Varga Csaba meghódította a Nanga Parbatot is

Gasherbrum II – 8035 méter (2013); Broad Peak – 8051 m (2014); Manaszlu – 8163 m (2017); Gasherbrum I – 8068 m (2019), Dhaulagiri – 8167 m (2021); Nanga Parbat – 8125 m (2023).

Varga Csaba a 14 darab 8000 méternél magasabb csúcs közül eddig a fenti bércekre kapaszkodott fel, a magyarok között nála többre csak Erőss Zsolt volt képes (tízre), aki 2013-ban a Kancsendzönga meghódítása után Kiss Péterrel együtt örökre a hegyen maradt.

A hivatalos nevén Nanga Parbat 2023 – MKE 150 expedíció (az idén 150 éves Magyarországi Kárpát Egyesület, Magyarország első, a világ hetedik turista szervezete volt a névadó) június 6-án kezdődött, Varga június 10-én ért fel a 4200 méteren lévő alaptáborba. Június 12–14. és 18–21. között két akklimatizációs kört teljesített (vagyis hozzászoktatta a szervezetét az oxigénhiányos környezethez), majd 29-én hajnalban elindult a csúcsmászásra. A csúcstámadást a mintegy 6750 méter magasan fekvő hármas táborból július 1-én 22 órakor kezdte meg, és 17 óra kőkemény mászás után ért fel a csúcsra.

Varga nem egyedül mászott, két lengyel hegymászóval indult meg, egyikük időközben visszafordult, mert egy lezuhanó kő eltalálta, másik társa azonban Vargával együtt sikeresen felért a hegytetőre. Vasárnap este közösen ereszkedtek vissza a 7200 méteren létesített négyes táborba, a lengyel ott is töltötte az éjszakát – Csaba viszont némi pihenő után úgy döntött, visszamegy a hármas táborba, amelyet 22 órakor, vagyis 24 óra intenzív mászás után ért el. Az éjszakát ott töltötte, július 3-án este pedig visszatért az alaptáborba, ezzel az expedíció sikeresen lezárult.

A Nanga Parbat (szanszkrit; jelentése: Meztelen Hegy) a Himalája hegyvonulatának nyugati végén terjeszkedik, jellegzetessége, hogy sokkal inkább kiemelkedik a környezetéből, mint a legtöbb himalájai csúcs. Déli fala, a Rupal Face 4600 méterrel magasodik függőlegesen az alatta lévő völgy fölé. Igéző látványa nem kevés veszélyt is tartogat: az Annapurna, a Kancsendzönga, a K2 és a Dhaulagiri után az ötödik leghalálosabb hegy.

„Barátságos és fenyegető is egyben. De gyönyörű!”

– mondta róla a partiumi mászó.

Az osztrák származású Herman Buhl mászta meg először, 1953-ban, az elérhető adatok alapján azóta mintegy 400-an próbálták meghódítani, és ötödük veszett oda. 1999-ben hazánkból elsőként Erőss Zsolt kapaszkodott fel a csúcsára, Varga a második magyar, akinek ez sikerült. Az alapvető nehézségek leküzdése mellett a küldetés különlegessége volt az is, hogy a nagyváradi mászó nem a négyes, hanem a hármas táborból kezdte meg a csúcstámadást, valószínűleg a rossz időjárási körülmények miatt. Varga a csúcsról be sem tudott jelentkezni, egy három és fél perces videót azonban leforgatott – a brutális erősségű szélben.

„Ez a csúcs, 8125 méter, nagyon nehéz volt! Hajrá Erdély! Hajrá Partium! Hajrá Székelyföld! Hajrá Felvidék, Anyaország, Délvidék, Kárpátalja és Őrvidék!”

– mondta, majd meglobogtatta (többek között) az MKE és Magyarország Nagyvárad feliratú zászlaját.



A civilben építész Varga rendszeresen hangot ad annak, hogy szenvedélyből és hazaszeretetből mászik, a hegyek meghódítása mellett a határon kívül rekedt összmagyarság, azon belül is hangsúlyosan szűkebb pátriája, a partiumi magyarság megmaradásának ügyét mindig a szívén viseli – minden körülmények között.

A hegyek varázsa a Bihar-hegység és a Pádis-fennsík gyönyörű tájain ragadta magával, azután a Retyezát, a Fogarasi- és a Radnai-havasok következtek, majd a nagyobb hegyek: Mont Blanc, Elbrusz. 2009-ben sikeresen mászta meg a Tien-san hegységben található 7010 méter magas Khán Tengrit (Kirgizisztán, Kazahsztán és Kína határán terül el), ez volt az első igazán nagy hódítása – utána jöttek a magasabb csúcsok.

Az, hogy valaki oxigénpalack és serpák segítsége nélkül mászik egy világos és megérvelt filozófiai kérdés.

„A magashegyekben ez az igazi kihívás. Ha használsz oxigént, olyan mintha egy burokban lennél, a tested úgy érzi, egy másik hegyet mászik, egy 5000-6000 méter körülit. A hegymászásban mára nem a meghódított hegyek számában mérik a teljesítményt. A szakma nem kapja fel a fejét arra, ha valaki palackkal eljut 8000 méter fölé. Az az érdekes, ha télen, szezonon kívül mászol, oxigén nélkül, új vagy alig mászott utakon. Azok az igazi teljesítmények. Nem is kell, hogy okvetlenül 8000-es legyen, sokkal alacsonyabb, de nehezebb hegyekért is komoly elismerés jár”

– vallotta erről.

Az azonban kulcsfontosságú lehet, hogy aki a tiszta mászás híve, ne egyedül induljon neki a halálzónának. Varga több ízben mászott együtt az idén tragikus körülmények között, a Mount Everesten életét veszítő Suhajda Szilárddal is. 2014-ben közösen értek fel a Broad Peak csúcsára, egy évvel később pedig a K2-nek vágtak neki, az időjárási körülmények azonban ellehetetlenítették a küldetést.

Célja mind a 14 darab 8000-es megmászása, ezen – a minden értelemben – legmagasabb szinten aligha lehetne más, ugyanakkor az az erőpróba, aminek a halálzónában ki van téve az emberi test, semmihez sem hasonlítható, és világos határokat szab. Az elnevezés nem véletlen, 8000 méter felett a levegő oxigéntartalma a normál érték harmada, az élettel összeegyeztethetetlen körülmények uralkodnak, minden benne töltött pillanat egy lépés az elmúlás felé.

„Mindenkinél máshol van a halálzóna. Kezdődhet 7000 körül is. Én már jó néhány sikeres 8000-es expedíción vettem részt, emlékszik a szervezetem, elég jól bírom. A csúcstámadás mindig a legnehezebb. A hideg rettenetes, és nagyon korán kell indulni. Hatalmasok ezek a hegyek, általában nagyon hosszú a mászás. Én most olyan szinten vagyok, hogy a kisebb 8000-eseket meg tudom mászni, külön oxigén és serpák nélkül. Hogy úgy mondjam, tisztán, mert ezt érzem igazi teljesítménynek. De a legnagyobbak, a legnehezebbek még egy szinttel feljebb vannak, most már látom. Ez egy vízválasztó. Azokhoz sokkal többet kell edzenem. Az már olyan profi szint, hogy csak azzal kellene foglalkoznom. Én építész vagyok, ahhoz le kellene tennem a munkámat. Ezt most még nem tehetem meg”

– fogalmazta meg még 2019-ben a Mandinernek.

Varga a három legmagasabb hegy mindegyikét célba vette már, eddig azonban nem járt sikerrel. 2021 májusában 8000 méter fölé jutott az Everesten, a Déli-nyeregig – még az akklimatizáció során, a csúcstámadásra sor sem került, annyira rossz volt az időjárás. A rendkívül csalódott mászóban az is megfordult, hogy többet nem megy magashegyi expedícióra – aztán nyáron már egy őszi küldetésen agyalt, október 1-én pedig már fent állt a Dhaulagiri tetején.

„Az Everestet oxigén nélkül nem mászta meg egy magyar se. Ezért, azt gondolom, az Everest oxigén nélkül továbbra is cél. A legnagyobb álom a K2. Az utolsó része nagyon nehéz és nagyon magas, 8611 méteres, rossz időjárású hegy. Az nagyon túl van a vízválasztón. Nagyon szép hegy és hatalmas kihívás. Élmény volt Suhajda Szilárddal együtt mászva próbálkozni. Az egy kemény szezon volt, hihetetlen hideggel, senki sem jutott fel. Szeretnék ott az első magyar lenni. (Suhajda pár hónappal ezen interjú után, még 2019-ben eddig egyedüli magyarként abszolválta a K2-t – a szerk.) És persze a Kancsendzöngát is újra megpróbálnám. Sajnos az nem sikerült, pedig nagyon akartam, már csak az Erőss Zsolt és Kiss Péter emléke előtti tisztelgés miatt is. Végül pedig ott van a Sisapangma főcsúcsa, ami 8027 méteres. De a normál úton van egy hosszú, kitett gerinc a főcsúcsig, és azt még nem érték el magyarok. 8000-en voltak, de a főcsúcson nem.”

Akárcsak a többi híres magyar hegymászó, Varga is rendkívül bölcs, megfontolt és persze roppant céltudatos ember. Tisztában van a saját korlátaival, az extrém hegymászás összes kockázatával, ugyanakkor természetesen megvan benne a kellő merészség és elszántság is.

„Olyan dolgokba kell belevágni, amit uralni tudunk. Kell némi vakmerőség persze, de elvakult nem lehetsz. Meg kell találni a határt e kettő között. A halál gondolatával nem lehet hozzáállni egy hegyhez.”

Kiemelt fotó: Hazajáró/Facebook