Van, hogy az olimpia tényleg élet-halál harc – A Mardini nővérek (filmajánló)
Amikor valaki azt a kérdést teszi fel, hogy miért érdemes igaz történetek alapján filmet készíteni, a válasz rendre az szokott lenni, hogy a legjobb forgatókönyveket az élet írja. Az igazán bosszantó pedig az ebben a közhelyben, hogy időről időre igaznak bizonyul.
A Netflix ezen tétel igazolásaként ezúttal a Mardini nővérek történetét elevenítette fel. Ahogy arra már korábban is utaltunk, a sport sok esetben nem különíthető el a társadalmi-politikai változásoktól, és ez így volt a szíriai úszólány, Juszra Mardini esetében is. A fiatal sportoló, valamint vele utazó testvére és unokatestvére 2015-ben a polgárháború sújtotta Szíriából menekült Európába, az utazás során pedig túlzás nélkül az életüket kockáztatták. Napokat töltöttek élelem és ivóvíz nélkül Törökországban, majd Leszbosz szigete felé közeledve az őket szállító csónak a túl sok utas és a nagy súly miatt süllyedni kezdett, ezért a lányok magukat feláldozva órákig tempóztak a csónak mellett. Majdnem egy hónapnyi utazás után végül megérkeztek Berlinbe, ahol Juszra a sportkarrierjét is folytatni tudta.
Bár csak néhány cikket olvastam a történettel kapcsolatban – Juszra Mardini Pillangó című könyvét egyelőre sajnos nem – , ezek alapján a Netflix filmje nagyon hűen követi a megtörtént eseményeket, nincs olyan fordulópont, ami ne jelenne meg Sally El Hosaini rendező mozijában.
Nathalie és Manal Issa játszotta a testvérpárt (Forrás: digitalspy.com)Amiben egy ilyen fikciós alkotás pluszt tud adni egy egyszerű ismeretterjesztő cikkhez képest, az a karakterek árnyalása, illetve a köztük lévő viszonyok bemutatása. A Mardini nővérek pedig tesz is lépéseket ebbe az irányba, bár mélylélektani elemzést nem érdemes ettől a filmtől várni. Ehelyett jól ismert archetípusokat, könnyen átélhető ellentéteket kapunk. Megjelenik a szigorú apa, aki mindig a legjobbat akarja a lányainak, de azért a saját céljait is általuk akarja megvalósítani. Aztán ott a bohókás rokon, aki a fontos pillanatokban mégiscsak képes felelősséget vállalni. Végül pedig az új edző, aki először szkeptikus, de aztán segít elérni a kitűzött célokat.
A két testvér közötti konfliktus pedig leginkább abból a szempontból lesz érdekes, hogy míg Juszra valóban elhivatott az úszás iránt, Szara sosem akart versenysportoló lenni, a film egyik fontos mellékszála épp az lesz, hogy ő is megtalálja a saját útját. Jelenleg emberi jogi aktivistaként dolgozik, bár ahogyan az a film végi feliratokból is kiderül, manapság épp megpróbálják ellehetetleníteni a munkájukat, ami több nemzetközi jogvédő szervezet szerint is egyfajta politikai leszámolás.
Juszra (jobbra), és Szara Mardini (balra) az őket játszó szinésznőkkel, Nathalie és Manal Issával (Forrás: ncl.hu)Két izgalmas aspektusa azonban mindenképpen van Sally El Hosaini legújabb rendezésének. Az egyik, hogy Juszra Mardini végül a menekült csapat tagjaként vehetett részt a riói olimpián, ez pedig a film szerint több versenytársában ellenérzéseket keltett. Mert hiába próbáltak szolidárisak lenni a menekültekkel, nem érezték igazságosnak, hogy nekik a hagyományos módon kellett megszerezniük a kvótát, míg mások látszólag könnyebben jutottak lehetőséghez. Ez pedig minden emberi jogi szempont figyelembevétele mellett is egy felvethető dilemma, főként személyes oldalról.
Ám a film válaszokkal is szolgál: az olimpiai részvétel ugyanis Mardini és társai számára sokkal többről szól, mint amit egy nyugodt körülmények között készülő versenyző el tudna képzelni. Erről a témáról egyébként maga az úszónő is nyilatkozott 2017-ben, a budapesti világbajnokság alkalmával (a Németországig vezető után a testvérpár Magyarországot is érintette 2015-ben):
„Ma jártam épp arra (a Keleti Pályaudvar felé – a szerk.), kicsit sokkoló volt. Két évvel ezelőtt a földön aludtam, néha egy hotelben. Nehéz volt az az időszak. Aztán amikor meghallottam, hogy Budapesten lesz a világbajnokság, arra gondoltam, hogy nem, nem akarok odamenni. De ez most életem egyik legboldogabb hete. Legyőztem a félelmet. Boldog vagyok, hogy itt vagyok.”
Az olimpia vagy a világbajnokság ugyanis ezeknek a sportolóknak nemcsak egy világverseny a sok közül, hanem maga a megérkezés. A normális élet reménye. Ez a gondolat pedig igencsak közel áll ahhoz, amit még oly régen a sport alapvető értékeként fogalmaztak meg.
Kiemelt kép: espn.com