cseréje a szünetben. Két középpályást váltott egy csatár (Steven Bergwijn) és egy másik fedezet (Teun Koopmeiners), és Cody Gakpo lépett vissza a tízes pozíciójába. Nem lett ettől feltétlenül támadóbb a hollandok futballja, de azt ígérte, az átmenetei, a kontratámadásai még veszélyesebbek lehetnek, és akadt is sansz növelni az előnyt.

Ami rossz volt

Legalábbis holland szempontból: hogy azért az amerikai válogatottnak sikerült jó néhány helyzetet kialakítania, a kezdő sípszó után kevéssel Pulisic, majd a játékrész végén a 16-oson belülre nagyszerűen betörő, a labdát azonban eltörő Dest révén, a három második félidő lejei lehetőséget pedig már említettük, ez azért intő jel (az is, hogy 17 lövést engedett ellenfelének), elvégre jó eséllyel valódi nagyágyú, Argentína várhat a hollandokra a negyeddöntőben.

Miért érdemes Hollandiát követni?

Egyrészt, mert jó eséllyel Argentínával meccsel, a vb-győzelmet zászlajára tűző dél-amerikaiakkal márpedig vívott egy-két emlékezetes találkozót – elég csak az 1998-as vb-negyeddöntőt előhívni, amelyet az utolsó percben Dennis Bergkamp zseniális góljával nyert meg. Másrészt mert kiderül, van-e több a meccseiket nyeregető, de valódi topcsapattal még nem találkozó hollandokban.

Kiemelt kép: Getty Images