Van utánpótlása a horvátoknak, de vajon meddig juthatnak velük?

A horvát labdarúgás úgy éli fénykorát, hogy 1998 után aligha hitte volna valaki is, hogy a franciaországi „csoda” megismételhető. Akkor Miroslav Blazevic keretében olyan sztárok voltak, mint Davor Suker, Robert Jarni, Robert Prosinecki vagy épp Dario Simic. Ezeknek a játékosoknak a sikerén nőtt fel egy generáció, amelynek egyik-másik tagja fiatal gyermekként megtapasztalhatta azt is, hogy micsoda szörnyűséget jelent egy háború. A horvátok függetlenségét egy majd négy éven át tartó csatározás végén jelenthették ki, ami 1991 és 1995 közt megannyi áldozatot követelt, ráadásul a mostani világbajnokságon résztvevők közt vannak páran, akik akkor már éltek.

Luka Modric pontosan tudja, milyen érzés ez, hiszen talán neki vannak a legélénkebb emlékei. Ezt a Zadarski List újságírója, Ivica Marijacic 1995 áprilisi cikkéből idézve is megérthetjük, hiszen ekkor a kis Luka már hat esztendős volt.

„1991. december 18-án reggel 9 óra körül egy csapat csetnik harcos érkezett a környékre. Éltették a vezetőiket, Drazsa Mihajlovicsot és Szlobodan Milosevicset, illetve népdalokat énekelgettek. Majd megállt az autójuk, és egy arra járó pásztorhoz léptek.

Ki vagy te? Mit csinálsz itt? Ez szerb föld.

Elkapták, üvöltöztek vele. Aztán a Velebit-hegység szörnyű puskaropogástól visszhangzott. A férfi meghalt, lelőtték. Ő volt Luka Modric (a játékos nagyapja – a szerk.). Az eset után a katonák tovább folytatták véres útjukat…”

A korábbi aranylabdás mellett a minden meccsen kezdő Dejan Lovren és Ivan Perisic is emlékezhet néhány apró részletre, bár ők talán már csak a háború végét jelentő időszakról. Azonban pontosan ők adták a gerincét ennek a „harcos, küzdős” csapatnak, amelyre olyan jelzőkkel lehet csak emlékezni, mint a „vereséget nem ismerő”, a „meg nem alkuvó” vagy a „végletekig küzdő” együttes. Ez ragadt át azokra is, akik beleszülettek a háborús időszaka, de emlékezni aligha tudnak rá, viszont ezt mentalitást látták, szívták magukba ők is. Könnyen lehet, hogy ilyen csapatuk már nem lesz a jövőben a horvátoknak, hiába vannak már most a tehetséges fiatalok ott az európai porondon a következő generációból.

A csatár, akire régóta várnak – Marin Ljubicic

Kiváló érzékkel vette kölcsön a LASK Linz együttese Marin Ljubicicet a Hajduk Splittől, ugyanis a 20 esztendős center valósággal berobbant az osztrák élvonalba és nagy segítségére van a fekete-fehéreknek, hogy visszataláljanak a nemzetközi porond felé vezető útra. A 2021-22-es szezonban 37 mérkőzésen mindössze nyolc gólig jutott és aligha gondoltunk volna róla, hogy ő lehet a jövő horvát centere, de idén az osztrákoknál 17 találkozón már 13 gólnál jár. Egyik kulcsembere a csapatnak, a legfontosabb pillanatokban tudja szállítani a találatait, amivel a kupában már a nyolc között, a bajnokságban pedig dobogós helyen vannak a linziek.

Noha 183 centis magassággal nem egy „égimeszelő”, de rendkívül jó a fejjátéka, amit a beadások és a pontrúgások után is meg tud mutatni. Amellett, hogy nagyon jól dönt a kapu előtt (27 kísérlete volt a bajnoki szezonban, és ebből 9 alkalommal volt eredményes), nem csak a gólszerzésben jeleskedik, hanem a mozgásával az ellenfelet is rendre megtéveszti, így képes helyzeteket kialakítani a társaknak, ez egy kifejezetten nagy erénye. Nagyon masszív játékos, aki előszeretettel használja ki a testi erejét a párharcok során, és így nehezen is lehet tőle elvenni a labdát. Ez akár előrevágott labdák esetén a megtartás, kiugratások során pedig a fedezés terén jön jól számára. Mindkét lábával képes bevenni az ellenfél kapuját és a gyengébbnek számító bal lábán is nagyon sokat dolgozik, hogy a passzjátékban is olyan aktívan tudja használni, mint a kapu előtt.

Noha az egy félszezonos csoda alapján nem lehet máris klasszisnak kikiáltani, de a LASK-nál alighanem dörzsölik a tenyerüket, hogy a kölcsönszerződésében egy mindössze 3,5 millió eurós vételi záradék van, hisz már most lehet olvasni a helyi lapokban, hogy akár 10 milliós áron adhatják őt tovább rövid időn belül.

A védelem biztos pontja lehet – Mario Vuskovic

Az elmúlt hetekben rengeteg hír látott napvilágot a német sajtóban Mario Vuskovicról, akinek a november elején leadott doppingtesztje pozitív eredményt hozott. Miközben várunk a B-teszt eredményére, ami a napokban fog kijönni, a klub már az utolsó őszi bajnokin – „családi okokra” hivatkozva – kihagyta a keretből az addig minden meccsen kezdő védőt. Azóta hallani, hogy két neves ügyvédet is felfogadtak, ez nem sejtet jót az ügyében.

Ha azonban ezt félretesszük, és élünk az ártatlanság vélelmével, akkor elmondhatjuk, hogy a német másodosztály egyik legstabilabb bekkjévé lépett elő, mióta elhagyta szülővárosát, Splitet és a Hamburger SV játékosa lett. A 21 éves belső védő elképesztő játékintelligenciával rendelkezik, a hátsó alakzatból képes irányító középpályásokat megszégyenítő átadásokkal operálni, amire bátran építhet egy csapat és a németek így is tesznek. A kiváló fizikai adottságokkal rendelkező bekk szereti a párharcokat és jó hatékonysággal nyeri is meg azokat mind a földön, mind pedig a légtérben. A rögzített szituációk során a saját kapuja előtt igazi légvédelem, az ellenfél tizenhatosán belül pedig gólveszély, amire szintén lehet támaszkodni.

Egy újabb zseniális középpályás – Martin Baturina

Miközben a Ferencváros két éve leigazolta Rokót, az idősebb testvért, addig Martin „otthon” maradt a Dinamo Zagreb kötelékében és manapság a 19 éves középpályás már a Bajnokok Ligájában is megmutatja, mekkora potenciál rejtőzik benne. Az igazi karmesteri erényeket csillogtató „tízesnek” olykor mégis inkább egy kicsit hátrébb, más szerepben, „nyolcasként” kell megállnia a helyét, ami a jelenlegi szezonban egyre jobban megy neki, de ez egy tinédzser esetében aligha meglepő, hiszen a csapatban való szerepkörének egyelőre a többi, rutinosabb játékoshoz is kell alkalmazkodnia. Remekül cselez, jól lát a pályán és a kulcspasszok mellett idén már a támadóharmadba, illetve a boxon belülre juttatott átadások terén is egyre magasabb szintre lép, köszönhetően annak, hogy más szerepkörben is kipróbálják. Lassan eléri az ötven mérkőzést a zágrábiak színeiben, s miközben a bajnokikon egyre több játékidő jut neki, a nemzetközi porondon is számítanak rá, bár ott egyelőre inkább csak csereként, de az idő neki dolgozik.

Bár a válogatottban a középpálya tűnik talán a legbiztosabb pontnak, hiszen Modric után Lovro Majer lehet a következő kiemelkedő tagja a csapatnak. Ha egyelőre nincsenek is ugyanazon a szinten, de ahogy a horvát fővárosban, úgy a nemzeti együttesben is Baturina lehet majd Majer utódja és vetélytársa a közeljövőben. Ő talán még támadóbb szellemű, mint az elődök, de ez nem is biztos, hogy hátrány, mert könnyebben alakítható a játék vele.

Még lehetne sorolni napestig a nagy tehetségeket a horvátoktól, hiszen Josko Gvardiol már most is alapember 20 évesen, de Josip Sutalo, Josip Stanisic vagy épp Luka Sucic már most is kerettagok a világbajnokságon, míg az U21-es keretben az említett három név mellett Hrvoje Smolcic vagy épp Ante Palaversa is feljegyezhető, akik már ma is topligás csapatban játszanak. Szép jövő áll a horvátok előtt, csupán az lesz a kérdés, hogy ezekkel a fiatalokkal majd mennyire lehet magasra jutni a nagy tornákon.