Vb 2022: a trónra vágynak a dél-amerikai nagyhatalmak

A dél-amerikai kontinensen rendezték meg az első labdarúgó-világbajnokságot, 1930-ban Uruguay volt a házigazdája a 13 csapat részvételével lezajlott seregszemlének. A lassan egy évszázaddal ezelőtti torna körülményei össze sem voltak hasonlítóak a mai profizmussal, a helyiek labdarúgás iránti fanatizmusa viszont azóta is egyértelmű. Rajtuk kívül később Brazília kétszer, Chile és Argentína egyszer-egyszer rendezett vb-t a kontinensről. Menet közben főként a brazilok és az argentinok adtak megannyi klasszist a világfutball számára, a teljesség igénye nélkül elég Pelé vagy Diego Maradona, Ronaldo vagy Lionel Messi nevére gondolnunk, de a sort persze hosszasan lehetne folytatni.

A dél-amerikai nyomornegyedekből sokak számára a labdarúgás jelenti a kiutat, hogy pénzt szerezzenek ahhoz, hogy segíthessenek családjuk életén. Ronaldinho vagy Luis Suárez is hasonló indíttatásból kezdett focizni, míg Gabriel Batistuta egyetemi tanulmányait szerette volna finanszírozni a labdarúgásból. Sokakat pedig fel sem fedeznek, mert elvesznek a szegénységben, vagy rossz útra térnek és végleg elkallódnak.

Ahol a labdarúgás sokkal több, mint egy sport

Brazília az egyedüli ötszörös világbajnok nemzet. A selecao a legnagyobb sorozatát 1958 és 1970 között érte el, amikor a 12 év alatt négy tornából hármat megnyert (1958, 1962, 1970). Pelé mindhárom csapatban főszereplő volt, így a labdarúgás valaha volt egyetlen háromszoros világbajnoka. Ezen kívül 1994-ben az első amerikai vb-n, míg 2002-ben az első ázsiai kontinensen megrendezett seregszemlén bizonyultak a legjobbnak a brazilok. A szamba országában a tánc mellett természetesen a labdarúgás a legnépszerűbb tevékenység. A válogatott miatt egy-egy világbajnokság idején mindig megáll az élet az országban. A megannyi riói és Sao Pauló-i óriásklub között ugyan megoszlik a szimpátia, de egy világbajnokság idején csak a nemzeti csapat létezik a brazilok számára.

Neymarék tánccal ünnepelnék a góljaik (Forrás: Getty Images)

Argentínában a labdarúgás ugyancsak a mindennapok része, a foci állandó beszédtéma az utcákon, a kávézókban, a munkahelyeken. Hosszú várakozás után az 1978-ban a Mario Kempes-féle Albiceleste, 1986-ban pedig az azóta is nemzeti legendaként kezelt Diego Maradona fémjelezte argentin válogatott hódította el a világbajnoki címet. Az argentinok azóta is minden tornán a vb-győzelem esélyesei közé tartoznak, minden vb-n a trófea megnyeréséről álmodoznak, ám ez többször eddig nem jött össze nekik. A válogatott a 36 évvel ezelőtt előtti siker óta két világbajnoki döntőt játszott, mindkettőt elvesztette. Összességében három vb-döntőt bukott el, ennél több ezüstérme csak a német válogatottnak van (Németországként és NSZK-ként együttesen).

Az első világbajnokságot megrendező és megnyerő Uruguay két világbajnokságon diadalmaskodott. A hazai rendezésű 1930-as torna után két évtizeddel Brazíliában is megkoronáztatott a házigazda bánatára. A hőskor egykori meghatározó válogatottja később visszaesett és több tornáról is távol maradt, az elmúlt évtizedekben azonban visszatért az őt megillető helyre, a világ közvetlen élvonalába. A helyiek körében a labdarúgás iránti rajongás nem csorbult, és az elmúlt három vb pozitív eredményei ismét felerősítették a fanatizmust a válogatott irányába. Az uruguayiak az előző három tornán egyaránt bejutottak a legjobb 16 közé – 2010-ben a negyedik, négy évvel később az ötödik helyen végeztek.

Ecuador nem tartozik a tradicionális dél-amerikai labdarúgó nemzetek közé. Ugyanakkor a helyi labdarúgás sokat fejlődött, melynek eredményeként az utolsó hat alkalomból már negyedszer kvalifikálták magukat a tornára. Ráadásul a kis ország szerethető csapata a 2006-os tornán továbbjutott a csoportjából, ami az eddigi legjobb eredményének számít, és szeretnék mielőbb megismételni.

A két veterán támadó még egy utolsó csatára indul egymás mellett (Forrás: Getty Images)

Nagy eredményben bízva

A brazil válogatott húsz éve nyert utoljára világbajnokságot, még a várva várt, 2014-es hazai tornán sem sikerült a csúcsra jutniuk, és most újra nekivágnak. Tite csapata a tavaly nyári Copa América-döntő elvesztése óta egyértelműen fejlődött. Neymar igazi vezéregyénisége tud lenni a nemzeti csapatnak, amely a bőség zavarával küzd és nem fogja tudni elvinni az összes sztárját Katarba. Sokat elárul a keret mélységéről, hogy a legutóbbi felkészülési mérkőzéseken a 39 évesen is játszó Dani Alves vagy az Arsenalban brillírozó Gabriel Jesus be sem került a keretbe. Elképesztően mély és több lábon álló csapat, több olyan játékossal, amely képes lehet mérkőzések eldöntésére. Több rutinos játékos mellett például Lucas Paquetá, Raphinha, Antony, Vinicius Júnior vagy Richarlison az új hullám képviseletében szeretne felérni a nagy elődök nyomába. Brazília veretlenül abszolválta a dél-amerikai vb-kvalifikációs sorozat 17 mérkőzését. Ugyanakkor a szűk másfél évvel ezelőtti kontinenstorna fináléja óta nem játszottak valódi téttel bíró mérkőzést nagyobb ellenféllel szemben, ami némi óvatosságra adhat okot velük kapcsolatban, de ez akár éppúgy a brazilok malmára is hajthatja a vizet.

Argentína több mint három éve veretlen, 35 mérkőzés óta nem talált legyőzőre. A világbajnokság csoportkörében akár meg is döntheti az olaszok 37 meccses világrekordot jelentő veretlen szériáját. Ennél is sokkal fontosabb lenne azonban Lionel Scaloni csapata számára, hogy megnyerje a világbajnokságot, ami – még ha titkolják is – a csapat nagy célja. A brazilokhoz hasonlóan veretlenül tudták le a selejtezőket, de európai élcsapattal ők is csak egyszer találkoztak a közelmúltban, viszont a nyári Bajnokok Kupája-mérkőzésen elképesztő magabiztossággal futballozták le az Európa-bajnok olasz válogatottat (3–0). Az argentin nemzeti csapat az utóbbi időben nagyon összeállt. A csapat tagjai vállvetve küzdenek egymásért, a regnáló szövetségi kapitány kiválóan találta meg Lionel Messi helyét, aki ugyancsak beállt a sorba és igazi vezéregyéniségként rendeli alá magát a csapat érdekeinek. A 35 éves világklasszis élete utolsó világbajnokságán szeretné megvalósítani az álmát és vb-címet nyerni hazájával.

Lionel Messi minden bizonnyal utolsó vébéjén magasba emelne egy újabb trófeát (Forrás: Getty Images)

Uruguay nemzeti csapata a 2010-es világbajnokságon közel állt a hőskori nagy sikerek megismétléséhez, végül azonban hiába jutott be a legjobb négy közé, érem nélkül maradt. Az előző három tornával ellentétben ezúttal már nem Óscar Tabárez fogja irányítani a válogatottat. A selejtezősorozat alatti gyenge eredmények hatására a tizenöt éven át tevékenykedő ikonikus kapitányt menesztették, helyét Diego Alonso vette át, aki stabilizálni tudta a helyzetet és magabiztosan vezette ki a csapatot Katarba. Luis Suárez és Edinson Cavani az utolsó világbajnokságra készül, mellettük pedig már az új hullám képviseletében Federico Valverde és Darwin Núnez is vezető szerepet tölthet be. Az uruguayi válogatott előzetesen nem tartozik a legnagyobb favoritok közé, de ahogy a közelmúltban összeálltak, az alapjában képesek lehetnek arra, hogy a tizenkét évvel ezelőtti seregszemléhez hasonlóan újra meglepetést okozzanak.

Ecuador a közelmúltban végbement helyi futballreformnak is köszönhetően folyamatos fejlődésen megy keresztül. A válogatott fiatal játékosokra épül, akik jelentős része az MLS-ben vagy a mexikói bajnokságban pallérozódik, de Piero Hincapié (Bayer Leverkusen), Moisés Caicedo és Pervis Estupinan (mindkettő Brighton & Hove Albion) révén már európai topbajnokságban meghatározó futballistákat is felvonultatnak. A csapat legnagyobb sztárja egyértelműen a West Ham Unitedet is megjárt Enner Valencia. A jelenleg a török Fenerbahcében futballozó szélső támadó 33 éves lesz a torna idején, minden bizonnyal a mostani lesz az utolsó vb-je, szeretné még egy emlékezetes dobáshoz segíteni hazájának fiait. Ecuador akár az egyik meglepetéscsapat lehet, de inkább majd a 2026-os 48 csapatos vb-n várhatunk tőlük nagyobb eredményeket.

A dél-amerikai válogatottak szereplései az egyes világbajnokságokon (Forrás: Wikipedia)

Ismerős távol maradók

A dél-amerikai válogatottak mindig meghatározó szereplői voltak a világbajnokságoknak. Ugyan a fentebb ismertetett három dél-amerikai világbajnok most is kijutott a tornára, teljes joggal lehet hiányérzetünk egy-két lemaradó kapcsán. Az 1962-es világbajnokságon rendezőként a harmadik helyen végző Chile egymás után másodszor nem jutott ki a vb-re. A 2014-ben még negyeddöntőt játszó Kolumbia sem lesz ott, és ez hatalmas csalódottsággal töltötte el az ország lakóit. A négy évvel ezelőtti vb-n üde színfoltnak bizonyuló Peru az interkontinentális pótselejtezőt veszítette el tizenegyesekkel Ausztrália ellenében, és így maradt le, Paraguay eddigi utolsó vb-meccsének továbbra is a 2010-es negyeddöntő számít, Bolívia pedig 1994 óta nem járt a világ legnagyobb seregszemléjén.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/