Vb-elődöntők, amelyek megrengették a világot
Argentína, Franciaország és Horvátország is játszott már váratlan fordulatokat hozó elődöntőt a világbajnokságokon, de az évszázad mérkőzésének Angliában, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban egy olyan csatát neveznek, amelynek hosszabbításában öt gól született. Máig ez az elődöntős rekord.
A legutóbbi francia–horvát vb-döntő miatt kicsit feledésbe merült, hogy a két nemzet elődöntőt is játszott már egymással a világbajnokságok történetében, nem is akármilyent. Franciaország 1998-ban házigazdaként harcolt az első címéért, de az egyenes kieséses szakaszban sokáig csak szenvedett. Előbb Paraguay ellen hosszabbításra kényszerült, és az akkori szabályok szerint aranygóllal – ha úgy tetszik, a hirtelen halálban – tudott csak továbbjutni, majd az olaszok ellen tizenegyespárbajban kerekedett felül.
A francia válogatott a horvátok elleni elődöntőnek úgy ment neki, hogy a nyolcad- és a negyeddöntő rendes játékidejében sem tudott betalálni, miközben az ellenfél az előző körben 3-0-val elintézte az akkori Európa-bajnok Németországot. Zinédine Zidane óriási energiákat mozgósított a horvátok elleni első félidőben, hogy megtörje a gólcsendet, de semmi… Ráadásul a fordulás után jött Davor Suker egy zseniális passzt követően, és megfagyott a hangulat a Stade de France-ban… Ám csupán egyetlen egy percre.
A nagy hírű gólfelelősök helyett lépett elő Lilian Thuram főszereplővé, pályafutása első két – és egyben utolsó két – válogatottban szerzett gólját a legfontosabb pillanatokra tartogatva. Tegyük hozzá, 142-szeres válogatott lett az AS Monaco, a Parma, a Juventus és az FC Barcelona védőjeként. A második találata briliáns, de érdemes megfigyelni az akaraterejét, amellyel a két gól előtt labdát szerzett.
1990-ben az akkori házigazda Olaszország biztos esélyesként – egyben az egész vb legnagyobb favoritjaként – állt ki az elődöntőre a bukdácsoló címvédő Argentína ellen. Diego Maradona és társai szedett-vetett csapatnak tűntek a csoportkörben, de elképesztő mentális erővel szedték össze magukat menet közben, kiejtve Brazíliát a nyolcaddöntőben. A Jugoszlávia elleni negyeddöntőben megint csak árnyéka volt önmagának a társulat, a tizenegyespárbaj során Maradona hibázott, nagyon nehéz helyzetbe hozva a csapatot. Csakhogy a kapuban közben csillag született: Sergio Goycochea.
Az elődöntőre az olaszoknak átmenetileg el kellett hagyniuk Rómát, de ha a szervezők előre látták volna, mi lesz a párosítás, soha nem teszik Nápolyba a csatát. Ha Maradona valahol otthon volt, az éppen a Vezúv minden szempontból életveszélyes környéke, ezzel együtt a bombaformában lévő Salvatore „Toto” Schillaci korán megszerezte a vezetést. Claudio Caniggia viszont a brazilok után az olaszoknak is beköszönt, hogy aztán a futballtörténet legbutább kezezésével – és az érte járó sárga lappal – elintézze magát és Argentínát a döntőre. Persze oda előbb még be kellett jutni, ám ahogyan Maradona és Goycochea kiállt a tizenegyespárbajra, nem volt kérdés a továbbjutó kiléte.
A 2022-es vb meglepetéscsapatáról, Marokkóról nem szolgálhatunk korábbi elődöntővel, így következzék valami egészen más. A korábbiaknál is jóval mélyebbre ásva a múltban eljutunk egészen 1970-ig, addig a csatáig, amelyet Olaszországban, Németországban, de még Angliában és Spanyolországban is az évszázad mérkőzésének neveztek.
De mit is mondhattak volna egy olyan olasz–németre, amelynek a hosszabbításában öt gól születik, és hol egyik hol másik fél kerül továbbjutó pozícióba. A végjátékban pedig még ünnepel az egyik, amikor gólt szerez a túloldalon a másik.
A vb-történelemben a hosszabbítás során soha ennyi gól nem szereztek, még az 1982-es német–francia elődöntőn sem, amely drámaiságában az 1970-es olasz–németet is felülírta, és amelyen Harald „Toni” Schumacher a második leggyűlöltebb német lett a franciák körében.
Ami az olasz–német párbaj folytatását illeti, mintha az utódokban is benne maradtak volna a hetvenes évek elejének emlékei: Olaszország 1982-ben a döntőben, 2006-ban az elődöntőben győzte le az NSZK-t, illetve Németországot. 16 éve ráadásul a németek voltak a vendéglátók, Dortmundban pedig már csupán két perc választotta el a feleket a tizenegyesektől, amelyekhez a németeket sokkal több jó emlék fűzi, mint az olaszokat. Fabio Grosso és Alessandro Del Piero ekkor lőtte be élete legfontosabb – és alighanem legszebb – gólját.
Kiemelt kép: Getty Images