Varga Barnabás sérülése miatt is: beszéljünk végre az agyrázkódásról!

A Skócia elleni Eb-mérkőzésen Varga Barnabás a második félidőben egy beívelésre érkezve ütközött az ellenfél kapusával, több helyen eltört az arckoponyacsontja, súlyosnak tűnő agyrázkódást szenvedett. Kórházba szállították, hétfőn megműtötték, lábadozik.

Varga sérülése olyan súlyosságú, hogy a játékostársai is nehezen találták a szavakat rá: Szoboszlai Dominik a mérkőzés után azt nyilatkozta, beleégett a szemébe az eszméletlenül, a földön görcsbe rándult kézzel fekvő csatár látványa, nehéz lesz feldolgoznia, Botka Endre pedig úgy fogalmazott, felkavaró volt a látvány, nem volt könnyű így folytatni a mérkőzést.

Tucatjával idézhetünk eseteket különböző sportágakból, komoly tétre menő mérkőzésekről is, ahol egy játékosnak nagy ütés érte a fejét, ami hosszú kihagyásra kényszerítette. Volt olyan, aki agyrázkódása ellenére mégis visszatért a pályára. Emlékezetes például a 2014-es vb-döntő, ahol Christoph Kramer 0–0-s állásnál ütközött az egyik argentin játékos vállával, és üveges tekintettel kísérték le a pályáról, utána azonban a vonatkozó sportegészségügyi szabályok ellenére mégis visszatért a gyepre. Pár perc után le kellett támogatni.

„Spori, ez itt a döntő?”

– hangzott tőle a kérdés. A kis mértékű amnézia is azt mutatta, semmi keresnivalója nem lett volna már a pályán.

A Chelsea-ben játszó Petr Cech fejsérülése szintén nagy visszhangot váltott ki, mivel neki már több agyrázkódása is volt, többé nem léphetett pályára fejvédő nélkül. Az Újpest FC volt kapusa, Filip Pajovics is hosszú időn át védősapkában állt a kapuban, a horvátoknál Vedran Corluka szenvedett olyan súlyos fejsérülést a 2016-os Eb-n, hogy szintén fejvédőt kellett viselnie. Az idei magyar férfi kézilabda-döntőben állkapcsát törő, agyrázkódást szenvedő Dean Bombac is ebbe a sorba illik, nem tudjuk, neki szüksége lesz-e fejvédőre.

Időszerű a kérdés, hogy a sportvilág elegendő gondot fordít-e a fejsérülések megelőzésére, de még inkább az agyrázkódással kapcsolatos információk megosztására? Tudatában vagyunk-e annak, milyen jelentősége van a tünetek felismerésének, a sérülés utáni pihenésnek, a hatékony rehabilitációnak?

Nagy Attila sportága a jégkorong, jelenleg az egyik legmagasabban jegyzett nemzetközi játékvezetőnk, korábban sokáig a hazai szövetség általános igazgatójaként is dolgozott. Az évek során egyre több hiányosságot fedezett fel itthon, amelyek nem voltak jelen a fejlettebb jégkorongkultúrájú országokban, ahogy doktori értekezésében írja,

„az agyrázkódással kapcsolatos ismeretek hiánya tűnt fel leginkább”.

Ezzel kezdett foglalkozni, hiszen főleg a kontaktsportokban, mint a futball, a jégkorong, az amerikai futball vagy a kézilabda, iszonyatos mennyiségű agyrázkódással járó ütközést látni, de az esetek elenyésző részében tárják fel magát az agyrázkódást. A sok titokban maradó sérülésnek később jelentkezhetnek a negatív hatásai, ráadásul ahogy a doktorijában írja:

„Hiába rendelkezik az orvostudomány a koponyát és agyat ért sérülésekkel kapcsolatban kellő ismeretekkel, a hosszú távú szövődményekkel kapcsolatban, nehéz egységes gyógymódot megfogalmazni, mert minden eset lefolyása változatos.”

Nagy a disszertációjához sok egyéb mellett kérdőíveken vizsgálta meg, hogy a hazai jégkorongban dolgozó edzők, játékosok, illetve a szülők mennyire vannak képben az agyrázkódásról. Arra a kérdésre például, hogy az eszméletvesztés tényéből következik-e, hogy történhetett agyrázkódás, a szülők 93, az edzők 69 százaléka adott jó választ, a játékosoknak viszont csupán 53 százaléka felelt helyesen. Egy hasonló kanadai kérdőívvel is összevetette a sajátját, és az látszik, hogy a fejlettebb hokikultúrában több információjuk van a szülőknek, edzőknek, játékvezetőknek és játékosoknak az agyrázkódás tüneteiről, következményeiről, az általános protokollról.

Nagy a többi kontaktsporttal is foglalkozott, és egyetért azzal, hogy a profi labdarúgásban nincs hatékony módszer az agyrázkódásos esetek megelőzésére. Leszámítva az utóbbi években életbe léptetett szabályokat, amelyek egyes országokban tiltják a fejelést bizonyos korosztályban. Az amerikai szövetség 2015-től tiltja a fejelést 10–13 éves korig, a skótok 2020-tól vezették be ezt a szabályt, és 12 évnél fiatalabbaknál. Bizonyos sportágakban a fogvédő vagy a fejvédő is megengedett, megfelelő használat esetén jó lehet megelőzésre.

„Alapvető különbség van a kontaktus miatt bekövetkező agyrázkódás és a kontaktus nélküli agyrázkódás között. Az ostorcsapás jelenség miatt úgy is bekövetkezhet agyrázkódás, ha a test megrándul, és a fejet ugyan nem éri ütés, az agy mégis nekiütődik a koponyának. Például autóbaleseteknél. A futballban egy rossz leérkezés vagy a labda elfejelése után is felléphet agyrázkódás, amit a kevésbé látványos tünetek miatt észre sem lehet venni. Ez probléma. A kontaktsérülés sokkal látványosabb lehet, mint például Varga Barnabás esetében. De a skótok elleni mérkőzésen Willi Orbán is összefejelt korábban egy ellenféllel, és simán ment tovább a játék, pedig ott is volt esély, hogy valamelyiküknek akár enyhe agyrázkódása volt”

– magyarázza Nagy Attila.

Varga esetében azt látjuk, hogy a hírekben a csonttöréseken van a hangsúly, az agyrázkódásról alig olvasni valamit, pedig hosszú távon ennek lehet súlyosabb következménye. A sérülése komplexnek tűnik, csonttörése van, amit műtéttel kellett korrigálni, zúzódást is biztosan szenvedett és agyrázkódása is volt. Ezeket így együttesen kell figyelembe venni, kezelni.

Az agyrázkódásról tudni kell, hogy jelenleg semmilyen képalkotó berendezéssel, tehát MRI- vagy CT-vizsgálattal sem diagnosztizálható. Az orvostudományban most a vérből kinyerhető fehérje vizsgálatával próbálják feltárni a lehetséges agyi sérülést. Varga esetében, akinek az arccsontja is eltört, biztos, hogy az agy is komolyabban sérült, sokkal erőteljesebben, mint egy átlagos, futballmeccsen sűrűn előforduló ütközés után.

Az agyrázkódás szerteágazó tüneteit (fejfájás, szédülés, látászavarok, hányinger, aluszékonyság, agresszió, bódultság) az okozza, hogy az agyban a neuronok (agyi idegsejtek) közötti kapcsolatok sérülnek. Az agy regenerációjának lényege, hogy ezek a kapcsolatok helyreálljanak, az ingerületátvitel újra normálisan működjön. Ha azelőtt visszatér a sportoló a pályára, hogy az idegpályák közötti kapcsolatok teljesen stabilizálódnának, az súlyos következményekkel járhat.

A nagy nemzetközi sportszervezetek általános protokollja szerint négy-tíz napot kell pihennie minden sportolónak, aki enyhe agyrázkódást szenvedett. Nagy szerint a Vargáról érkező hírek alapján, a játékos nyara valószínűleg rámegy erre a sérülésre, hetekig pihennie kell majd, és csak azután kezdheti el újra fokozatosan az edzéseket. A francia válogatottra kitérve megjegyzi, Kylian Mbappé esetében is van rá esély, hogy nem csupán az első Eb-meccsén történt orrtörése miatt kellett kihagynia a hollandok elleni mérkőzést, hanem valójában az agyrázkódás miatt.

Reményeink szerint Vargára nem vár olyan kihagyás, mint a világ egyik legjobb jégkorongozójának tartott Sidney Crosbyra, aki 2011-ben 11 hónapig nem játszhatott agyrázkódás miatt. Az orvosok egyszerűen nem engedték vissza a jégre, amíg nem volt teljesen tünetmentes az egyre nagyobb fizikai terhelés hatására. Szintén emlékezetes eset Cléopatre Darleux francia kézilabdakapusé, aki Crosbynál is többet, 13 hónapot hagyott ki súlyos agyrázkódása után.

A szakember elmondta, az agyrázkódásról kidolgozott protokollok megvannak a szövetségekben, és a legmagasabb szinten szakszerűen használják is őket. A probléma inkább az utánpótlásban jelentkezik, ahol sok csapat mellett egyetlen edző dolgozik, neki kell mindenre figyelnie, és az ütközések utáni ellenőrzést is neki kell elvégeznie. A futballban tetézi ezt a problémát, hogy ritkábban van lehetőség cserére. A játékosok összefejelnek, aztán felállnak, és futnak tovább. Hiába éreznek enyhe émelygést, rosszullétet, mennek tovább, mert ez a szokás, ezt diktálja az ösztön. A kézilabdában, hokiban a játékos azonnal el tudja hagyni a pályát, és az orvos egy agyrázkódást értékelő eszközzel ki tudja deríteni, van-e probléma. Ilyen például a SCAT-kártya (Sport Concussion Assesment Tool), amely protokolláris kérdéseket tartalmaz, és ad egy sorvezetőt, arra, hogyan mérjük fel azonnal az agyrázkódás súlyosságát. A már okos telefonokon is elérhető eszközt bárki képes használni, akkor is, ha nincs semmilyen egészségügyi képesítése.

„Az edzők, a szülők agyrázkódással kapcsolatos ismereteit fejleszteni kell, és kulturális váltást kell elérni a probléma felismerésében, kezelésében. A doktorim jórészt erről szól. Jó példa a hirtelen szívhalál kérdésköre. Hosszú ideig nem igazán foglalkoztak vele a profi sportokban, ma viszont sokkal komolyabb a sportolók szűrése, és megsokszorozódott a defibrillátorok száma a sportpályákon, stadionokban. És alapelvárás, hogy az edzők közbe tudjanak avatkozni hirtelen szívleálláskor.”

Videós orvosok és az ImPACT

A Will Smith főszereplésével, a sportagyrázkódások okozta hosszú távú következményekről készített Concussion (Sérülés) című film óta a közvélemény is sokkal jobban összpontosít erre a kérdésre, és a prevenció is szintet lépett. A súlyos múltbeli sérülésekből tanulva ma már több sportágban is „videós orvosok” követik a mérkőzéseket – a pálya szélén dolgozó orvost segítve –, és ha olyan ütközést látnak a képsorokon, amely után valós esélye van a súlyosabb sérülésnek, kiemelik a játékost, és agyrázkódásos gyorstesztet végeznek rajta. Az NFL-ben vagy az ausztrál rögbiben ez már a protokoll része. A ligák érdeke, hogy ne legyen sérülés. Ha jelentkezik memóriazavar vagy más tünet, a játékos nem térhet vissza a pályára. Akkor sem, ha ő maga ezt követeli, ilyet is látni időnként futballmérkőzéseken, hiszen a labdarúgó mindig játszani akar.

Észak-Amerika előrébb jár Európánál a sportsérülések megelőzése, a kezelési protokollok, a transzparens információk terén, és az agyrázkódásos sérülések nyomán sok-sok bírósági per indult. Sokkal inkább a közbeszéd, a szakmai kommunikáció részét képezi ez a terület, mint máshol. Az NFL, az NHL, az amerikai egyetemi ligák példaként állíthatók a többi ország, sportág elé. Nagytól tudjuk, a jól ismert gyorstesztek mellett számítógépekre fejlesztett teszteket is használnak, mint az összehasonlító elemzés alapján legérzékenyebbnek számító ImPACT (Immediate Post-Concussion Assessment and Cognitive Testing). Ezzel a teszttel az agyrázkódás utáni azonnali értékelést, kognitív vizsgálatot végzik, a kiegészítő King-Devick-teszttel pedig a szemmozgást, a kognitív funkciókat, az agytörzs mozgását nézik. Az ImPACT akkor igazán hatékony, ha a játékosnak volt egy sérülés előtti alaptesztje, amely értékeit össze lehet vetni a sérülés utáni teszten látható értékekkel.

Európa is próbál lépést tartani, svéd fejlesztés például a PolarCap, amely vadonatúj módszerrel gyorsítja az agyrázkódás utáni regenerációt. A hűtött vizet keringető speciális sapka néhány tized Celsius-fokkal lehűti az agyban lévő vért. Gyakorlatilag ugyanúgy „jegeli” az agyat, mint a jégzselé a kificamodott bokát, a cél, hogy a sérült testrész gyorsabban gyógyuljon. A tudományos kutatás igazolta a hatékonyságát.

Hogy miért profibbak az észak-amerikai ligák az agyrázkódásos esetek terén? Banális oka van: a profi sport üzleti alapú megközelítése miatt. A játékosra értékként tekintenek, ami pénzt termel a kluboknak, szövetségeknek. Folyamatosan karban kell tartani, vizsgálni kell az egészségét, hogy tovább tudjon sportolni, és pénzt hozzon. Az észak-amerikai profi ligáknak óriási összegeket kellett fizetniük a sportolói sérülések miatt a bírósági ítéletek után, és egy idő után feltették a kérdést: mi éri meg jobban, utólag fizetni, vagy a megelőzésbe, a kezelési protokollokba fektetni? Pénzügyi okok miatt utóbbi lett a nyerő.

Nagy felhívja a figyelmet: a sportsérülésekkel kapcsolatos visszásságokat mindig egy-egy nagy visszhangot kiváltó eset hozza napvilágra, most épp Varga Barnabásé.

„A Covid nyomán az élsportolóknál fellépő szívproblémák is előidéztek változásokat, például a troponin mérést. Beszélni kell az agyrázkódás körüli problémáról, a legfontosabb az edzők, szülők, játékosok felvilágosítása, oktatása, hogy amit lehet, tegyenek meg a megelőzés érdekében, vagy ha bekövetkezik a baj, képesek legyenek felismerni, és kivonják a játékost a játékból! A helyes rehabilitáció már az orvosi stáb dolga, ahogy az is, hogy ha a szülők fáradékonynak, aluszékonynak, ingerlékenynek látják a gyereket, merüljön fel a gyanú, hogy edzésen, meccsen elszenvedett agyrázkódás tüneteit látják esetleg!”

Ha elhanyagolt marad a sportoló agyrázkódása, vagy idő előtt visszatér a pályára, s újabb és újabb mikroagyrázkódások érik, azt kockáztatja, hogy a sérülésben megrongálódott neuronok közötti kapcsolat nem áll helyre, és ez kihatással lesz a későbbi agyi működésre. Felléphetnek látás-, egyensúlyzavarok, romolhat a reakcióidő, sőt hosszú távon agyi leépülés, demencia is lehetséges, a küzdősportban széles körben rettegett krónikus traumás enkefalopátiáról már írtunk. A kezeletlen agyrázkódás újabb sérülésekhez vezethet, és a sportoló nem csak magában tehet kárt, hanem másban is. Nem szabad elfelejteni, hogy a testünk legfontosabb részei közül egyedül az agy nem edzhető fizikális értelemben – a traumák során elpusztult agysejteket többé nem tudjuk visszaépíteni – ezért nagyon kell vigyázni rá.

Kiemelt fotó: Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia